Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=3A8E3grVOdw
Leültem az ágy mellé, megfogtam Ed kezét és már nem bírtam tovább elkezdtek hullani a könnyeim a megkönnyebbülés és az aggódás miatt is. A fejem az ágy szélére tettem és közben tovább sírtam.
- Bele szerettem Edward-ba. –gondoltam magamba.
Nem tudtam, hogy mennyi idő telhetett el így, de nem is érdekelt csak az az egy számított, hogy Ed minél előbb meggyógyuljon. Elaludtam. Még sötét volt mikor felébredtem az ápolónő ott állt mellettem és mosolygott a keze a vállamon volt, bizonyára ő ébresztett fel.
- Menj haza otthon már biztosan aggódnak érted. –mondta
- Nem, nem szeretnék elmenni itt akarok maradni, ha lehet.
Tudtam, hogy a szüleim nem tudják hol vagyok és biztosan aggódnak, de a szívem azt mondta maradjak.
- Persze, maradhatsz, de akkor hozok neked ide egy ágyat. –felelte mosolyogva. Ránéztem és mintha az arcomra lett volna írva a kérdés.
- Nem fog reggelig felébredni, majd talán csak holnap este.
- Köszönöm. –feleltem.
Elengedtem Ed kezét és kimentem a szobából. A folyosóra érve csak Bellarínát találtam aki rögtön odajött hozzám.
- Hogy van ??? John visszament a hotelba összeszedi a cuccokat és holnap délben jön vissza, mert el kell rendeznie még pár dolgot.
- A történtekhez képest jól. –feleltem.
- Tényleg anyukádnak írtam üzenetet, hogy mi van velünk.
- Mit írtál neki ??? –kérdeztem.
- Mindent elmeséltem neki és írta, hogy ameddig akarsz maradj és holnap ebédre vár minket.
- Jó. –feleltem.
- Mi a baj ??? –kérdezte Bella.
- Semmi.
- Miért nem mondod el tudod, hogy nekem bármi elmondhatsz. –mondta Bellarína, de nekem az az érzésem volt, hogy már sejti elég rég óta, hogy mi van velem.
- Azt hiszem beleszerettem Edward-ba. –mondtam meg végül.
Bella csak elmosolyodott és nem felelt ezzel biztossá vált az előbbi feltételezésem.
- Mióta sejted ??? –kérdeztem.
- Amióta megérkeztek a színpadhoz a mentők, de ott még csak sejtettem. Viszont amikor
megérkeztünk ide akkor már biztos voltam benne.
- És mondtad valakinek ???
- Nem, hogy képzeled ?! Mindenki eltávolítottam valamilyen módon holnap délig. –mondta
mosolyogva.
Nem tudtam szavakba önteni az hálámat csak átöleltem.
- Akkor én megyek és holnap jövök érted vissza olyan 11 körül jó ??? –kérdezte Bella.
- Jó, de hol fogsz aludni nem tudsz már haza menni ?! –kérdeztem.
- Liam a kapu előtt vár és elvisz a hotelba ahol ők is megszálltak. –mondta.
- Jó, akkor szia és holnap találkozunk. –mondtam.
Megöleltük egymást. Bella a lépcső felé ment, én pedig vissza mentem a szobába ahol már ott volt az ágy közvetlenül Edward-é mellett. Leültem az ágyamra, megfogtam a kezét és halkan énekelni kezdtem. Közben az ablakon néztem ki és a telihold pont bevilágított a szobába és minden ezüst fénnyel bevonva. Az ablak párkányán ültem és néztem Ed rezzenéstelen ezüstösen csillogó arcát.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nem töröltem le hagytam, hogy a bőröm beszívja, mert ez már nem az aggodalom könnycseppje, hanem a szerelemé volt. Forró bélyegként égett az arcomba. Lemásztam a párkányról és lefeküdtem az ágyra, megfogtam Ed kezét és így aludtam el.
Másnap reggel Bellarína ébresztett fel. Hozott tiszta ruhákat és minden egyebet átöltöztem és összeszedtem magam. Fél 12-re már nyoma sem volt az ágynak amin aludtam. Még megvártuk az orvost és elmentünk. Bella bizonyára megkért mindenkit, hogy nem kérdezősködjenek, mert senki sem kérdezett semmit a tegnapi napról, ezért rendkívül hálás voltam neki. Ebéd után felmentem a szobámba elfeküdtem a padlón, becsuktam a szemem és elgondolkodtam az Ed iránt érzett szerelmemről. Végül arra jutottam, hogy nem mondom el se neki se senkinek egyedül Bellarína tud róla és én. Talán egyszer Edward is megtudja mit érzek valójában iránta.
Evy
Az 5. fejezet még készül, de ígérem, hogy hamarosan az is fennt lesz addig is a címe: Egyre nehezebb az együtt töltött idő
A tartalma: Evy nem tudja, hogyan kezelje érzéseit Ed jelenlétében. Reméli nem fedezi fel senki valódi érzéseit, de történik valami amire nem is számít...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése