Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=n0lOzKGHdIo
A mai napon a Székesfehérvári plázába mentünk vásárolni a barátnőmmel Bellarínával. Minden az átlagos dolgok szerint történt. A kirakatokat nézegettük a megfelelő ruhát keresve a másnapi koncertre, mivel kedvenc énekeseink John és Edward azaz a Jedward a városba jön turnézni. Bella megállt az egyik parfümös boltnál, de én tovább mentem egy kicsit, mert egy odébb lévő kirakatban láttam két nagyon jó pólót ami pont megfelelt volna. A bolt "ebédszünet" miatt zárva volt, ezért csak az üvegen át néztem, amikor a tükörképben megpillantottam John-t és Ed-et. Nem hittem a szememnek ezért megfordultam, de nem tévedtem. Az egyik büfénél az oldalsó sushi-snál álltak. Csak néztem őket, szólni és mozdulni sem tudtam, hogy az örömtől vagy a döbbenetttől nem tudom. Egyszer csak Ed felém fordult és integetett nekem és ez annyira váratlanul ért, hogy elájultam.
Amikor magamhoz tértem először két zöld szem párat láttam csak elmosódva és vízhangzó hangokat hallottam amik mind ezt kérdezték:
- Jól vagy?
Magamhoz tértem és vissza válaszoltam:
- Igen, de nem tudom elhinni. Álmodom? Oh az álmom... nem az csak egy álom volt...
Miközben ezeket mondtam teljesen értetlenül nézett rám John és Ed, aztán hirtelen sikítást hallottam és egy kiáltást a hátam mögül. Bella volt az.
- Evy mi a baj? Mi történt? Jól vagy?
Miközben ezeket kérdezte fejveszetve rohant oda hozzám és minden felismerés nélkül lökte félre a fiúkat. Szorosan átölelt és rám nézett, de én nem tudtam másra nézni csak John-ra és Edward-ra akik még mindig ott térdeltek mellettem a földön Bellarína háta mögött. Mosolyogtam, de nem tudtam felfogni, hogy ez tényleg a valóság és nem álom. Bella kérdezett valamit, de nem értettem, majd hátrafordult és megdöbbenésében leült mellém a földre (neki is ugyanaz a kifejezés ült ki az arcára, mint nekem). Ed, hogy oldja a csendet kérdezett tőlem valamit, de nem értettem ezért visszakérdeztem:
- Bocsi, nem értettem. Légyszi ismételd meg.
Erre Ed:
- Mi lenne ha meghívnánk titeket ebédelni? -kérdezte.
- Oké!
Ránk mosolyogtak. Felálltunk (John nekem, Ed pedig Bellának segített felállni). Odamentünk a büféhez és rendeltünk. Leültünk és megettük, közben pedig beszélgettünk, majd megkérdeztem, hogy megmutassuk-e nekik a környéket.
Elmentünk várost nézni. Rengeteg képet csináltunk és még annál is többet nevettünk (a belvárosban sétáló emberek 98%-a hülyének nézett minket). Estére annyi fagyit és jégkását ettünk, hogy hangunk is alig volt, de nem bánta egyikőnk sem, mivel a napunk egyszerűen leírhatatlanul jó volt. Örök barátok lettünk. Elkísértük Bellát a buszhoz, mindenki elbúcsúzott tőle legalább egy öleléssel és egy puszival, majd megvártuk amíg elmegy. Ezután átmentünk a másik buszmegállóba, ahová az én buszom érkezett. A 2-es busz már a lámpánál állt. Edward odafordult hozzám és szorosan átölelt, majd elengedett, de a vállamat még fogta és ezt mondta:
- Soha nem felejtelek el!
Nem tudtam mit mondani, csak átöleltem olyan szorosan, mintha sosem akarnám többet elengedni.
John is odalépett, de ő csak ennyit mondott:
- Én Miss.Crazy-m!
Erre én:
- Őrült vagy!
Ravaszul elmosolyodott, vissza mosolyogtam rá és átöleltük egymást (a busz elindulta a lámpától).
Ránéztem a két zöld szempárra és ezt kérdeztem:
- Csak még egy valami... Adhatok egy puszit?
A válasz teljesen egyszerre érkezett:
- Persze!
Mindkettőjük arcára adtam egy-egy puszit, majd elindultunk a buszhoz.
Az egyik lábam már a lépcsőn volt amikor visszanéztem. John és Edward már elindultak vissza a hotelbe. Utánuk kiáltottam:
- Héj szupersztárok! (visszanéztek) -Holnap találkozunk a koncerten!
Nem válaszoltak, csak mosolyogtak és bólogattak. Egyértelmű igen. Felszálltam és integettünk egymásnak. A busz elindult én pedig leültem és csak néztem a távolodó alakjukat, majd miután a sötétség és a távolság homályába vesztek becsuktam a szememet és vissza emlékeztem a nap felejthetetlen eseményeire és csak mosolyogtam rajtuk. Az ájulásból való ébredés, rengeteg nevetés és poén, fagyi csata a főtéren, szökőkútban való fürdés, színes jégkásák és nyelvek meg rengeteg más..., majd eszembe jutott a búcsúzás és vele együtt John és Ed szavai, amikor Bellától búcsúztunk kívülről nézve teljesen más volt. Kinyitottam a szemem, kinéztem a busz ablakán és csak ennyit mondtam:
- Soha nem felejtünk el Miss.Crazy!
Ezután csak mosolyogtam és hagytam, hogy az események magukkal sodorjanak.
Evy és Bella
A 2. fejezet is nemsokára érkezik a címe pedig: Készülődés a koncertre
Rövid tartalom: Bellarína és Evy az egész napot együtt töltik és készülődnek a délutáni koncertre, de kapnak egy kis meglepetést is amire nem is számítanak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése