13. fejezet: Itt a vége...

Hát akkor elérkezett a 2. rész utolsó fejezete. A 3. részt szilveszter körül 

hozom. Jó olvasást, Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet minden olvasónak!

Már csak egy hét karácsonyig. Havazott. Lassan sétáltam hazafelé a karácsonyi tömegben, ugyanis, ahogy közeledett az ünnep, egyre többen lettek az utcákon. Éttermek és bódék sora mellett mentem el. Kicsit fájó szívvel, mert úgy volt, hogy ma étterembe megyünk, de Ed lemondta, tárgyalás miatt, mostanában a sok munka miatt gyakran mentek külön Johnnal. Minden felől isteni illatok szálltak. Az illatokat tízszer jobban éreztem, mint eddig. Hideg volt. Megálltam az egyik bódénál, hogy vegyek egy meleg teát.

-Szép estét. –köszöntem.

-Szép jó estét. Mit adhatok? –mosolygott az árus.

-Egy forró teát.

Elő akartam venni a pénztárcám, de leejtettem a hóba. Lehajoltam, hogy felvegyem, mikor álltam volna fel egy ismerős arcot láttam az egyik étterem ablakánál. Edward volt és még valaki. Kifizettem a teát, majd tovább sétáltam, hogy lássam, kivel van. Látszólag elég jól elvoltak, nevettek beszélgettek. Stella volt az. Nem akartam nyomozni, mert semmi értelme sincsen, csak felbosszantom magam.

Hazaértem. Leültem a kanapéra és elhatároztam, hogy megvárom Edwardöt. Bella és John még nem voltak itthon. Betakaróztam és kapcsolgatni kezdtem a tévét, de csak azon jártak a gondolataim, amit az étteremben láttam. Két óra múlva haza is jött.

-Szia. –köszöntem. –milyen volt a tárgyalás? –kérdeztem.

-Nem valami jó… -ült le mellém.

-Pedig elég jól szórakoztatok Stellával. –mondtam durcásan.

-Ja, hát mondjuk úgy, hogy megvoltunk, de várjunk csak, te honnan tudod, hogy Stella volt 

csak ott? Csak nem nyomoztál utánam?

-Nem csak sétáltam… Nem is tudtam, hogy Stellával szoktál tárgyalni.

-Dehogy is nem jött el az, akivel lett volna a tárgyalás.

-Hogyne nekem meg tollas a hátam ugye? Na jó éjt én mentem aludni. –azzal felálltam, 

bementem a szobámba és magamra csaptam az ajtót.

-Evy mi a baj? Kérlek, beszéljük meg. –nyitott be.

-Hagyj békén! -vágtam, felé egy párnát.

Becsukta, majd elment. A terhesség miatt sokkal érzékenyebb voltam. Nem akartam kiverni a balhét. Sírni kezdtem. Másnap mikor felkeltem, ugyanaz a ruhám volt rajtam, mint tegnap. Elmentem lezuhanyozni, majd felvettem egy másik ruhát és kimentem a konyhába.

-Jó reggelt. –Bella és John volt csak ott.

-Szia. Hogy aludtál? –kérdezte Bella.

-Nem valami jól. –ültem le melléjük.

-Ed? –kérdeztem.

-Már egy órája elment. –mondta John.

-Oh oké…

-Baj van? –nézett rám.

-Nem nincsen… Jól vagyok.

-Akkor jó.

-Én is megyek, kiszellőztetem a fejem, majd bent találkozunk. –mondtam és már vettem is 

a cipőm.

-Nem reggelizel? –kérdezte Bella.

-Köszi, de nincsen étvágyam. –húztam fel a cipzárt. –Sziasztok.

Elsétáltam a parkba, városba és csak mentem. Pár óra múlva írtam Bellának, hogy nem 

megyek be és hogy ne aggódjon. Hazamentem, nem tudtam mit kezdeni magammal. 

Nekiálltam becsomagolni a karácsonyra vett ajándékokat. Éppen végeztem, amikor kaptam egy üzenetet. Stella küldte, hogy menjek be, mert szeretne velem beszélni, de nem telefon téma. Összepakoltam és bementem. Felmentem Stell irodájába. Kopogtattam, de senki sem válaszolt ezért benyitottam.

-Szi… -nem tudtam tovább mondani, elakadt a szavam a látványtól, ami elém tárult.

Stella és Edward szenvedélyesen csókolóztak. Stell éppen Ed ingjét kezdte kigombolni. Nem bírtam tovább nézni. Becsuktam az ajtót. Torkomat mardosta a sírás, könnyeim folyni kezdtek. Egészen hazáig futottam. Majd beértem a lakásba és nem bírtam tovább. 

Hátamat az ajtónak vetettem és összeroskadtam. Zokogtam, bele gondolni sem mertem, hogy mi történhet Stella az a kétszínű hárpia irodájában. Felálltam és bementem a szobámba. Mindegy, hogy hová megyek, csak el innen. Elővettem a bőröndöm, elkezdtem beledobálni a ruháim és mindent, ami a kezembe került. Majd teljesen üres volt a szekrény és én is kezdtem megnyugodni, de könnyeim még mindig folytak, már csak egy közepes méretű doboz volt benne. Leültem az ágyra, az ölembe vettem és úgy nyitottam ki. Ezt a dobozkát, még mamámtól kaptam a halála előtt. Azt mondta, csak akkor nyissam ki, ha nem látok kiutat az életből. Most pont így éreztem. Ed megcsalt, de az ő gyermekét hordom a szívem alatt, erről viszont nem tud. A ládikában egy könyv és egy levél volt. Először a könyvet néztem meg, mert az volt felül. Mikor kinyitottam egy lap esett ki belőle. Olvasni kezdtem.

Drága kis Evym!

Ha ezt a levelet olvasod, akkor sajnálom, hogy rosszul alakul az életed. Viszont én szeretnék neked adni valamit, ami segít a tovább lépésben. Anyud és apud sem tud erről, csak neked készült, egyszer, mikor kicsi voltál elvittelek oda. Floridában, még évekkel ezelőtt építtettem egy házat. A tizennyolcadik szülinapodra szántam, de nem értem már meg. Ez az összes szülinapodra, amit nem tudtam veled tölteni és megajándékozni. A dobozban találsz még egy borítékot is abban mindent megtalálsz.

Puszil: Raven nagyid

Megdöbbenve olvastam a levelet egy ház Floridában. Nekem a nagyimtól. Kezembe vettem a borítékot és kinyitottam. A tartalma még megdöbbentőbb volt. Egy repülőjegy Floridába, bankkártya, amin egy cetli volt ezzel a felirattal: a tartalék pénzem, amit neked szántam. Volt pár kép is a házról. Szép egyszintes tengerparti, nagy kerttel. Papírt és ceruzát vettem elő. Írtam egy levelet Edwardnek, amit az asztalra tettem. Összepakoltam a maradék cuccom és elindultam. Taxit fogtam és kimentem a reptérre. Ha Edre gondoltam könnyeim újra folyni kezdtek. Megnéztem mikor indul Floridába az első repülő. Volt még negyed órám. Elmentem a mosdóba, hogy egy kicsit rendbe hozzam magam, majd felhívtam Bellát. Nem vette fel, ezért, csak üzenetet hagytam neki.

-Szia Bella. A repülő téren vagyok. Öt perc múlva indul a gépem, azt, hogy hová, majd megtudod. Légy szíves, ne szólj erről az üzenetről Edwardnek, se arról, hogy terhes vagyok. Egy ideig nem fogunk találkozni, de ígérem, hogy jelentkezek. A többit, majd úgyis megtudod. Hagytam egy levelet Edwardnek a nappaliban lévő asztalon. Még beszélünk, ne aggódj. Az ajándékokat a szobámban hagytam. Boldog karácsonyt. –letettem a telefont és elindultam, hogy leadjam a bőröndöm.

Beszálltam a repülőbe. Ablak mellett ültem. Felszálltunk, ahogyan láttam eltűnni Dublint, a szívem, majd megszakadt. Újra sírva fakadtam. Csak néztem a felhőket és folytak a könnyeim. Visszagondoltam azokra a percekre, mikor boldog voltam, majd egyik napról a másikra összeomlott, mint holmi kártyavár. Szerettük egymást és várandós vagyok. Pár hónap múlva gyermekem fog születni. Letöröltem könnyeim.

-Erős maradok és csak a kisbabámnak fogok élni. –kezemet a hasamra tettem.

Pár óra múlva leszálltunk. Taxit fogtam és a levélben leírt címre mentem. A ház ugyan olyan volt, mint a képen. Bementem és mintha visszacseppentem volna az álmomba. A bútorok a fal a szobák minden ugyan olyan volt. Csak a gyerekszoba nem voltak berendezve.

Nem volt erőm kipakolni. Lefeküdtem az ágyra és szinte azonnal elaludtam. 

Az ünnepeket egyedül töltöttem, ezt az időt arra használtam, hogy a gyerekszobát elkezdtem berendezni. Január közepén felvettem a kapcsolatot Bellával, aki nagyon örült nekem és többször is meglátogatott szerencsére nem szólt rólam se Ednek se Johnnak. Hónap végére kiderült, hogy ikreket várok, két kisfiút. A gyerekszobát együtt fejeztük be, mikor hét hónapos terhes voltam. 

Evy