2012. december 7., péntek

1. fejezet: Újra itthon



-De jó. Vérge itthon vagyunk. –mondta Bella és letette a szoba közepére a bőröndjét.

-Imádok utazni, de azért itthon lenni a legjobb. –mondtam és letettem a cuccomat.

Bellarína a szemközti falhoz sétált, ahol nem tapéta borította a falat, hanem képek, de ebben az volt a különleges, hogy mindegyik más helyen készült. Most a Rio de Janeiro-ban csinált fotót ragasztotta fel a többi mellé.

-Még mindig nem tudom elhinni, hogy az elmúlt 3 év alatt ennyi helyen jártunk. Hallod te egy igazi mázlista vagy, hogy kiszúrtad ezt a rádiós munkát. –mondta mosolyogva.

-Pedig hidd el, mert holnap újra irány a stúdió.

-Jaj, de hiányzott már a jó kis itthoni felszerelés. –sóhajtott.

-Nekem is. –mondtam. –És tudod, hogy még mi? –kérdeztem cinkos arckifejezéssel.

-Nem. Mi? –kérdezte.

-„Bella hozzál már egy kávét és ne elfelejtsed mellőle a süteményt, de nehogy mézes legyen, mert arra allergiás vagyok”. –mondtam eltorzított parancsoló hangon.

-Várj az „Evanna te pedig hozzál egy salátát az én kis drágámnak, de ne legyen benne se olíva se hús, mert az árt Falatka emésztésének.”-et kihagytad. –mondta.

Nevettünk.

-Istenem, de hiányzott. –mondta Bella.

-Nekem is. Holnap dupla adag salátát viszek Falakának, mert annyira hiányzott. -feleltem. -Szegény Hayley. Tereza biztos kikészítette ez a két hét alatt.

-Az biztos, de azért remélem kibírta.

-Na jó, akkor én megyek zuhanyozni és utána lefekszek aludni, mert már nyitott szemmel álmodok. 
–mondtam egy ásítás kíséretében.

-Oké én meg addig, amíg zuhanyozol eszek valamit. Nem igazán jött be a repülő koszt.

Fél óra múlva…

-Mi finomat eszel? –kérdeztem a szobámból, miközben felvettem egy toppot és egy rövidnadrágot, amit általában pizsinek szoktam használni, ha meleg van.

-Csak zacskós levest találtam, úgyhogy málna levest és ameddig zuhanyoztál lementem a boltba tejért. –felelte Bellarína.

-Akkor, ha van még egy, én is csinálok magamnak. –mondtam, már a konyha felé sétálva.

-Hallod te hol napoztál ennyit? –nézett rám Bella. –Csoki Evy lettél.

-Nehogy azt hidd, hogy neked nincsen ugyan ilyen színed. –mosolyogtam.

-Pedig csak akkor voltam napon amikor a tengerpartról jelentkeztünk. –nézete magát Bella.

-Meg amikor kicsaltalak fürdeni adás közben, amikor esőerdőt másztunk és a többi és a többi. –kezdtem sorolni. –Plusz nem csak Rio-ban voltunk ezen a nyáron. –miközben ezeket mondtam, már csináltam is a málna levest.

-Oké elég lesz. –felelte Bella és leült a kanapéra kezében a levesével.

-Tudod kik hiányoznak nagyon? –kérdeztem és én is leültem mellé.

-Kik? Bár van egy olyan érzésem, hogy egyre gondolunk. –mondta.

-John és Ed…olyan régen beszéltünk velük. Már 2 és fél éve semmi csak 2 havonta egy e-mail. Nem az ő hibájuk. Tudom, hogy elfoglaltak meg mi is. Hallod lehet, hogy megkérem Terezát, hogy oda küldjön minket, ahol éppen koncerteznek. –mondtam.

-Szerintem hagyjad Terezát, mert, ahogy ismerem, direkt a világ másik felére küldene minket. Meg különben is nem írtak, olyan régen. –felelte, de már kapcsolta is be a laptopját, ami az asztalon volt.

-Hát jó. –mondtam.

-Bocsi igazad van. Holnap lesz pont 2 és fél éve, hogy beszéltünk és 2 hónapja, hogy az utolsó e-mailt küldték.

-Na jó mindegy, holnap írunk nekik egy üzenetet aztán, majd meglátjuk, de én most már tényleg megyek aludni, mert holnap adás közben nem szeretnék elaludni. –mondtam.

-Jó éjt. Én is megyek zuhanyozni, aztán alszok. –felelte.

-Neked is jó éjszakát.

Befeküdtem az ágyamba és szinte rögtön elaludtam. Álmomban újra átéltem a 3 évvel ezelőtti búcsúzásunkat Eddel, de sajnos az órám félbeszakította az mese országomat pontosan reggel 4-kor.

Evy és Bellarína

A másodig fejezet címe: Rádiózás felsőfokon

Bella és Evy újra a saját stúdiójukból jelentkezik társukkal Hayley-vel. Már korán reggel sokan hallgatják a műsort. A mai napon viszont van pár igen rejtélyes hallgatójuk is. Belemennek egy kis keresgélésbe. Vajon kik lehetnek azok és mit találnak Evyék ?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése