10. fejezet: Esély

Már tegnap elkészültem vele, csak már késő volt, ezért nem tettem ki, de most itt van, örültem a sok kominak és Nagyon köszönöm. De hát akkor itt az új rész és most sem elfelejteni a kommenteket.

Evy

Eltelt pár nap. Emily unszolására és Conor további akciói, melyek közé jó pár levél, sms, meg jó pár rózsa csokor. Nem tudom miért, de alap esetben ezt zaklatásnak vettem volna, viszont, most valahogy, nagyon vonzónak tűnt. Néha a legfurcsább helyeken futottunk össze, de mi tagadás, valahogyan még jobban megkedveltem. Iránta táplált érzéseim, most válasz úthoz értek, két irány van és ma fog eldőlni, hogy merre meg tovább kapcsolatunk, nagyon jó barátság vagy szerelem. Szóval úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt, ha meg nem jön össze, akkor, meg szép elegánsan túlteszem magam rajta, abban, már lassan profi leszek. Ma este van az első randink. Barna, fekete szegélyes, enyhén fodros felsőt, farmert és csipkés magas sarkút vettem fel, hozzá, pedig fekete köves fülbevalót és a pólóhoz színben illő kis táskát kiegészítőnek. Hajam kontyba kötöttem és elegáns sötét sminket tettem arcomra, ami kiemelte szemem.


Emily az én véleményem szerint, azzal töltötte, napjainak szabad perceit, hogy a telefonját figyelte és ha látta, hogy én hívom, csak annyit mondott a telefonba, hogy két perc és ott vagyok, ehelyett viszont egy perc múlva, már csengetett az ajtón. Elköszöntem a srácoktól, majd kimentem. Nem szeretem őket másra hagyni, ilyenkor mindig lelki ismeret furdalásom van. Conor kint várt a ház előtt.

-Szia. -mosolyogtam.

-Szia, nagyon csinos vagy.

-Köszi és merre megyünk? -kérdeztem érdeklődve.

-Hát gondoltam, mivel, ma meccs van, ezért pizza, pia, tv nálam. -viccelődött, miközben elindultunk.

-Na az jó. Nincs is ennél jobb. -nevettem.

-Én viszont tudok jobbat.

-Én meg csak vicceltem.

Kézen fogva, nevetgélve mentünk le az egyik parti koktél bárba. Egy ideje, már ott ültünk és beszélgettünk, mikor eszembe jutott Bellával közös régi játékunk.

-Tíz kérdés, tíz válasz?  -kérdeztem.

-Ha elmondod, hogy az mi, akkor oké. -mondta Conor.

-Egyszer te, egyszer én kérdezek. Mindenki tíz dolgot kérdezhet a másiktól, amire őszintén és hosszan kell válaszolni, plusz van egy dobás lehetősége mindenkinek, amikor nem kell válaszolnia.

-Benne vagyok. Hölgyeké az elsőbbség.

-Hát jó, akkor. Honnan tudod a telefonszámom?

-Neved alapján, a tudakozón át, a munkahelyedig és hozzá jutottam, menedzsernek adtam ki magam.

-A kis cseles. -haraptam rá a szívószálamra.

-Akkor most én jövök. Mikor és miért jöttél ide?

-Három éve, azért, mert ez elég messze volt egy bizonyos embertől és, mert itt volt a ház, amit mamámtól kaptam.

-Másokkal is ilyen kedves vagy, vagy, csak velem?

-Általában próbálok, mindenkivel, kedves lenni, de soha ne akarj az ellenségem lenni, mert akkor soha sem vagyok ilyen, mint most.

-Egy kedves rossz fiú. -nevettem.

-Félősebb, óvatosabb vagy vakmerőbb, bátor típus vagy?

-Vakmerő, mert nem félek kockáztatni és imádom a kihívásokat, de persze ez is szituációtól függ, ha Harryről és Willről van szó, akkor inkább óvatosabb és féltőbb, mint sem vakmerő.

-Mit találsz szépnek rajtam és mi az, amit először meglátsz, ha rám nézel?

-A szemed, szád és a hajad, amit gyönyörűnek találok rajtad és a szemedet látom meg először.

-Érdekes.

-Mi van az ikrek apjával, gondolom köze van ahhoz, hogy ide költöztetek.

-Igen, jól gondolod és elvileg megvan, de légyszi, ne bolygassuk ezt a témát.

-Oké. Te jössz.

-Nincsen több ötletem, egy kicsit kérőbb, ha eszembe jut, akkor szólok.

Nem igazán tudom mennyi időt töltöttünk a bárban, mert se nálam nem volt óra, se sehol felaggatva egy, de nem is nagyon érdekelt, mert jól éreztem magam. A koktél egy kicsit a fejembe szállt, de ez csak abban nyilatkozott meg, hogy felettébb jó kedvem lett. Az utcán sétáltunk és, bár nem tudtam min, de nagyon nevettünk.

-Eszembe jutott egy kérdés. -mondtam.

-Hát akkor ki vele.

-Te merre laksz?

-Innen nem messze. Gyere megmutatom.

Bementünk, majd jobb ötlet híján, elővettünk, egy csomag kártyát. Leültünk a kanapéra és pókerezni kezdtünk. Közben folytattuk a beszélgetést. Elő került, többek között a munka, film, zene, utazás és hírnév téma is.

-És ez itt egy royal flöss. -raktam le lapjaimat.

-Nyertél, nekem csak egy párom van. -dobta le.

-Szerva itt, csere ott. -mosolyogtam és össze szedtem a lapokat, majd keverni kezdtem.

-Vissza vágó? -kérdezte.

- Oké. -mondtam.

-Viszont most legyen valami tét.

-Hú valaki nagyon szerencsésnek érzi magát. -osztottam a lapokat. -Mi lesz a tét?

-Mivel pénzbe nem játszunk, ezért a vesztesnek zálogot kell adnia.

-És mivel lehet később kiváltani, a kérdéses tárgyakat?

-Azt, majd kitalálom.

-Felőlem legyen. -mosolyogtam és megnéztem a lapjaimat.

Az elkövetkezendő körökben birtokomba került egy óra, telefon, cápafogas nyaklánc és egy bőr pénztárca. A "gond" viszont csak az volt, hogy Conor birtokába, pedig a fülbe valóim, mobilom és a táskám.

-Színsor.

-Royal flöss. -mosolygott.

-Francba! -mondtam. -Viszont már nincsen semmim, amit oda tudnék adni zálogba. -emeltem fel a kezem.

-Dehogy nincs, még van, pólód, gatyád.

-Legyen, de ezt még vissza kapod. Viszont ne örülj annyira, van még övem. -húztam ki nadrágomból és adtam oda neki.

Új kört osztottam, amit én nyertem három kör után újra.

-Akkor most, gonosz leszek. Inget zálogba hozzám. -mondtam.

-Kérése számomra parancs. -viccelődött, majd a kezembe adta a kért ruha darabot.

Következő kört Conor nyerte.

-Jöhet a megtorlás. -mondtam magamba.

-Valamit valamiért. Ide a pólóddal. -nyújtotta ki kezét.

-Hát sajnálatos módon az nem lesz, olyan egyszerű. -mondtam kislányos hangon. -Ugyanis segítségre szorulnék. -ültem egy kicsit közelebb hozzá és hátat fordítottam.

Ő is közelebb csúszott a kanapén, óvatosan megfogva felsőm elkezdte lehúzni a cipzárt. Kezével végig simított derekamon, majd egyre feljebb. Felnyújtottam karom, hogy le tudja húzni felsőm. Lerakta maga mellé. Egyik kezem nyakára tettem, hátra fordítottam fejem és megcsókoltam. Közelebb húzott magához. Az ölében ültem. Hátam a kanapénak döntöttem, lábaim, pedig Conor lábán voltak. Lesöpörte a kártyát és a zálogokat a földre. Elemelte hátam a támlától és lefektetett az imént lesöpört dolgok előző helyére. Végig simított oldalamon, hiába éreztem, hogy, majd meggyulladok, annyira forró a testem, kirázott a hideg, ami elmondhatatlanul jó érzés volt, mint meleg nyáron egy pohár jeges tenger víz. Nadrágomat kezdte kigombolni, majd a cipzárt lehúzni, amikor megcsörrent a mobilom.

-Mindig a "legjobbkor". -dohogtam magamba. -Majd vissza hív. -mondtam Conornak, majd kinyomtam a mobilom, meg sem nézve, hogy ki hív. -Most jobb gondom akadt. -erre a kijelentésemre elmosolyodott és ott folytattuk, ahol abba hagytuk.

Lehúzta rólam nadrágom. Combomat simította végig, mikor újra megszólalt a telefonom, először nem foglalkoztam vele, de miután, negyedszerre hívott újra, felültem és megkerestem azt a bunkofont. Megnéztem a kijelzőt, ami az "Ed, fel ne vedd" szöveget írta ki. Vettem egy nagy levegőt, majd felvettem.

-Szia kedvesem, mit szeretnél tőlem, ilyen korai órán? -mondtam nem kevés iróniával a hangomba.

-Kedvesem? Ez új. Neked luxus felvenni a telefonod, vagy elástad a kert végében? -válaszolta.

-Nem ástam el, de elmondanád végre, hogy miért hívtál, ilyen későn? -össze kellett szorítanom ajkaimat, mert miközben én telefonáltam, Conor a nyakamat puszilgatta.

-Hogy vannak a srácok?

-Jól és alszanak, de kinyögnéd végre, hogy mi a mennykőért hívtál fel?

-Azért, mert elég sok probléma akad, itt hidegebb éghajlaton.

-Egyéni szoc probléma.

-Az egyik, de a másik nem egészen.

-Na mi a probléma?

-Bella kórházban van.

-Mi?! És mi van vele? Vagy hogy van és mi baja van? -kérdeztem aggódva.

-Nem tudjuk, hogy mi a baja, addig nem engedi megvizsgáltatni magát, amíg nem jössz ide, csak veled hajlandó beszélni.

-És mióta van rosszul, egyáltalán mik a tünetei?

-Egy pár napja. Ájulás, fal fehér és ehhez hasonlók. John egy teljes napig könyörgött neki, hogy menjen el dokihoz, mert először oda sem akart menni, aztán bekerült a kórházba, ott viszont nem engedi, hogy megvizsgálják.

-Jó akkor holnap oda utazunk. Melyik kórházban van? Egyáltalán hol vagytok? -most jutott eszembe, hogy nem is tudom, hol vannak.

-Dublinban, majd valaki kimegy elétek a reptérre, csak szólj, hogy mikor indultok.

-Jó, minél hamarabb. Szia és köszi, hogy hívtál.

-Szia.

Letettem a telefonom. Eddig teljesen kiszorult a külvilág, most vettem csak észre, hogy melltartóm pántja lecsúszott a vállamról. Vissza húztam és Conorra néztem.

-Bocsi, de ez most nem fog menni. El kell mennem. -húztam fel magamra nadrágomat. -Legjobb barátnőm kórházban van és meg kell látogatnom. Reggel elutazunk a srácokkal. -vettem fel pólómat is, majd elkezdtem össze szedni a cuccaimat.

Csalódottan nézett rám, amit teljes mértékben meg is értek, de ami egy kicsit megijesztett, mintha mérges is lenne.

-Ki hívott fel? -kérdezte.

-Egy régi barátom. -csattintottam össze táskám.

-Akkor miért szólítottad "Kedvesemnek"?

-Csak ironikus voltam, azt hiszem. -az utolsó két szót, már csak magamban tettem hozzá.

-És hova mentek?

-Dublinba.

-Hát akkor jó utat.

-Köszi. -adtam egy puszit szájára. -Nagyon sajnálom, hogy így alakult, majd, ha vissza jöttem, akkor bepótoljuk. Ígérem.

Elköszöntünk egymástól, majd haza mentem és neki álltam össze csomagolni, miután sikerült foglalnom repülő jegyeket a délelőtt 10-kor induló járatra. Átvettem a ruháimat. És reggel valami hasonlóan néztem ki, két órányi alvás után, de mindent össze pakoltam.

Evy