9. fejezet: Másnaposok nyomoznak

Felkeltem és ahogy voltam, ingben és bugyiban áttámolyogtam a saját szobámba, remélve, hogy John ott lesz, ezzel egy gondot letudva. Kopogás nélkül nyitottam be. Bella nem volt a szobában, csak John ült az ágyam szélén, leültem mellé.

-Szia. –mondtam. –Hogy vagy?

-Hali. Nem valami jól, majd szétmegy a fejem és nem igazán emlékszem, hogy mit csináltunk este. –válaszolta.

-Hát én sem. Szerintem felöltözök és az éttermet egy vödör kávéért, majd előkeresek egy fejfájás csillapítót, hogy megerőltessem az agyam.

-Akkor veled tartok, de vigyázz Bellával, mert elég mérges… És tiszta liszt, téged okol.

-Ed is ugyan így van csak ő téged okol.

-Pfff… Szép kis napunk lesz. –állt fel. –Akkor az étteremben találkozunk.

-Oké.

Kiment a szobából. Halottam, hogy a fürdőszobában folyik a víz. Bella valószínű zuhanyzik, szerencsémre. Gyorsan felöltöztem és normális emberi kinézetet öltöttem, mivel jobbnak láttam nem összefutni vele, amíg magam sem tudom, mi is történt este. Lementem az étterembe. Korán volt még, ezért kevesen voltak. Vettem egy nagy bögrét, töltöttem magamnak kávét, kevés tejjel és két kanál cukorral, majd leültem egy félre eső asztalhoz. Fejemet támasztva kevergettem gőzölgő italom. Sohasem szerettem a kávét, bár az illatát imádom, de csak azt. Próbáltam felidézni az este történteket. Ahogyan ébredeztem vagy, ha jobban tetszik, akkor józanodtam, egyre több részlet derengett. Lassan kortyolgattam a kávét,íze borzalmas volt, de ha segít, akkor nincsen választásom. Idő közben megjelent John is az ajtóban, szintén egyedül.

-Egyre jobban nézel ki. –ült le, szintén egy bögre kávé kíséretében mellé.

-Te is. És hogy-hogy így egyedül?

-Nehezen, de sikerült megszöknöm. Edward próbálja kiszedni a hajából a lisztet, ami inkább már csak egy massza, már csak egy tojást kell ráütni és lehet sütni a tésztát. –kevergette a kávét. –Ja még azt is megtudtam, hogy az arca már eleve tiszta liszt és krém volt.

Bevillant egy kép, amitől félre nyeltem. Köhögtem, John pedig elkezdte ütögetni a hátam.

-Na mi van? Csak nem eszedbe jutott valami?

-Aham, de nem hinném, hogy tudni akarod. Most, már értem, hogy miért volt olyan kevés az arckrémemben.

-Csak nem az amire gondolok… -nézett rám reménykedő arccal.

-Sajnos szerintem egyre gondolunk. Este egy kicsit sok volt a koktél és bekentük krémmel Ed és Bella arcát, majd lisztet szórtunk rájuk… szerintem a hajszárítóval is ez történhetett.

-Pff… túrt a hajába. –Hát, ha ezt megtudják, akkor elkezdhetünk rettegni.

-Én is ettől tartok. A ruháink és a liszt szerzés rejtélyére viszont még nem derült fény. –kortyoltam bele a kávémba.

-Meg az is ott van, hogy, hogyan kerültünk a másik ágyába.

-Hát igen.

Megittuk a kávét, majd, mivel nem sok kedvünk volt összefutni Bellával és Edwarddel ezért elindultunk a másik feljáró felé. Hála az égnek nem találkoztunk velük. Bementünk John és Ed szobájába, majd folytattuk az odalent folytatott beszélgetésünket, próbáltunk minél több mindent felidézni. Kopogtattak az ajtón. Én nyitottam ki. Egy szállodai alkalmazott állt előttem.

-Jó reggelt! Itt vannak a ruhák, amiket tegnap leadtak. Tiszták és frissen vasaltak. –nyomta a kezembe.

-Köszönöm. Annyit megkérdezhetek, hogy miért kellett kimosni őket? –tudtam, hogy furán hangzik a kérdés, de reméltem, szállodai kötelességből, nem kérdez vagy értetlenkedik, csak válaszol.

-Liszt, krém és víz keveredhetett össze a tészta foltokból következtetve.

-Jó rendben köszönöm.

Elköszönt, majd becsuktam az ajtót.

-Meg vannak a ruháink. –mutattam fel a kezemben lévő ruhakupacot.

-Király. Akkor már csak egy rejtély maradt. Honnan szereztünk lisztet…

-Jó lenne tudni. De utána még ki is kéne engesztelnünk Belláékat. Hol kezdjük a keresést? -kérdeztem.

-Szekrényekben, polcokon, táskákban, bőröndökben, bárhol.

-Oké akkor én megyek és átnézem a saját és Bella cuccait.

Kis idő múltán mind a ketten találtunk egy egy lisztes zacskót. Én a ruháim között. John meg a bőröndjében.

-Nézd erre van valami írva. -mondta John a papírzacskót hajtogatva.

-Mi? -ültem le mellé.

-Nem tudom, de majd kiderül, ha sikerül kihajtogatnom.

Fekete macskakaparás betűk jelentek meg, ahogyan szedte széjjel.

-Hát ha ezt meg tudod fejteni, akkor megeszem az egyik sapkámat, azt, hogy melyiket kiválaszthatod. –forgattam a fejem, de sehogyan sem vettem ki rendes, nemhogy értelmes betűket.

-A fehér alapon fekete virágosat, ami ma volt rajtad. –mondta egy hangon.

-Csak azt ne mond, hogy megfejtetted?

-Pedig meg. Én is hasonlóan írok, ha nincsen kedvem semmihez, csak unatkozom.

–És el is árulod, hogy mi van rá írva Sherlock?

- Izadora Hotel konyhája… -mosolygott rám. –Akkor lássuk a sapkaevést.

-Nem hinném, hogy finom a pamut sapka. –húztam el a szám. –De a liszthez visszatérve, logikus, hogy a konyháról szereztünk lisztet. Azt viszont, hogy, hogyan nem igazán szeretném tudni.

-Én sem, elég ennyi.

Két percig csak néztünk magunk elé.

-John muszáj meg ennem azt a sapkát? –néztem rá.

-Nem, de csak, ha te beszélsz Ed-del. –fordult felém.

Elég furcsának tartottam a kérést, bizonyára az arcomra volt írva az értetlenség.

-Neked nem szedi le a fejed.

-Persze, csak megkostol mi? –néztem rá nagy szemekkel, mire ő nevetésbe tört ki. –Ha ennyire 
viccesnek találod, akkor csak várd meg Bellarínát, na ő az aki nem csak megkostol, hanem egészben nyel le.

Elértem a kívánt hatást. John arcáról azonnal eltűnt a mosoly és csak egy nagyot nyelt.

-Na látod, mondom én, hogy nem vicces.

Evy

Következő rész címe: Részletek 3 hónapból

Tartalom: John és Evy életben maradnak. Az újságok sorban hozzák le az újabb és újabb cikkeket a négyesről, a kedélyek megnyugtatása érdekében. Eközben elérkezik október a szülinaposok hónapja, november és észresem venni, de már december is elkezdődött, azonban ez a hónap elég sok meglepetést tartogat még a karácsonyon és mikuláson kívül is.

A következő fejezet több kisebb részből fog állni, köztük kisebb nagyobb idő ugrásokkal, de ígérem az izgalom nem marad el.

8. fejezet: Éjszaka a szállodában

A délután nem tartott sokáig. A sütizés után szinte azonnal a szállodába, mentünk. A központban volt, neve Izadora Hotel. Szép és hatalmas, nálunk legalábbis nem igen találni ekkorákat. A szobánk a 17. emeleten a 314-es és a 315-ös egymással szemben. A cuccainkat, már felhozták nekünk. 314-es lett Belláé és az enyém. Kipakoltunk, majd lemosakodtunk és az időeltolódás miatt le is feküdtünk aludni.

-Hát akkor úgy látszik bőven lesz dolgunk. –mondtam a sötétben.

-Lesz bizony, de nagyon jó a társaság.

-Az…jó. –mosolyodtam el, ahogy eszembe jutottak a nap eseményei.

-De én örülök neki, hogy cikkre, cikkel támadunk. –kuncogott Bella.

-Szerintem is jó ötlet, bár még mindig nem értem, hogy hogyan is tervezik ezt egész pontosan. –tűnődtem.

-Még bennem sem teljesen tiszta, de, ha eljön a mi időnk úgyis tudni fogjuk. –érkezett a válasz a sötétből.

-Remélem. Én nagyon örülök, hogy újra itt vagyunk, bár az előző írorszái látogatásunk is jó volt, de most, hogy Ed és John is itt van sokkal jobb.

-Ezerszer jobb, de most már, ha nem gond, akkor alszom, mert nagyon fáradt vagyok. –ásított Bellarína.

-Nyugodtan aludj. Jó éjt.

-Neked is.

Átfordultam a másik oldalamra és megpróbáltam aludni, de bármennyire is fáradt voltam, nem tudtam elaludni. Egy idő után hallottam Bellarína egyenletes szuszogását a másik ágy felől. Én csak forgolódtam, de nem tudtam aludni. Mikor már vagy ezredszerre fordultam a hátamra meg vissza, úgy döntöttem, hogy járok egyet a szállodában. Kikeltem az ágyból és a lehető leg halkabban magamra vettem hálóköntösöm és papucsom, majd kiosontam a szobából. Senki sem volt a folyosón. Ránéztem a falon lógó órára. Éjfél múlt öt perccel. Elindultam a lépcső felé, aztán le a földszintre. Mehettem volna lifttel, de semmi kedvem nem volt hozzá, valahogy sétálni jobb volt. Mikor leértem a földszintre azon töprengtem, hová tűnt az a 13 emelet, mert valahogy eltűntek a 11. szinttől a lépcsőfokok. Körbe néztem. Sehol senki. A falom egy tábla jelezte mi merre van, de hiába volt csak 3 méterre tőlem, egyszerűen nem tudtam elolvasni a ráírt szövegeket. Közelebb mentem és így már sikerült. Balra a medencék és a wellness rész van jobbra, pedig az étterem és a bár. Mivel fürdőruha nem volt nálam, meg nem is találtam célszerűnek a vízbefulladás, ezért jobbra vettem az irányt. Az étterem be volt zárva, de a bár nyitva volt. A pincér a pultnál állt és a poharakat törölgette. Odamentem hozzá. Még ki sem nyitottam a számat, de már kérdezte is, hogy mit szeretnék fogyasztani.

-Egy Sex on the beach-et kérnék. –mondtam.

-Rendben azonnal készítem. –mosolygott rám a pincér, majd hátrament.

Körbe néztem a bárban és megdöbbenésemre nem voltam az egyetlen, aki nem tudott aludni. John a sarokban ült az egyik kanapén és a telefonját pörgette az asztalon, közben pedig zenét hallgatott. A pincér visszajött.

-Elnézést szeretnék kérni még egy ugyan ilyet, ha nem gond.

-Nem probléma. –mondta és már csinálta is a másikat.

Mikor készen lett letette elém a pultra.

-Melyik szobaszámra írhatom?

-314-re. Köszönöm.

Megfogtam a két koktélt és megcéloztam John-t. Leültem mellé.

-Szia. –húzta ki a fülhallgatót a füléből..

-Hali. –mosolyogtam. –Hoztam neked egy koktélt. Remélem, szereted.

-Köszi. Hát hogyhogy itt vagy?-kérdezte.

-Nem tudtam aludni és gondoltam járok egyet. És te?

-Velem is ez van. Tele van a fejem mindennel és hiába próbáltam, nem tudtam elaludni. Aztán, gondoltam lejövök ide.

-Hát igen. Ilyenkor annyira tudom irigyelni Bellát. Neki mindegy hol van, bárhol tud aludni, én bezzeg nem. –könyököltem az asztalra és kevergettem a szívószállal a koktélomat. És amúgy mióta vagy idelent?

-Talán egy fél órája, de nem tudom.

-Ühümm…-mondtam, majd eszembe jutott egy régi szokásom és elmosolyodtam.

-Mi a mosoly oka? –kérdezte érdeklődve.

-Semmi, csak eszembe jutott, hogy mikor kicsi voltam és nem tudtam aludni, akkor mindig, olyan dolgokat csináltam, ami amúgy eszembe szem jutott előtte, pedig nagyon jó dolog volt, vagy valami csínyt eszeltem ki és reggel senki sem tudta ki volt,mert elvileg én egész éjjel aludtam.

-Hallod te sem vagy semmi. Lehet, hogy tartanom kéne tőled. –mosolygott.

-Azért, annyira nem vagyok gonosz. –játszottam az ártatlant.

-És ezt higgyem is el? –nézett rám kételkedve.

-Jó egyszer, még táborban az egyik ellenségem arcát bekentem mézzel és tollat mellé, majd egy másik tollal az orrát kezdtem csikizni és teljesen elkente. Akkor sem buktam le.

-Hallod teljesen össze illetek Eddel. Ő is szokott hasonló dolgokat csinálni, csak többnyire én vagyok az áldozat. –húzta el a száját.

Elképzeltem azt a szituációt, ahogyan Edward ugyan azt csinálja John-nal, mint amit még régen én és kitört belőlem a nevetés.

-Hidd el nekem akkor nem volt ennyire vicces. –nézett rám sértődötten John.

-Jól van, na ne vedd a lelkedre. –mondtam. –Képzeld el, hogy én hogyan néznék ki mézzel az arcomon… -már a gondolattól is nevettem.

Belőle is kitört a nevetés. Az este további részében, részben a koktél hatására, csínyekről és szivatásokról beszélgettünk. Voltak, amiket megtettünk másokkal, velünk történt meg, vagy csak megtennénk egyszer. Nagyon sokat nevettünk.

Másnap reggel: (Evy szemszöge)

-Mi a fene?! JOHN!!! EZ MOST KOMOLY?! Én értem, hogy ezzel akartál bosszút állni a múltkoriért, de ez azért sokkal durvább! Fel méltóztatnál kelni és rám figyelni? Ezt estig sem szedem ki a hajamból! JOHN!!! –kiabálta Edward.

Szörnyen hasogatott a fejem. Felültem az ágyban és lecsusszant rólam a takaró. Körbe néztem. A srácok szobájában voltam, John ágyában, de ő nem volt itt.

-Mit keresek itt? –túrtam a hajamba. –Ahmm, de fáj a fejem. –motyogtam.

Edward viharzott be a szobába.

-Jo… Evy? –nézett rám döbbenten.

Elég vicces látványt nyújtott. Arca, haja és mellkasa tiszta liszt volt. Kezében ott lógott a hajszárító. Valószínű, hogy zuhanyozhatott, mert csak egy törülköző volt rajta. Enyhén nedves és fedetlen testréseit pedig vékony fehér por.

-Ne kiabálj légyszi, mert nagyon fáj a fejem. –mondtam.

-Hol van John? És te, hogy-hogy itt aludtál? –kérdezte.

-Nem tudom mi történt… -motyagtam a fejemet fogva. –Nem emlékszem semmire.

-Mi az, hogy nem emlékszel semmire?! És hol van John? Esküszöm, ezért kitekerem a nyakát. Amúgy, tudtad, hogy az én ingem van rajtad?–járkált fel alá a szobában.

-És tényleg, de, hogy került rám? -gondolkodtam az inget nézve, de eszembe jutott három másik igen lényeges kérdés is. –Mit csináltam, illetve csináltunk éjjel John-nal? Vajon merre lehet John és hol van a másik ruhám?

Másnap reggel: (John szemszöge)

-Ez meg mi?! EVY!!! Mi a fészkes fenét műveltél te?! -ébredtem szörnyű fejfájással.

-Mit keresek én itt? –motyogtam.

A szobában félhomály volt. Felültem és a térdemre könyökölve fogtam a fejem, mert úgy éreztem, hogy szét fog szakadni.

-Felébredtél már vagy még mindig alszol? EVANNA MIT MŰVELTÉL? –viharzott be a szobába Bella.

Felemeltem a fejem és ránéztem.

-Mi van rajtad? Olyan fehérnek tűnsz? –kérdeztem.

-Nem fehér vagyok, hanem lisztes, mert valaki lisztet rakott a hajszárítómba. Te nem Evy vagy. –nézett rám.

-Ezt eltaláltad, de légyszi beszélj halkabban, mert szétreped a fejem.

-De te, hogy kerülsz ide? Amikor lefeküdtem aludni, még Evy volt itt, de most te. Mi folyik itt? –járkált fel alá.

-Bellarína légyszi ne kiabálj. Én is szeretném tudni, hogyan kerültem ide, ide, szerintem jobban, mint te. –feleltem.

Most, hogy egy kicsit jobban kitisztult a kép előttem, láttam, hogy Bellarínán csak egy törülköző van, haja és bőre, pedig tiszta liszt. Közben több kérdés is megfogalmazódott bennem. Mi történt este? Hol van Evy, mert, hogy itt, ahol kéne lennie, nincsen és hol van a cuccom, ami tegnap volt rajtam a bárban?

Következő fejezet: Másnaposok nyomoznak

7. fejezet: Reflektorfényben

Ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=LF_3tU-kuW8

Egy igen emlékezetes mondat a fejezet írása folyamán: Hülye vagyok most, ahhoz, hogy bármit is csináljak… -.- NÉZD EL NEKEM !!! *lö boci szemek és lila köd

Bellarínának, Evytől

A repülőn egy kicsit elbóbiskoltam. Mikor elindultunk még szép napsütéses idő volt, de az érkezés már nem volt olyan kellemes. Tipikus ír klíma, plusz még egy kis szitáló eső, köddel megtoldva. Leszállt a repülő. A reptérről kiérve egy fekete kisbusz jött értünk.

Hamar odaértünk a zenestúdióhoz, bőröndjeinket az egyik hotelbe vitték, ahogyá, estefelé megyünk, majd. Kívülről hasonlított a miénkhez, de belülről teljesen más volt. Szépen felújított, inkább iroda épülethez hasonlított. Bár nem volt panaszra okunk, mert a rádió épülete sem egy kísértet ház, de azért ennek a nyomába sem ér.

Beléptünk a halba. Üvegajtó sötétzöld szőnyeg és világos barna, szinte fehér fa bútorok. A pultnál egy szökésbarna hajú 160 centi körüli lány. Szegénynek éppen egy nagy rakat papírt adtak a kezébe. Éppen, hogy elbírta az óriási kupacot, de mikor megfordult az egész stócot elejtette és elkezdett felénk, pontosabban John és Edward felé. Odaért hozzájuk és átölelte őket.

-Sziasztok, jaj úgy hiányoztatok! És merre jártatok, mindent el kell mesélnetek! –hadarta fülig érő szájjal.

-Szia te is hiányoztál nekünk. –mondta Ed és John egyszerre.

-És kiket hoztatok magatokkal? –nézett ránk.

A fiúk mellénk léptek.

-Bemutatom Evy-t – mondta Ed és közvetlenül utána John. –Én pedig bemutatom Bellarínát.

-Sziasztok Emma vagyok. Titkárnőként segítkezek a srácoknak. –mondta egy-egy ölelés kíséretében.

Elindultunk beljebb, Emma elkezdte összeszedni a papírokat, amiket elejtett.

-Segítsünk valamit vinni? –kérdeztük Bellával és mi is elkezdtük a lapokat szedni.

-Azt nagyon megköszönném, mert a negyedikre kell ezeket felcipelnem.

Liam jött oda hozzánk.

-Emma légyszi körbevezetnéd a lányokat, nekünk még van egy kis dolgunk. Az 5. emeleti tárgyalóban leszünk. –mondta.

-Örömmel legalább egy kicsit megismerjük egymást.

John és Ed, Liam-mel egyetemben elindultak a lift felé. Mi is nem sokkal később elindultunk, de nem a lift, hanem a lépcső felé és közben Emma folyamatosan mesélt, kérdezett, de a lényeg az volt, hogy nem is tudtam, mikor vesz levegőt, olyan gyorsan beszélt.

-El se hiszitek mennyire vártam, hogy találkozzunk John és Ed csak rólatok beszéltek. Pont így képzeltelek el titeket. Szinte egész nap a srácok közelében vagyok, mivel én megyek velük tárgyalásokra, intézem az ügyes bajos dolgaikat, meg persze Liam-nek is rengeteget segítek. Hasonló a munkánk csak ő szokott utazni, meg ő végzi az utolsó simításokat. Amúgy 19 éves vagyok, bár sokan mondják, hogy 16-nak nézek ki. Akinek tudlak, bemutatlak titeket, de majd Daniel körbe vezet titeket, mert nekem van még egy kis dolgom. –mutatott a papírokra. –Amúgy csak, hogy ne legyen félre értés, köztünk csak testvéri szeretet van a srácokkal és semmi több. És amúgy mi jót csináltatok az elmúlt napokban? –nézett ránk.

Észre sem vettem, de már a 4. emeleten jártunk.

-Húha, hát látom, elég sok mindent tudsz rólunk. –mosolyogtam. –Az elmúlt napokban sok mindent csináltunk, de ezt az újság is megírta. Többek között ezért is vagyunk itt.

-Hát igen… De végülis nagyon jól sikerült az a pár nap. Meg, ha az újság nem tapos bele a dolgokba, akkor most nem lennénk itt. –mondta Bella.

-Itt vagyunk. –nyomta le könyökkel a kilincset Emma.

Szép kis iroda volt. Itt sötétebb volt a bútor, de minden fából, ugyan úgy, mint eddig bárhol. A fal lila virág mintákkal díszített. Rengeteg növény volt az irodában, de nagyon kis vidám helységnek tűnt.

-Hát ez az én irodám itt töltöm a nap nagy észét. –rakta le a papírokat az asztalra, amin már így is három hasonló kupac helyezkedett el.

-Szép irodád van. Te rendezted be? –kérdeztem.

-Igen, de mindig van valami alakítani való. Az életem nagy részét itt töltöm. –nézett körbe. –Na jó gyertek először megmutatom a stúdiókat. –fogta meg a kezünk és húzott ki minket.

Olyan sebességgel haladtunk lefelé, hogyha valaki látott minket, azt hihette, valaki üldöz minket. A 2. emeleten megálltunk egy ajtó előtt és Emma csendre intett Bellát és engem. Óvatosan lenyomta a kilincset és intett, hogy mi is menjünk. Az ajtónak háttal egy barna hajú fiú ült. Emma rá akart csapni a vállára, de nem sikerült neki.

-Ha megpróbálod, akkor nem éled túl a mai napot. –mondta, de fel sem nézett a lapokból, amik előtte voltak.

-De gonosz vagy. –mondta Emma.

-Nem vagyok, gonosz csak ismerlek. –fordult meg. –Oh sziasztok. Matthew vagyok, de csak simán Matt. –mutatkozott be.

-Szia én Evy vagyok. –mondtam.

-Én pedig Bellarína.

-Na jó most már hiszek nekik. –nézett ránk Matt.

-Na látod… -bokszolta vállon Emma. –Nem hitt a srácoknak. –nézett ránk.

-Mit meséltek, amit nem hittél el? –kérdeztük egyszerre Bellával.

-Jaj ne már mindenki?! –csapott a homlokára Matt.

-Ezt, hogy érted? –kérdezte Bella.

-Úgy érti, hogy… várj, ezt én sem tudom. –nézett kérdően Matt-re, Emma.

-John és Edward gyakran mondják ugyan azt egyszerre. Én és Glory is állandóan ezt csináljuk és most már ti is?!

Emma nevetett, de mi nem igazán értettük, ki az a Glory és, miért beszélnek egyszerre. Matt észrevette, hogy nem értjük miről beszél így elkezdte magyarázni.

-Gloria és én ikrek vagyunk. Amikor felvétel közben Glory fényképez, nem lehet megmaradni. Folyamatosan jár a szánk, de amúgy szerintem egyeltalán nem hasonlítunk.

-Akkor itt ragályos az egyszerre beszélés. –mondta Bella.

-Hát igen… -gondolkozott el Matt. –De ha már itt járunk, akkor gyertek, bemutatom Glory-t. –indult el ki a folyosóra, mi pedig követtük. -Nagyon fog nektek örülni. Ugye Emma? –nézett hátra. –Ha én nem vagyok ott, akkor a beszédkészség alapján simán elmentek testvéreknek.

-Van benne valami… -mondta Emma.

-Itt is volnánk. –mondta Matthew. -2. emelet fotós és divat részleg.

-Ne beszélj már ennyit Matt! Gyertek, bemutatlak titeket, mert Miszter Szószátyárral egy év múlva sem juttok el Gloriáig és Danielig. –öltött nyelvet Emma Danielre menet közben.

-Hali mindenkinek! –nyitott be az egyik ajtón Em. –Bemutatom Bellarínát és Evyt. A mi új sztárpalántáinkat.

A helyiség egyik része új nézett ki, mint egy fodrász és sminkes stúdió. A másik része, pedig fotós kellékekkel volt tele.

-Sziasztok csajszik! Milyen jól néztek ki, de, majd alakítunk még egy kicsit rajtatok. Glory egy teljes fotósorozat készül! A nevem Daniel, nyugodtan hívjatok Dannek. Én vagyok a csapat stylistja.

Dan egy szőkésbarna hajú, kék szemű 20-on év körüli fiú volt. A Gloriának nevezett lány, pedig teljesen ugyan olyan volt, mint a testvére Matthew, csak lányba. Ugyan az a barna haj, és zöldes barna szem.

-Hello Lányok! –nyomott egy-egy puszit az arcunkra, ölelések kíséretében. –Gyertek Dan kezelésbe vesz titeket és csinálunk pár képet. –ültetett le minket.

-Emma ezt tudd meg, hogy nagyon fájt! –viharzott be a nyitott ajtón.

-Jaj Matt ne szívd mellre. –mondta Em. –De nekem most már mennem kell, mert még rengeteg dolgom van. Bella, Evy, Glory-ék, majd ha végeztetek felkísérnek titeket a 7. emeleti tárgyalóhoz.

-Hali! –mondta, és már viharzott is ki.

-Szia Matty! Már észre sem veszel? –mondta Glory.

-Ne hívj Mattynek, már mondtam! –válaszolta Matthew.

-Jó jó értettem főnök. –nyomta meg az utolsó szót Gloria.

-Jaj, na jó, megyek én is, mert még nekem is van dolgom bőven és nem szeretnék itt éjszakázni. 

-Sziasztok! –köszönt el.

-Akkor csinálhatjuk, azokat a képeket? –jött oda hozzánk Glory és Dan.

A délután további része nagyon sok beszélgetéssel és nevetéssel telt.

-Nagyon jók lettek ezek a képek! –mondta Glory a képeket nézegetve.

-Fantasztikusak! –kontrázott Dan.

-Köszi, de a ti érdemetek is. –mondtuk Bellával.

Idilli hangulatunkat egy ajtócsapódás, szakította meg.

-Ő Stella az újságírónk. –súgta oda Dan.

-Úr Isten! De örülök, hogy végre találkozhatunk! Mizujs? Láttam az újságcikket, eléggé kiakadhattatok. Nem? De. Ugye?

-Szia Stell!- köszöntek a többiek.

-Evy, Bella! Gyertek kávézni, én állom. – mondta és már húzott is kifelé minket az ajtón.

A többiektől el sem tudtunk köszönni, éppen csak arra volt időm, hogy felkapjam a mappát amiben a képeink voltak. Felmentünk az 3. emeletre, a kávézóba. Rendeltünk két cappuchinot magunknak. Stella folyamatosan a telefonját nyomogatta.

-És meséljetek, mit csináltatok?- kérdezte.

-Hát sokat utaztunk és – kezdte Bellarína, de Stella közbevágott.

-De jó képek! Megnézhetem őket? – kérdezte, miközben rámutatott az asztalon lévő mappára.

-Persze! – válaszoltam meglepődve.

Stella nézegette őket egy darabig, majd kivett párat közülük.

-Ezeket kirakhatom Ed és John emlékfalára?- kérdezte.

-Ahogy gondolod. – mondtam.

Stella elrakta a képeket, majd ránézett az órájára és felkiáltott.

-Fú! Mennem kell! Ne haragudjatok, de fontos dolgom van. Majd beszélünk! Sziasztok! – és azzal a sebességgel, ahogy az ajtón pár perce berontott, felállt és sietve ment is el.

-Na akkor azt hiszem, nekünk kell megkeresnünk a tárgyalót. –nézett rám Bellarína.

-Ezek szerint… -megittam a maradék cappuchinomat és elindultunk.

Út közben megbeszéltük kiről mi a véleményünk.

-Szerintem mindegyikük nagyon aranyos. –mondta Bella.

-És nagyon beszédes. –mosolyogtam. -Hát nem fogunk itt unatkozni az egyszer biztos.

-Hát nem.

Mire felmásztunk a 7. emeletre, nem is kellett nagyon keresgélnünk. John, Ed, Liam és még egy két ember nem sokkal később jöttek ki az egyik ajtón, ami ezek szerint a tárgyaló volt. A fiúk intettek nekünk, hogy menjünk oda. Egy öregebb, kopaszodó pasival beszélgettek. Mikor oda értünk, John és Edward azonnal témát váltottak.

-Akkor be is mutatnánk Bella Mondora-t és Evanna Dean-t.

-Áá milyen csinosak a kisasszonyok. Az újságok és az olvasók egyaránt imádni fogják őket. –mosolygott a kopaszodó férfi. –A mihamarabbi viszont látásra. Örülök, hogy megismerhettem magukat és úgy hiszem, nem sokára találkozunk. –biccentett felénk és már indult is.

Elindultunk lefelé.

-Ez mi volt? –kérdeztem a mosoly látszatát tartva szinte csukott szájjal.

-Reflektorfénybe kerültök. –halad el mellettünk Liam.

-Hát legyen… -néztünk döbbenten Bellával.

-Majd lent egy süti mellett megbeszéljük. –mondta Ed.

Pár kép, amiket csináltunk és még egy kettő amiket találtam, plusz pár hozzá fűzés:

Matt és Glory -> És akkor mondjátok azt, hogy nem hasonlítanak. (hozzáfűzte: Közös megállapodás)

Dan -> Miért van az, hogy a legjobb stylistok, mind kékhomárok? Csak, mert, ha normális lenne, akkor már rég az enyém lenne. (Álmdozott: Emma)

Em -> Mondom én, hogy nem néz ki 19-nek, csak 16-nak. (hozzáfűzte: Bellarína)

Stella -> Van, olyan pillanat, amikor nem rohan valahová? (Elmélkedtünk: Bella és Evy)

Bellarína -> "I sexy and I know it" (hozzáfűzte: Evy)

Evy -> Méz barna mandula, kinek masnis a zoknija... (Énekelte: Bellarína)

Evy, Bellarína és Újdonsült barátok

Következő fejezet címe: Éjszaka a szállodában

6. fejezet: Akkor most hogyan tovább?

-Akkor gondolom a cikket mindegyikőnk olvasta. – kezdte John. –Na már most a cikk nem a teljes valóságot írja, de van valóság alapja és ezzel mindenki tisztában van. Az újság viszont most elég nagy port kavart… -nem tudta befejezni a mondatot, mert Ed közbeszólt.

-Ami azt jelenti, hogy magán élet egyenlő nulla. –mondta és szinte teljesen észrevétlenül karolta át a derekam és húzott közelebb magához.

-Ezt tapasztaltuk az eddigi nap folyamán. –mondtam.

-Reggel beszéltünk Liam-mel és azt mondta, hogy elkezd intézkedni utána meg jön ide. –fejezte be John.

-És mikor jön vagy mit intézkedett? –kérdezte Bellarína.

-Kb. 10 perc múlva érkezik, meg és még mi sem tudjuk, hogy mit intézkedett. –nézett a faliórára Ed.

-Hát jó, én addig is elmosogatok. –álltam fel és a tányérral a kezemben megcéloztam a konyhát.

Letettem a tálat a pultra.

-Na most akkor, hogyan lesz? –kérdeztem magamtól.

A pulttal szemben volt egy ablak. Kinéztem rajta, még mindig sokan álltak a ház előtt és egyáltalán nem úgy tűnt, hogy mostanában menni készülnek.

-Nulla magán élet… -sóhajtottam.

Ahogyan így gondolkodtam, valaki átölelte a derekam. Annyira megijedtem, hogy túl gyorsan fordultam meg és a kezemmel reflexszerűen megütöttem.

-Au… -mondta a kicsit elhátráló Edward.

-Juj bocsi nem akartam csak elgondolkodtam és megijedtem és te meg… nem szándékos volt. –kezdtem a magyarázkodást.

-Nem baj most már legalább tudom, hogy ha bambulsz, akkor szólok, mielőtt hozzád érnék. Hallod ez ténylegesen fájt… Mióta ütsz te ilyen erőset? –masszírozta meg az arcát, ahol eltaláltam.

-Nem bambultam, csak gondolkodtam és nem tudom, nem szoktam pofozkodni. –mondtam.

-És én most akkor miért kaptam? Nem vétettem ellened semmit. –nézett rám.

-Véteni nem, csak megijesztettél. –mondtam.

-Azt elmondod, hogy min gondolkodtál el ennyire? –lépett most már közelebb.

-Csak azon, hogy most hogyan lesz tovább. Azt hittem lesz még egy kis nyugtunk, bár számítottam rá, hogy ez lesz, de nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt.

-Hát ja. Egy kicsit várhatott volna magára a lebukás, de ez van.

-Mindig minden okkal történik… -hajtottam le a fejem.

-Na, nyugi, megtudjuk, oldani, még nem tudom, hogyan, de, majd csak kitalálunk valamit. –tette kezét az állam alá és emelte fel gyengéden a fejem.

Szembe találtam magam a zöld szemekkel, amiket mindig is imádtam. Nem tudtam a pontos okát sohasem, mindig valahogy nyugalmat sugárzott, de a csillogása elárulta a valódi érzelmeit. Kezét az arcomra csúsztatta és megcsókolt.

Csengettek.

-Megjött a megoldó kulcs. –toltam el magamtól egy kicsit Edward-öt.

-Akkor menjünk ki. –mondta.

Mikor kiértünk a nappaliba Liam már az egyik fotelben ült, szemben Bellával és Johnnal. Leültünk melléjük.

-Gyorsan kell cselekednünk, úgyhogy nem fogok kertelni. –kezdte Liam. –Először is nagyon nagy felelőtlenség volt ilyen nyilvánosan mutatkozni. Kettő… -emelte fel egy kicsit a hangját, mert John és Ed közbe akartak szólni. –Azt kéne eldöntenünk, hogy letagadjuk a történteket vagy felvállaljuk. Ez a két választási lehetőségetek van, 1: nyilvánosságra hozzuk a kapcsolatotokat: ez jelen esetben könnyebb, de a későbbiekben nehezebb lesz. 2: letagadjuk az egészet: itt nehezebb a jelenlegi helyzet szempontjából, de egy ideig nyugi lesz, de hangsúlyozom csak egy ideig. Akkor hogyan döntötök? –nézett ránk.

Ránéztem a többiekre, akik ugyan úgy néztek, mint én, de egyikőjük sem szólalt meg.

-Szerintem kár titkolózni, hiszen képek is készültek és azokat elég nehéz lenne letagadni. –válaszoltam.

-Hozzá teszem, én sem látom értelmét. –támogatott Liam.

-És is egy véleményen vagyok Evyvel. –mondta John.

-Hát végül is nem igazán van más lehetőség. –gondolkodott Bella.

-Én is egyetértek veletek. –mondta utoljára Edward.

-Akkor, mindenki irány csomagolni és 20 perc múlva itt vagyunk értetek. –mutatott Bellára és rám. –Veletek meg visszamegyünk a hotelbe és ti is nekiálltok rámolni. –állt fel és már indult is kifelé.

Ed nyomott egy futó puszit az arcomra és ő is követte Liamet, ahogy John.

-De egyeltalán hová megyünk? –állt fel Bella.

-Dublin. –válaszolta John és Ed egyszerre.

Becsukták az ajtót. Bellával nekiálltunk pakolni. Nem tudtuk mennyi időre megyünk, de azt biztosra vettük, hogy meleg ruhát viszünk magunkkal, miközben pakoltuk a cuccokat beszélgettünk.

-És mi jót csináltatok tegnap este Johnnal? –kérdeztem Bellarínát.

-Végülis az újság egész pontosan leírta a történteket, de azért kihagyott egy két részletet. –mosolyodott el.

-Mesélj, minden egyes részletet. –válaszoltam. –Még a végén elő keresem a szerelem teszteket.

-Hallad, de lökött vagy. Na jó bármit csak a teszteket ne. –nevetett. –Nagyon aranyos azt szeretem benne a legjobban, hogy önmagam tudok mellette lenni, nem az a kis porcelán baba, akit vitrinbe kell tartani és még a napfénytől is óvni. Meg hallod, most is amikor kimentetek a konyhába, majd mond el, hogy mit csináltatok, jaj már attól is kiráz a hideg, ha a karomhoz ér.  –sóhajtott.

-Valaki fülig szerelmes. –mondtam, mire nekem repült egy párna.

-Te sem vagy jobb. –érkezett támadóm válasza.

-Jó elismerem ez teljesen jogos.

-Na, de mond már és veletek mi van? –úgy nézett rám, mint a 4 éves gyerek az óvónőre aki, mesét készül olvasni.

-Kisebb nagyobb kiakadásaimon kívül nagyon jól, de megnevelem magam, most is a konyhában, kár, hogy Liam csengetett, tudtam volna még jó ideig élvezni a szituációt. –mosolyogtam, ahogy visszagondoltam.

Gyorsan elment ez a 20 perc. Mire ideértek, készen voltunk. Elindultunk a reptérre, közben még megbeszéltük, hogy miért megyünk mi is Dublinba. A repülő pontosam 18-kor indult.

Evy

7. fejezet: Reflektorfényben

Tartalom: Irány Dublin. Míg az ikrek visszacsöppennek minden napjaikba, addig Bellarína és Evy egy teljesen új helyzettel kerül szembe. Igaz eddig sem voltak láthatatlanok a világ számára, de ez más tészta. Új emberek és barátok, meg ami még hátra van...

5. fejezet: A titoknak annyi

Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=50ZMz1ppx8U

Elvettem a kis borítékot a szekrényről, kibontottam és elkezdtem olvasni.

„Szia Evy! Ne haragudj a tegnapért! Talán te tudod a legjobban, milyen rajongónak lenni. Néha nagyon őrültek tudnak lenni. Szerinted, ha 3 éve azt mondom, neked, hogy mennem kell, biztos, hogy nem engedtél volna el. Így is Johnra hivatkozva tudtam csak elmenekülni. Megértem, hogy ez neked nehéz, de kérlek, próbáld meg megérteni, mert Nagyon Szeretlek...

Ed”

Éppen, hogy a végére értem, amikor Bella rontott be a szobámba.

-Evy te még mindig ágyban vagy!? 10 perc múlva kezdődik az adás. –mondta.

-Basszus két perc és készen vagyok. –mondtam már félig felöltözve a fürdőszobából.

A székházhoz 5 óra 10-kor érkeztünk meg. Hanyatt homlok rohantunk a stúdiónk felé. Ajtóstól rontottunk be.

-Bocsi Hayley, jövünk, neked egyel. Ezer bocsi. –mondtuk egyszerre.

-Na megérkezett másik két elveszett műsorvezetőnk is. Légyszi ne támadjátok meg őket. Köszi.

-Mi okuk lenne minket megtámadni? –kérdeztem, miközben leültem a székembe, felvettem a fejhallgatót és bekapcsoltam a mikrofont, de mikor ránéztem a monitorra a kérdésemre már rögtön tudtam a választ.

-Mi? –néztem a monitorra teljesen kiakadva.

-Mi a… -akarta kérdezti Bella, majd, mikor ő is meglátta, teljesen elállt a szava.

-Én mondtam. –nézett ránk Hayley.

-Hát ezt meg, hogy a francba, és mi van nem is vagyok törpe és szakadt. Ezt azért kikérem magamnak. –mondta Bellarína miközben olvasta a cikket.

Magamban én is elkezdtem olvasni, de valahogy, csak egy részét fogtam fel a cikknek és ezek igazából csak a botrányos részek, plusz a képek voltak.

A híres ír pop duó, vagy más néven a Jedward titkos románca: John és Edward Grimes, úgy látszik barátnőt találtak maguknak.

Azt mondják hírességeket nehéz kifogni, de ha az illetőknek alacsony a mérce, akkor szinte mindegy. A minap a popikrek két magyar lánnyal sétálgattak Székesfehérvár utcáin, majd a délutánt is együtt töltötték a délutánt, de azt már csak kettes párokban. A fotók szerint a két lány, akik hálóra akadtak a nem valami szép és még csak jólöltözöttnek sem mondható ismert rádiósok Evanna Dan és Bella Mordora a Stars fm műsorvezetői. –lehet, hogy van nálunk szebb én nem is mondom, hogy „Oh én vagyok a legszebb a világon”, de azért azt kikérem magamnak, hogy alacsony mércés vagyok, nem a sarkon árulom magam már bocsi. –gondoltam magamban- Újságunk a rádióban figyelt fel a két ismerős hangra, de mivel más néven lettek bemutatva, ezért kiküldtünk két fotóst a stúdióhoz. Szerencsénkre nem tévedtünk negyed 12-kor az édes négyes lépett ki a kapun. Először szinte teljesen úgy nézhetett ki mintha csak barátok vagy régi ismerősök lennének, mikor elmentek az egyik kisboltba vásárolni (1., 2. és a 3. képen), majd felmentek a műsorvezetők lakásába. Rövid idő elteltével újra feltűnt a kis csapat, de az utca végén kettes párokban (a jobb oldali képen Evanna és Ed, a bal oldalin pedig John és Bella) mentek tovább. Fotósaink kétfelé váltak és követték a párosokat.

1. Evanna és Edward páros:

A közeli parkolóig mentek, ahová egy taxi jött értük. Ed egy kendővel bekötötte Evanna szemét (4., 5. és 6. kép), beszálltak az autóba, majd elindultak. Fotósunk követte a taxit, az úti cél a pesti vidámpark lett. Itt történt egy kisebb kaland, mivel Evy, majdnem a szákuldó autók elé lépett, de Edward megakadályozta, hogy az események (ez nézőpont kérdése) tragédiába torkolljanak (7. és 8. kép). Ez után a napot a parkban töltötték (9., 10., 11. és 12. kép), de estefelé egy rajongói csoport derékba törte a vidám napot. Evannát félrelökték és Edet fogták közre, ez az állapot nem maradt sokáig így, mivel Evy nem bírta tovább és lelépett (13. és 14. kép). Edward parkban maradva hosszú idő alatt sikerült megszöknie a rajongók elöl, majd elkezdte keresni a lelépett kis csajt (15. és 16. kép). Megkérdeztünk pár rajongót az eseményekről:

-Láttam az előbb Edward Grimes-szal találkoztatok, bizonyára nagyon szeretitek őt és a testvérét is John-t. Nem furcsa, hogy nem együtt jöttek?

-Igen nagyon szeretjük őket, a kedvenc énekeseink. Egy kicsit fura, hogy külön mozognak, de végül is az is, hogy itt vannak. Nem is tudtuk, hogy jönnek Magyarországra, ez annyira jó és csak így véletlenül belebotlottunk Ed-be. Még mindig nem tudom elhinni. –mondja az egyik nagyon lelkes rajongó.

-Egyeltalán nem is tudjátok, hogy miért jöhettek az országba?

-Hát nem igazán, mivel koncertjük jelenleg nincsen, nyaralni meg nyár végén nem hiszem, hogy ide jönnek.

-Nem láttátok véletlenül, hogy ki volt Edward-del?

-Nem volt ismerős, bár nem is igazán figyeltem, csak annyit láttam, hogy hosszú barna göndör hajú, de itt egy kép, ami a hullámvasúton készült. –nyújt át egy képet. –De attól még, hogy egymás mellett mentek, korán sem jelenti azt, hogy együtt is jöttek, lehet, hogy csak véletlenül voltak egymás mellett.

-Rendben, köszönöm. Már csak egy kérdésem lenne. Képzeljétek el, hogy az a lány aki Ed-del volt a barátnője/szerelme. Mit szólnátok, hozzá elleneznétek vagy támogatnátok a döntést/választást?

-Hát nem tudom, ellenezném, mert ő jobbat érdemel egy kis senkinél, de támogatnánk is, mert ha komolyan gondolja, akkor úgy sem tudunk ellene mit teni, de az tény, hogy mindent megtennénk azért, hogy lebeszéljük és szétszakítsuk őket, de ez úgysem fog bekövetkezni, hiszem, még nem is ismerhetik egymást annyira. Egy nap mire elég?

Hát ez Edward és Evanna története, de most ugorjunk másik párosunkra.

2. John és Bella páros:

Másik párosunk kicsit hosszabb ideig sétáltak. A közeli quad pályára mentek (17. és 18. kép). Látszólag elég jól érezték magukat, bár John elég béna ezen a téren. Legalább is az elég ciki, ha egy lány legyőz egy fiút ilyen dolgokban. Mikor már a nap szinte teljesen lement visszaöltöztek és elindultak kifelé. A ruhájuk kicsit koszos volt, a homok pálya miatt. Egy taxi várt rájuk a kapunál. John úgy nyitotta ki az ajtót Bellának, mintha inas lenne (19. kép). Elindultak. Az úti cél a Diófa étterem volt (20. kép). Egy romantikus helyre ültek le. A vacsora az étterem főfogása volt és az este további részében itt voltak és beszélgettek (21. és 22. kép). Elindultak a műsorvezetők házához. John felkísérte Bellarínát, majd 10-15 perc múlva a pop duo „idősebbik” tagja szökdécselve jött ki a kapun, majd visszament a hotelbe ahol minden, valószínűséggel, testvérével szálltak meg.

Tehát ez a John és Bellarína páros. Ők is elég rég óta ismerhetik egymást, de ki tudja pontosan mi is ez a kapcsolat. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy a rajongók nem hagyják szó nélkül ezt az egészet.

A cikk végére értem. Elkezdtem nézni a képeket, amik a cikkhez voltak.

1., 2. és 3.kép: Ezeken a képeken bevásárlás közben lettünk lefényképezve. Egy, olyan, amin én vagyok és Bellarína a másikon John van és Ed a harmadikon, pedig az amikor kijöttünk a rengeteg szatyrunkkal.

4., 5. és a 6.kép: A negyedik képen az volt, amikor megálltunk a parkolóba. Az ötödik képen Ed éppen a szememet kötötte és a hatodik (ez tetszett volt a legjobb) az a jelenet volt, amikor kaptam egy puszit az orromra.

7. és 8.kép: A hetedik egy, olyan kép volt, amin Edward fut utánam a nyolcadikon, pedig amikor átkarolta a derekam és vissza húzott.

9., 10., 11 és 12.kép: Ezek olyan képek voltak, amik a vidámparkban készültek.

13. és 14. kép: A 13. képen az Ed-et körül ölelő csapat volt a másikon pedig az amikor kicsit zaklatott hangulatban indultam el a kijárat felé.

15. és 16.kép: Egy kicsit lelkiismeret furdalásom lett a képek láttán, ahogyan Edward keresett a parkban. A következő képeken már Bellarína és John voltak rajta.

17. és 18.kép: A 17. képen John és Bellarína egymás kezét fogták és beszélgettek. A 18. képen pedig quadozkat, amin látszólag Bella vezetett.

19.kép: Ez elég viccesre sikerült, de nagyon aranyos volt, mivel John tényleg úgy viselkedett, mint egy inas, Bella pedig olyan arcot vágott, mint aki nem tudja sírjon vagy nevezzem.

20.kép: Az étterem előtt egy csók. Ha eddig valaki csak a képeket nézte akkor simán azt hihette volna, hogy nagyon jó barátok (szinte testvérek), de itt az árulkodó jele annak, hogy ez bizony több, mint barátság.

21. és 22.kép: A 21. kép a Diófa étteremben készült. Nagyon romantikus kis kép volt, ahogy a sok apró gyertya világított a lugasban. A 22. képen a házunk előtt készült Bella már félig bent volt az ajtón és húzta maga után John-t a kezénél fogva.

Felnéztem a cikkből. Ránéztem a velem szemben ülő Bellarínára. Ő is rám nézett. -Figyelj végül is meg kell dicsérni a fotóst, mert nagyon jó képeket csinált, de a cikk írójával azért beszélni kéne, mert van egy két rész, ami nem éppen ízléses. –mondtam.

-Hát igen… Szerinted John és Ed tudnak már róla? –kérdezte.

-Nem tudom, majd adás után felhívjuk őket, aztán meg kitalálunk valamit. –mondtam.

7 óra körül kaptam egy üzenetet Ed-től, amiben leírta az újságot (nem tudta, hogy én már tudok róla), még azt is írta mellé, hogy bárki bármit kérdez ne mondjunk semmit Bellarínával és, hogy adás után nálunk találkozunk. A műsor további része ez a téma körül forgott. Hiába próbáltuk másra terelni a témát egyszerűen nem ment. A kérdésekre, amiket kérdeztek nem válaszoltunk, mivel még nem beszéltünk Edékkel és nem tudtuk, hogy ők mennyit akarnak elárulni vagy, hogy egyeltalán mit akarnak csinálni. Voltak, akik rágalmaztak minket, de olyanok is, akik sok boldogságot kívántak. A leggyakoribb kérdések azok voltak, hogy „Igaz, amit az újságban írnak? Tényleg összejöttetek?” vagy „Hogyan került a léc ilyen alacsonyra?”

Tereza nagyon kiborult amikor mondtuk neki, hogy miért van ez a felfordulás, ugyanis 8 órára olyan tömeg gyűlt össze a stúdiónál, hogy nem tudtunk kimenni Mario-hoz a salátáért, ezért be kellett neki telefonálnunk a „házhoz” szállítás miatt.

A munkaidő véget ért és Bellával megpróbáltunk kiszökni a hátsó kijáraton, de ott is beleütköztünk egy kisebb tömegbe. Bő 50 perc alatt megtettük az amúgy 15-20 perces utat. A tömeg most a mi házunk elé vonult, bár ide azért kevesebben jöttek.

Felértünk a lakásunkba és lezuttyantunk a kanapéra. Kifújtuk magunkat. Neki álltam ebédet csinálni, Bellarína pedig felhívta John-t, hogy mikor jönnek.

20 perc múlva csengettek is. Beengedtük őket, majd össze ült a kupak tanács, hogy megbeszélje a további teendőket.

Evy és Bellarína

6. fejezet: Akkor, hogyan tovább?

Rövid tartalom: John, Bellarína, Ed és Evy elkezdik megtárgyalni a dolgokat, de egyikük sem tudja mi legyen a jövővel. Liam is hamarosan megérkezik, aki viszont választás elé állítja mindannyiukat...