2012. december 7., péntek

5.fejezet : Egyre nehezebb az együtt töltött idő



Másnap reggel Bellarína eljött hozzám.

-Gyere menjünk be a kórházba. Beszéltem John-nal és azt mondta Ed már sokkal jobban van, de még minimum egy hétig bent tartják. Meg neked is kell egy kis levegő tegnap óta itt fekszel a 
szobádban és ki sem mozdultál. –mondta.

-Nem mondom el senkinek. –mondtam.

-Mit ??? –nézett rám értetlenül.

-Azt, hogy bele szerettem Ed-be. –mondtam lehajtott fejjel és a könnyeim is folyni kezdtek.

Bella leült mellém és átölelt, tudtam, hogy nem mondta el senkinek megvárta amíg én eldöntöm a továbbiakat.

-Miért nem mondod el ??? –kérdezte, bár az az érzésem támadt, hogy gondolta, hogy így fogok dönteni.

-Két külön világ vagyunk ő híres és bárkit megkaphat minek kellenék neki pont én ?! Nálam ezerszerte jobbat is találhat. Meg ő csak úgy szeret engem, mint a testvérét nem pedig szerelemből szeret. Ha elmondanám neki akkor csak fájdalmat okoznék, azt pedig nem akarok főleg nem most. –mondtam és neki álltam zokogni.

-Gondoltam, hogy így fogsz dönteni. Tudom, hogy nehéz, de így lesz a legjobb mindenkinek. –mondta.

Fél óra telhetett el mire meg tudtam nyugodni. Eközben Bellarína végig szorosan magához ölelt és nyugtatott.

-Akkor nem megyünk be a kórházba. –mondta.

-De !!! –kiáltottam fel, olyan hirtelen, hogy Bella teljesen összerezzent.

-Jó jó nem kell megenni, csak gondoltam nem szeretnél bemenni, mikor mindenki ott van. –mondta.

-Igazad van, de ha bujkálok akkor viszont mindenkinek fel fog tűnni, hogy valami nincsen rendben. –letöröltem az arcomról a könnyeket és nekiálltam öltözni.

Negyed óra múlva, már a buszon ültünk és a kórház felé tartottunk, ugyan nem tudtam, hogyan fogom féken tartani az érzelmeimet és úgy viselkedni, mint az előtt, hogy szerelmes lettem. 

Megérkeztünk a kórházhoz, már távolról láttam a szoba ablakát. Nyitva volt a függönyt enyhén lengette a szél. Rám törtek az előző esti események.

-Nem szabad sírnod. Ne engedd, hogy az érzelmeid felül kerekedjenek. –mondtam magamnak.

Odaértünk a szoba elé az ajtó résnyire nyitva volt. Nevetés szűrődött ki rajta. Ed már felébredt és 
John is itt volt. Liam biztos az elmaradó koncerteket intézte azért nem volt még ideje bejönni. 

Leültünk a folyosóra és vártunk, közben viszont a szobában folytatódott a beszélgetés.

-…és, hogy telt az éjszakád ??? –kérdezte John.

-Jól, bár úgy kiütöttek, hogy ilyen mélyen szerintem még soha sem aludtam… –mondta Ed.

-Megkönnyebbültem, nem emlékszik semmire. Az az éjszaka soha nem fog kiderülni, csak én tudom, hogy mi történt és nem is fogom elmondani senkinek.Ekkor hirtelen.

-…de egy valami nem fér a fejembe ki énekelt nekem még tegnap előtt este ??? –mondta Ed és el kezdte dúdolni azt a dalt amit énekeltem.

Megszorítottam Bella kezét és görcsbe rándult a gyomrom.

-Emlékszik arra, hogy mit énekeltem. –mondtam magamba.

-Biztos csak a sok altatótól képzelted azt, hogy énekel valaki. –mondta John nevetve.

-Aha biztos… -felelte Ed, de a hangjából egyértelműen kivettem, hogy most nem osztozik egy véleményen a testvérével.

Kinyílt az ajtó. Gyorsan elengedtem Bellarína kezét és megpróbáltam úgy tenni, mint ha nem is történt volna semmi különös. John megölelt minket és bementünk. Ed nagyon jól volt eltekintve attól, hogy 3 bordája eltörött, a bal keze és a jobb lába is gipszbe volt. Csak álltam, néztem és próbáltam mosolyogni.

-Hogy vagy ??? –kérdezte Bella.

-Köszi jól. –mosolygott Ed, majd megkérdezte.

–Aláírjátok a gipszem ???

-Persze !!! –feleltük, bár én egy kicsit lemaradva.

-Látom Liam is járt itt. –mondtam.

-Igen, még tegnap délután ugrott be egy fél órára. A koncertes dolgokat intézi. –felelte Ed.

-Kicsit jó ez a lazítás semmi koncert csak nyugi. –mondta John.

-Ja neked. Nem te fekszel gipszben, de végül is ki lehet bírni. –felelte mosolyogva Ed.

Egészen estig bent voltunk a kórházban, ez idő alatt sikerült valamilyen szintig áthidalnom az érzelmeim okozta szótlanságot. Egész jól csinálhattam, mert senkinek sem tűnt fel. Liam haza vitt minket. Bellarínát megkértem, hogy maradjon nálunk. Lefeküdtünk aludni.

-Nem bírom már sokáig eltitkolni, de ameddig csak tudok kitartok. –mondtam magamba és elaludtam.

Evy

6. fejezet címe: A relytéjes lány...

Tartalma: Edward-ot nem hagyja nyugodni az a furcsa álom, amit a műtét után álmodott...
A 7. fejezet is hamarosan érkezik. Addig is jó olvasást és szórakozást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése