1. fejezet: Várakozás

Halk ajtó csukódás hallatszott a bejárat felől, majd kis motozás után kinyílott a hálószoba ajtaja. Háttal feküdtem az ajtónak. Szemem csukva volt, hisz a motozásra ébredtem. Lágy ajkak puszit adtak arcomra, majd eltűntek.

-Ha Denis még egyszer ilyen sokáig lefoglal, kitekerem a nyakát. -motyogtam álmos hangon még mindig becsukott szemmel.

-Nem akartalak felébreszteni. -suttogta és leült az ágy mellé.

-Tudom.

-Nem szoktál te ilyen éberen aludni. Már el sem tudok mozdulni mellőled anélkül, hogy felébrednél.

-Nem szeretem, ha megszöksz mellőlem. Viszont most bűzlesz a bagótól. -fintorodtam el, mikor a szag megcsapta orromat.

-Megyek zuhanyozni és jövök. -simított végig arcomon, majd felállt és hamarosan meghallottam a víz halk zubogását.

Kicsit vissza merültem az álmaimba, ahonnan kiszakadtam...

***

Anno Párizsban minden újra kezdődött köztem és Edward között. Tiszta lap. Bár a mai napig nem tudom, hogy mit keresett azon az éjszakán Párizs egyik szórakozó helyén, de nem is igazán érdekel. Mondhatni úgy vagyok, inkább nem háborgatom a múltat. Így esett, hogy a naplóimat nem olvastam végig és még mindig Zooey párizsi lakásának egyik szekrényében lapulnak. Ott jobb helyen vannak. Meghatározó egy élmény volt újra látni, megérinteni, megismerni a fiaimat. Érdekes, de nagyon jó érzés volt.

Ismét vissza cseppentem a családi környezetbe. Gyerekek, szülők, barátok. Bellarína rengetegszer mondogatta nekem, hogy újra önmagam vagyok, mikor megkérdeztem, miért, csak azt mondta, hogy uncsi voltam és nyúzott meg kifacsart. A dolgok is össze jöttek köztem és Edward között, ám ez két hosszú év folyamata volt.

Vettünk egy saját lakást, amit a gyerekek választottak. Nem nagyot csak egy kis tetőtéri lakást, ami nagyjából a jaksonville-i lakásnak felel meg. Mivel a koncertek miatt, még mindig sokat utaztunk, viszont az utóbbi hónapokban inkább csak John és Ed. Ugyanis bejelentettük, hogy érkezik az újabb Grimes baba, ezzel négyre bővítve a listát, hisz idő közben megszületett Kevin és Margaret kislánya, Rosalin, aki most már 2 és fél éves. Igazi kis tündérke.

Nem, hogy az utazás, de még a lélegzés is meg lett nekem tiltva, azonban ezt nem voltam hajlandó elfogadni, így szegény Bellarínát állították mellém testőr gyanánt, akivel amikor csak tudtunk tilosban jártunk, ez azt takarta, hogy házon kívülre mentünk és lassan a város összes cukrászdáját ismertük. Ami azonban még nagyobb körbe ugrálást jelentett a szülők részéről az az, hogy a negyedik baba érkezésének bejelentése előtt két hónappal, pontosan szentestekor Ed megérte a kezem.

A nagy családi karácsony volt, amit nálunk tartottunk, mindenki ott volt. Anyumék, Susanék, Kevinék, Belláék és Zooey is. Az ajándékokat már kiosztottuk, én egy kar órát vettem Ednek. Egész este meg sem álltam, csak szaladgáltam, mint a mérgezett egér. Harry és Will segítettek kiosztani az ajándékokat. Edward ölelő karjaiban néztem, ahogyan mindenki bontogatja az ajándékát. A felnőttek óvatosan , míg a gyerekek darabokra tépve a csomagolást nyitják ki dobozaikat. Derekamról lecsúszott az ölelő kar és a hátam mögött a fa felé indult. Hátra sandítottam. A fánál állt, nekem háttal és matatott valamit. Nem tartottam annyira fontosnak az eseményt, hogy tovább kémleljem, ezért vissza fordultam az ajándék bontó társasághoz. Leültem a fiúkhoz és segítettem nekik kibontani a játékokon lévő különböző rögzítő darabokat, amikor pohár csengésre lettem figyelmes. Edward, Harryvel és Willel kezdett beszélni. Elmondta nekik, hogy mennyire szeret és mindenféle lököttséggel vegyítette. Felsorolt vicces eseteket, majd azt mondta, ő így szeret, ahogyan vagyok és ezt most szeretné nem csak szavakkal bebizonyítani. Ezek után feltett nekik egy kérdést, amire már tényleg nem számítottam.

-Srácok, megengeditek, hogy feleségül vegyem anyut?

A két kis komisz szőkeség egymásra sandított, majd Harry szólalt meg.

-Csak egy feltétellel. -a kikötést már nem hallottam, mert azt Edward fülébe súgták.

-Áll az alku. -mosolyogtak.

Rám nézett, majd a tenyerén tartott kis dobozkát kinyitotta. A tartalma nem más volt, mint egy gyönyörű fehérarany gyűrű, amit kis kék és kristály ék kövek díszítettek.

-Leszel a feleségem?

Hirtelen nem tudtam mit mondani. Tekintetem a dobozka és a zöld szem pár között cikázott.

-Igen! Igen! Igen! -ugrottam nyakába, amitől hátra estünk.

Mindenki nevetett és gratulált.

Még most is mosolygok, ha vissza gondolok. Bár szoktunk veszekedni, nem is keveset, de a békülés mindig megvan és mondanom sem kell, hogy voltak már igen kellemes kibéküléseink. De semmi sem lehet tökéletes. Úgy túl unalmas lenne.

Idő közben Bella helyét a menedzseri poszton Denis Logen vette át. Barátnőm ugyanis úgy döntött, hogy vissza tér az iskolapadba, de csak levelezőre. Kereskedelem és marketing szakra.

És most itt vagyunk március végén. Apuék Dublinba költöztek és felváltva látogatnak Susanékkal, mintha beteg lennék. Azonban ez már lekorlátozódott heti két látogatásra, mert közöltem, hogy ha a nyakamra járnak, akkor futom magam és bezárkózok a szobámba, aztán leshetik, hogy én onnan kijöjjek.

***

Ismét kizökkenek álmaimból, mikor Ed becsusszan mellém a takaró alá. Átölelt és magához húzott.

-Már azt hittem megevett a sampon.

Csak halkan kuncogott és még jobban magához húzott.