2012. december 7., péntek

4. fejezet: Homok és gyertya (Bellarína szemszögéből)



Elértünk a sarokra, majd szétváltunk mi balra Evy és Ed, pedig jobbra mentek. Egy ideig csak mentünk némán, kézen fogva, de rájöttem merre megyünk elmosolyodtam, de nem szólaltam meg.

-Min mosolyogsz? –kérdezte John.

-Tudom hová viszel. –mondtam mosolyogva.

-Na szép, bár gondolhattam volna, hogy rá fogsz jönni.

-De tetszik az ötlet. –feleltem.

-Akkor jó.

Mentünk tovább és tíz percen belül meg is láttam a régi quad pályát. Most is ugyan úgy nézett ki, mint két éve, amikor Evy elhozott ide a szülinapomon. Megérkeztünk a kapuhoz. Vettünk két jegyet, majd megkaptuk a felszerelést. Átöltöztünk, majd mikor kimentünk már ott várt minket két quad. A tulajdonos elmondta az általános tudnivalókat és a használati utasítást, majd felültünk és elindultunk a pályák felé. Mentünk egy két bemelegítő kört.

-Egy versenyt? –kérdezte John.

-Legyen csak nehogy lemaradj. –mondtam.

Átmentünk a nagy pályára és beálltunk egy vonalra.

-Akkor mehet? –kérdeztem.

-Ha felkészültél. –mondta és lehajtotta a sisakjának rostélyát.

Én is így tettem, majd elkezdtem hangosan számolni.

-3…2…1…Start! –kiáltottam, de John előbb leindult.

-Hát ha így állunk akkor hajrá. –mondtam magamba és én is elindultam.

Az első kanyarban értem utol.

-Érj utol, ha tudsz. –mondtam és tovább gyorsítottam.

Legközelebb csak a célnál találkoztunk.

-Nyertem. –mondtam.

-Visszavágó. –felelte John.

-Felőlem csak nehogy megint lemaradj. –mondtam és a fejembe húztam a sisakot.

Így telt el az egész délutánunk. Már sötétedett, mikor vagy ezredszerre célba értünk. John győzött, de nem sokkal. Megvárta, amíg mellé érek, majd levette a sisakját.

-Gyere induljunk.

-Na légyszi, csak még egy kört. –nézetem rá.

-De csak egy kört. -vette fel a sisakját.

Mentünk még egy kört, majd, visszamentünk a garázshoz és átöltöztünk. Elindultunk kifelé. A kapu előtt egy taxi volt. John oda ment és kinyitotta az ajtót.

-Hölgyem. –mondta.

-Ez most komoly? Hová megyünk? –kérdeztem nevetve.

-Igen komoly és majd megtudod. –mondta.

Beszálltunk, majd elindultunk. Nem tudtam merre megyünk. Nem tudtam mennyi ideig mentünk, mire megláttam egy kis vendéglőt. Megálltunk. A vendéglő neve Diófa étterem volt. John elindult befelé, de megfogtam a kezét és visszarántottam.

-Várj egy picit. Nem mehetünk így be. –mutattam a ruhánkra, ami farmerből és sima pólóból állt.

-Nyugi nem lesz gond. –mondta egy csók kíséretében.

Bementünk, majd leültünk az előre lefoglalt helyre. Az asztalunk egy virág lúgas alatt volt, de mivel sötét volt már apró kis gyertyák világítottak mindenütt. A kinti részen rajtunk kívül csak két asztal volt foglalt.

-Hű, de hiányozhattam én neked. –mondtam.

-El sem tudod képzelni mennyire.

Leültünk és a pincér hamarosan jött is. A ház specialítását rendeltük. Az este folyamán rengeteget beszélgettünk, majd miután már a desszert is elfogyott vagy 2 órája, akkor elindultunk hazafelé.
Megérkeztünk a házunk elé. John felkísért.

-Csodás volt ez a mai nap. –mondtam.

-Szerintem is. –felelte.

Az ajtó elé értünk. John szembe fordult velem, majd megcsókolt. Kicsit eltoltam magamtól.

-Én is szeretlek, de légyszi engedj, mert Tereza meg fog minket ölni, ha elkésünk.

-Na azt próbálja meg. –mondta.

-Holnap találkozunk. Remélem tudod hol találsz. –mondtam és már nyitottam az ajtót.

-7. emelet balra az utolsó ablak. –mondta.

-Szia. –mondtam és becsuktam az ajtót.

Benéztem Evy szobájába. Az ágyán feküdt és aludt. Én is bementem a szobámba átöltöztem és lefeküdtem aludni.

Bellarína

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése