9. fejezet: Másnaposok nyomoznak

Felkeltem és ahogy voltam, ingben és bugyiban áttámolyogtam a saját szobámba, remélve, hogy John ott lesz, ezzel egy gondot letudva. Kopogás nélkül nyitottam be. Bella nem volt a szobában, csak John ült az ágyam szélén, leültem mellé.

-Szia. –mondtam. –Hogy vagy?

-Hali. Nem valami jól, majd szétmegy a fejem és nem igazán emlékszem, hogy mit csináltunk este. –válaszolta.

-Hát én sem. Szerintem felöltözök és az éttermet egy vödör kávéért, majd előkeresek egy fejfájás csillapítót, hogy megerőltessem az agyam.

-Akkor veled tartok, de vigyázz Bellával, mert elég mérges… És tiszta liszt, téged okol.

-Ed is ugyan így van csak ő téged okol.

-Pfff… Szép kis napunk lesz. –állt fel. –Akkor az étteremben találkozunk.

-Oké.

Kiment a szobából. Halottam, hogy a fürdőszobában folyik a víz. Bella valószínű zuhanyzik, szerencsémre. Gyorsan felöltöztem és normális emberi kinézetet öltöttem, mivel jobbnak láttam nem összefutni vele, amíg magam sem tudom, mi is történt este. Lementem az étterembe. Korán volt még, ezért kevesen voltak. Vettem egy nagy bögrét, töltöttem magamnak kávét, kevés tejjel és két kanál cukorral, majd leültem egy félre eső asztalhoz. Fejemet támasztva kevergettem gőzölgő italom. Sohasem szerettem a kávét, bár az illatát imádom, de csak azt. Próbáltam felidézni az este történteket. Ahogyan ébredeztem vagy, ha jobban tetszik, akkor józanodtam, egyre több részlet derengett. Lassan kortyolgattam a kávét,íze borzalmas volt, de ha segít, akkor nincsen választásom. Idő közben megjelent John is az ajtóban, szintén egyedül.

-Egyre jobban nézel ki. –ült le, szintén egy bögre kávé kíséretében mellé.

-Te is. És hogy-hogy így egyedül?

-Nehezen, de sikerült megszöknöm. Edward próbálja kiszedni a hajából a lisztet, ami inkább már csak egy massza, már csak egy tojást kell ráütni és lehet sütni a tésztát. –kevergette a kávét. –Ja még azt is megtudtam, hogy az arca már eleve tiszta liszt és krém volt.

Bevillant egy kép, amitől félre nyeltem. Köhögtem, John pedig elkezdte ütögetni a hátam.

-Na mi van? Csak nem eszedbe jutott valami?

-Aham, de nem hinném, hogy tudni akarod. Most, már értem, hogy miért volt olyan kevés az arckrémemben.

-Csak nem az amire gondolok… -nézett rám reménykedő arccal.

-Sajnos szerintem egyre gondolunk. Este egy kicsit sok volt a koktél és bekentük krémmel Ed és Bella arcát, majd lisztet szórtunk rájuk… szerintem a hajszárítóval is ez történhetett.

-Pff… túrt a hajába. –Hát, ha ezt megtudják, akkor elkezdhetünk rettegni.

-Én is ettől tartok. A ruháink és a liszt szerzés rejtélyére viszont még nem derült fény. –kortyoltam bele a kávémba.

-Meg az is ott van, hogy, hogyan kerültünk a másik ágyába.

-Hát igen.

Megittuk a kávét, majd, mivel nem sok kedvünk volt összefutni Bellával és Edwarddel ezért elindultunk a másik feljáró felé. Hála az égnek nem találkoztunk velük. Bementünk John és Ed szobájába, majd folytattuk az odalent folytatott beszélgetésünket, próbáltunk minél több mindent felidézni. Kopogtattak az ajtón. Én nyitottam ki. Egy szállodai alkalmazott állt előttem.

-Jó reggelt! Itt vannak a ruhák, amiket tegnap leadtak. Tiszták és frissen vasaltak. –nyomta a kezembe.

-Köszönöm. Annyit megkérdezhetek, hogy miért kellett kimosni őket? –tudtam, hogy furán hangzik a kérdés, de reméltem, szállodai kötelességből, nem kérdez vagy értetlenkedik, csak válaszol.

-Liszt, krém és víz keveredhetett össze a tészta foltokból következtetve.

-Jó rendben köszönöm.

Elköszönt, majd becsuktam az ajtót.

-Meg vannak a ruháink. –mutattam fel a kezemben lévő ruhakupacot.

-Király. Akkor már csak egy rejtély maradt. Honnan szereztünk lisztet…

-Jó lenne tudni. De utána még ki is kéne engesztelnünk Belláékat. Hol kezdjük a keresést? -kérdeztem.

-Szekrényekben, polcokon, táskákban, bőröndökben, bárhol.

-Oké akkor én megyek és átnézem a saját és Bella cuccait.

Kis idő múltán mind a ketten találtunk egy egy lisztes zacskót. Én a ruháim között. John meg a bőröndjében.

-Nézd erre van valami írva. -mondta John a papírzacskót hajtogatva.

-Mi? -ültem le mellé.

-Nem tudom, de majd kiderül, ha sikerül kihajtogatnom.

Fekete macskakaparás betűk jelentek meg, ahogyan szedte széjjel.

-Hát ha ezt meg tudod fejteni, akkor megeszem az egyik sapkámat, azt, hogy melyiket kiválaszthatod. –forgattam a fejem, de sehogyan sem vettem ki rendes, nemhogy értelmes betűket.

-A fehér alapon fekete virágosat, ami ma volt rajtad. –mondta egy hangon.

-Csak azt ne mond, hogy megfejtetted?

-Pedig meg. Én is hasonlóan írok, ha nincsen kedvem semmihez, csak unatkozom.

–És el is árulod, hogy mi van rá írva Sherlock?

- Izadora Hotel konyhája… -mosolygott rám. –Akkor lássuk a sapkaevést.

-Nem hinném, hogy finom a pamut sapka. –húztam el a szám. –De a liszthez visszatérve, logikus, hogy a konyháról szereztünk lisztet. Azt viszont, hogy, hogyan nem igazán szeretném tudni.

-Én sem, elég ennyi.

Két percig csak néztünk magunk elé.

-John muszáj meg ennem azt a sapkát? –néztem rá.

-Nem, de csak, ha te beszélsz Ed-del. –fordult felém.

Elég furcsának tartottam a kérést, bizonyára az arcomra volt írva az értetlenség.

-Neked nem szedi le a fejed.

-Persze, csak megkostol mi? –néztem rá nagy szemekkel, mire ő nevetésbe tört ki. –Ha ennyire 
viccesnek találod, akkor csak várd meg Bellarínát, na ő az aki nem csak megkostol, hanem egészben nyel le.

Elértem a kívánt hatást. John arcáról azonnal eltűnt a mosoly és csak egy nagyot nyelt.

-Na látod, mondom én, hogy nem vicces.

Evy

Következő rész címe: Részletek 3 hónapból

Tartalom: John és Evy életben maradnak. Az újságok sorban hozzák le az újabb és újabb cikkeket a négyesről, a kedélyek megnyugtatása érdekében. Eközben elérkezik október a szülinaposok hónapja, november és észresem venni, de már december is elkezdődött, azonban ez a hónap elég sok meglepetést tartogat még a karácsonyon és mikuláson kívül is.

A következő fejezet több kisebb részből fog állni, köztük kisebb nagyobb idő ugrásokkal, de ígérem az izgalom nem marad el.