1. fejezet: Szilveszter

Három év telt el azóta, hogy eljöttem Dublinból. Jelenleg Floridában, Jacksonville-ben élek két gyönyörű kisfiammal Harry Patrick és William Edward Grimes-sal. Szilveszter van, lassan itt az éjfél. A srácokat, már korábban lefektettem aludni, most édesen szuszognak a szobájukban. Kinéztem az ablakon és azon gondolkodtam, hogy mi minden történt az elmúlt években. Született két fiam, akiket mindenkinél jobban szeretek, van egy alkalmi állásom, sok barátom, boldog életem, bár nagyon hiányzik Bellarína és John, de Edward... Jobb nekünk nélküle, igaz már nem haragszom rá annyira, de nem akarok vele újra találkozni. Fénycsík szántotta át az eget, majd eldurrant az első tűzijáték, aztán sorban a többi. Az égen milliónyi fényes csillagként színezve az éjszakát. Az ablak párkánya, ahol ültem, amolyan olvasó padnak volt kialakítva.

-Anyu mi ez a durrogás? -motyogta álmosan Will.

-Gyere, nem félj csak tűzijáték. -mentem oda hozzá, az ölembe vettem és visszaültünk az ablak mellé. -Látod mennyi színes csillag? -mutattam az ég felé.

Harry húzogatta meg a pizsim felsőm szegélyét.

-Te is felébredtél? -mosolyogtam rá. -Gyere te is szeretnéd nézni a színes csillagokat?

-Öhm... -bólintott álmosan.

Felemeltem Will mellé. Arcukat az ablaknak nyomták, úgy nézték ámulva az újévi tűzijátékot, bár egy-egy nagyobbnál, kicsit megijedtek, de nagyon élvezték.

-Anyu, anyu te is láttad? Milyen színesek! Milyen magasra ment! -kiabálták, egymás szavába vágva.

A tűzijátékozás hamarosan abba maradt.

-És tudjátok, hogy ilyenkor lehet kívánni és valóra válik? -ültek az ölemben.

-Bármit lehet kívánni? -csillant fel Harry szeme.

-Akármit? -kérdezte Will.

-Amit csak szeretnétek. -válaszoltam.

-Megvan! -mondták egyszerre pár perc másodperc múlva.

-Most viszont gyertek, irány vissza, aludni. -álltam fel és fogtam meg a kezüket.

Betakartam őket és adtam egy-egy puszit az arcukra. Kimentem a szobából, majd én is elmentem aludni.

Reggel nyolckor keltem. Kimentem a konyhába, hogy mire a fiúk felébrednek, már készen legyen a reggeli. Épp az utolsó szendvicset csináltam, amikor felébredtek. Megreggeliztünk, felöltöztettem a srácokat és elmentünk a partra. Minden az átlagos dolgok szerint ment. Ebéd után lefektettem a srácokat déli pihenőre és én is lefeküdtem egy kicsit. Sokáig fent voltam és úgy ahogy Will és Harry én is elfáradtam. A telefonom ébresztett. Kara volt a főnököm. Harry és Will miatt vállaltam csak alkalmi munkát. Általában divatbemutatókra, gálákra, felvonulásokra, különböző rendezvényekre és néha egy-egy koncertre, vagy filmforgatásra való ruhatervezés, fotózás és sminkelésre szoktak felkérni.

-Igen? -vettem fel álmos hangon.

-Szia, be tudnál ugrani ötre, Ingrid helyére? Megbetegedett.

-Persze. Hová kell mennem és miket vigyek? -próbáltam minél gyorsabban magamhoz térni.

-Rendben. A Főnix csarnokba és mindent. Fényképezőt is nyugodtan, mert a koncert alatt is maradnod kell. -mondta.

-Oké és kik koncerteznek? -kérdeztem.

-Húú, nem tudom, Ingridnél vannak a lapok, csak azt mondta meg, hogy hol lesz és, hogy miket kell vinni. -gondolkodott.

-Jó nem fontos, majd... -néztem rá a fali órára. -Két óra múlva úgyis megtudom.

-Akkor mindent tudsz. Szia.

-Szia. -tettem le.

Kikerestem Emily telefonszámát és már tárcsáztam is. Emyvel még a fotós tanfolyamon ismerkedtem meg és, azóta is nagyon jóban vagyunk.

-Szia Evy. -vette fel.

-Szia Emy. Ráérsz négytől egészen estig? -kérdeztem.

-Nem terveztem semmit, úgyhogy szabad vagyok. Miért?

-A srácokra kéne vigyázni. Kara hívott, hogy be kéne ugranom.

-Tudod, hogy mindig szívesen vigyázok Harryre és Willre. Akkor négyre ott vagyok.

-Oké köszi. Szia.

-Szia.

Elkezdtem készülődni, össze szedtem a cuccaimat és átöltöztem. Harry és Will is felkeltek. Felöltöztettem, majd meguzsonnáztattam őket. Emy pontosan érkezett. A srácok imádják őt, pont úgy, mint Bellarínát vagy anyumékat. Adtam egy-egy puszit az arcukra és ők is nekem. Kocsiba szálltam, majd elindultam a csarnok felé.

*Edward szemszöge*

Becsekkoltunk a párizsi reptéren. Bella, John és én. Leadtuk a csomagokat és fáradtan szálltunk be a repülőbe, kerestük a helyeinket.

-Akkor irány Florida. -mondta Bella.

-Öhömm... -reagáltam csukott szemmel.

-Legalább lesz pár óránk aludni, mielőtt elkezdődik a koncert. -állapította meg John.

-De azért én nagyon élveztem a szilveszteri bulit. -motyogta álmosan Bella.

-Mi is... -sóhajtottam.

Hamarosan felszálltunk. Mind a hárman elaludtunk. Jó ideje már, hogy csak két-három órákat alszunk. Koncertek, egymás hegyén, hátán. Szeretjük ezt csinálni, de egy idő után leszívja az energiánkat. Bella, már két éve a menedzserünk, akárcsak mi, ő is rengeteget utazik, nem csak velünk, de egyedül is. Jó látni Johnt és Bellarínát, hogy boldogok. Nagyon hiányzik Evy, bárhogyan is próbáltam megkeresni, vagy kérdezősködni, senki sem tudott róla semmit. Sajnáltam, amit történt, de főleg azt, hogy annak, ami történt én is csak áldozata vagyok és következményeinek elszenvedője. Stella mind kettőnk életét a porba taposta. Remélem, hogy Evy jól van és boldog, nem érdekel, ha van új barátja, esetleg férje vagy családja, csak szeretném, vele még egyszer találkozni és tisztázni ezt az egészet, de ha nincsen senkije, akkor küzdeni fogok érte. Róla álmodtam, de, mint minden álom, ez is akkor ért véget, amikor elhinnéd, hogy valóság. Leszállt a gépünk Jacksonvilleben, ami Florida legnagyobb városa és ahol két hetet fogunk tölteni. A reptéren már vártak ránk. Rengeteg rajongó és egy taxi. Szokásunkhoz híven, akinek csak tudtunk adtunk autogramot, csináltunk közös képeket és, persze az ölelések sem maradhattak el. Taxiba szálltunk és elindultunk a koncert helyszíne felé.

Megérkeztünk a csarnokba. Egyből megcéloztuk a backstaget, ahol, hála az égnek találtunk pár kanapét.

-Még van három óránk a  kezdésig. -mondta Bella.

-Oké, akkor még két óra szunya belefér. -válaszolta John és már aludt is.

-Egyet értek. -mondtam és én is elhelyezkedtem.

-Hát jó legyen, de két óra múlva kelünk... -ásított Bellarína, majd John mellkasára  hajtotta fejét és elaludt.

Pontosan két óra múlva ébresztett minket Bella.

-Akkor készülődjünk. -dörzsöltem meg a szemem.

Elindultunk, hogy felvegyük a fellépő ruhát és megcsinálják a hajunk, plusz az alap sminket, amit sohasem értettem, de ha muszáj, akkor muszáj.

Evy