Aznap már korán reggel 6-kor felébredtem. Nem is tudtam vissza aludni, így hát elővettem az MP3-mat és elkezdtem zenét hallgatni és mivel már világosabb volt nekiálltam kiválasztani a ruhámat. Ez egy remek döntés volt mivel 9-kor még mindig nem találtam meg a megfelelőt és már egy darab ruhám sem maradt.
-Na erre mondják, hogy semmilyen ruhája sincs, de azt a nagy semmit nem tudja hol tárolni. Pff.. most mit tegyek?
Elfeküdtem a padlón és becsuktam a szemem, még mindig nem tudtam teljesen eldönteni, hogy valóság volt-e a tegnap vagy csak álmodtam. Hirtelen csörögni kezdett a telefonom. Felugrottam és megnéztem ki hív. Bellarína volt az, így rögtön fel is vettem:
- Szia! Hogy vagy? -kérdeztem.
- Szia! Köszi jól, de van egy kis problémám. -felelte Bella.
- Az nekem is van. Mi a baj?
- Nincsen egy göncöm se amit fel tudnék venni a délutáni koncertre.
Elnevettem magam.
- Mi az? –kérdezte Bella.
- Semmi csak az, hogy már 6 óra óta fent vagyok és a szekrényemet rágom, de én sem találtam
semmi normálisat.
- Mivel egyikőnknek sincsen ruhája akkor menjünk vásárolni még úgyis van időnk a koncertig. Már csak az a kérdés, hogy hova? -kérdezte Bellarína.
Elgondolkodtam, majd hirtelen eszembe jutott valami.
- Tegnap amikor egy kicsit előre mentem az egyik kirakatban láttam pár nagyon jó cuccot.
- Miért nem szóltál akkor, most nem lenne vele gondunk.
- Valakik elterelték a figyelmemet. Neked nem?
- Jó elismerem ez egy igen nyomós érv.
Mindketten nevettünk.
- Akkor 10-kor a plázánál? - kérdeztem.
- Oké akkor ott találkozunk.
- Szia!
- Hali!
Nekiálltam készülődni. A buszom 9:45-kor indult. Megérkeztem a városba, majd a pláza elé sétáltam, hogy megkeressem Bellát. Pár perc keresés után meg is találtuk egymást és elindultunk ruhát venni. Nem kellett sokáig keresnem a kirakatot ahol a pólókat láttam. Bementünk az üzletbe és meg is találtuk a megfelelő pólókat. Egy fekete és egy fehér rövid ujjú pólót, de ami miatt igazából választottuk az a minta volt. Mind a két pólón egy-egy szivárvány színű szemüveg volt.
- Rendben akkor a póló már meg is van, már csak egy rövidnadrág vagy egy szoknya kéne. –mondta Bella.
- A kiegészítőket kifelejtetted. –válaszoltam mosolyogva.
Elindultunk nadrág, szoknya és kiegészítő vadászatra. A nadrágot hamar megtaláltuk mind a ketten azt vettünk, csak Bella feketék mivel fehér pólót vett, én pedig fehéret a fekete pólómhoz. A kiegészítők viszont már nagyobb kihívást jelentettek. Már nem is tudom, de szerintem vagy 50 boltba bementünk mire megtaláltuk az összes dolgot amit kerestünk. Mindenből ugyan olyanokat vettünk csak míg egyikőnknek fekete volt a másikunknak fehér.
Amiket vásároltunk: szivárványszínű öv (fehér és fekete alapon), két pár convers, fülbevaló, karkötő, gyűrű és nyaklánc.
Boldogan mentünk kifelé a plázából. Mindent megtaláltunk amit szerettünk volna, közben ránéztem az órámra, hogy mennyi az idő és egy pillanatra megállt bennem az ütő.
- Úristen !!! –kiáltottam fel.
- Mi a baj ??? –kérdezte Bellarína.
Megmutattam neki az órámat és ő is elcsodálkozott.
- Már is fél 1 lenne !?
- Ezek szerint.
- Nem fogok tudni visszaérni.
- Akkor gyere el hozzánk, végül is a ruhád az itt van, ha meg kell valami akkor azt meg adok szívesen.
A gond az idővel egy pillanat alatt eltűnt. Elindultunk a buszmegállóba a rengeteg szatyrunk és egy-egy fagyi kíséretében. Mindenki azt hihette, hogy valami bajunk van, mert az egész utat végig nevettük. A buszunk pontosan érkezett, aminek leges legbelül nagyon örültünk. Felszálltunk a buszra és a tegnap eseményeit boncolgattuk. Hazaértünk. A cuccainkat azonnal felvittük a szobámba és mindent kiborítottunk, hogy ellenőrizzük mindent megvettünk-e. Hála az égnek semmi sem hiányzott.
- Jajj, de jó minden megvan! –sóhajtottam fel.
- Még nem minden. –mondta Bella, de mosolyogva.
- Mi hiányzik? Szerintem mindent megvettünk. Vagy nem ??? –néztem értetlenül.
- De az igaz, hogy mindent megvettünk csak azt nem tudom, hogy hogyan csináljuk meg a hajunkat. Neked van valami ötleted?
- Mit szólnál a pálmafa frizuhoz?
- Oké.
- Na akkor ez a probléma is ki van küszöbölve.
Elmosolyodtunk és elfeküdtünk a padlón. Ránéztem a faliórámra az negyed kettőt mutatott, még időben voltunk, mert a koncert csak 6-kor kezdődött. Így 5 perc telhetett el.
- Készülődnünk kéne nem? –törte meg a csendet Bellarína.
- De kéne. –mondtam mosolyogva.
Neki álltunk készülődni. Először mind a ketten felöltöztünk, fekete fehér színes pepitába. Egymás tükörképei lettünk. Ezután megcsináltuk a hajunkat és felvettük a kiegészítőket.
- De jó annyira jó cuccokat vásároltunk! Nem? –kérdezte Bella a tükör előtt állva.
- Nagyon jók. –mondtam.
Ránéztünk az órára. Az fél 5-öt mutatott. Néztünk magunknak egy buszt ami bevitt a városba. A színpadot már felállították és a mellette lévő kis sátrat is. Még senki nem volt ott. A színpad mellett voltak padok. Az egyikre leültünk és vártunk, így negyed óra telhetett el mire végre megláttuk azt a valamit amire tegnap óta vártunk. A turnébusz akkor fordult be a sarkon és állt meg nem messze a színpadtól. Elindultunk a busz felé. John és Ed kiszálltak. John egy pillanatra oldalra nézett, majd
vissza és hirtelen leesett neki, hogy kiket lát, majd megbökte Ed-t és ő is ránk nézett. Integetni
kezdtek nekünk és mi vissza integettünk. Elindultak felénk és mikor találkoztunk átöleltük egymást
és persze a puszik sem maradhattak el.
- Jól néztek ki! –mondta Ed.
- Köszi! Ti is! –válaszoltuk egyszerre.
Nem válaszoltak csak mosolyogtak, majd Liam törte meg a csendet.
- Mennünk kell próbálni! -mondta.
- Jó, de csak akkor, Bellarína és Evy is jöhet. –mondták.
- Nem! -Liam nem tudott mit mondani.
- Akkor nem megyünk. –jelentették ki.
- Oké akkor gyertek. –adta meg magát Liam, mivel tudta, hogy tényleg képesek arra, hogy nem
mennek próbálni.
- Gyertek velünk. –mondta nekünk mosolyogva John.
- Oké! –válaszoltuk és követtük őket a kis sátorba.
Ekkor még nem is sejtettük mi vár még ránk…
Bellarína és Evy
A 3.fejezetet a jövőhétre tartogatom a címe pedig: Váratlan esemény
Habár ez nem lett olyan hosszú, mint az előzőek annál eseménydúsabb.
Egy kis ízelítő: A próbák megkezdődnek ám nem minden fenékig tejfel. A vidámság, öröm és boldogság után mindig baj történik. Ez itt sem történt másképp...
