Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=ycXZX7Js5QI
Elértünk a sarokra, majd szétváltunk mi balra Evy és Ed, pedig jobbra mentek. Egy ideig csak mentünk némán, kézen fogva, egy idő után azt vettem észre, hogy Bellarína elmosolyodik.
-Min mosolyogsz? –kérdeztem.
-Tudom hová viszel. –felelte.
-Na szép, bár gondolhattam volna, hogy rá fogsz jönni.
-De tetszik az ötlet. –mondta.
-Akkor jó.
Mentünk tovább és tíz percen belül meg is láttam a régi quad pályát. Megérkeztünk a kapuhoz. Vettünk két jegyet, majd megkaptuk a felszerelést. Átöltöztünk, majd mikor kimentünk már ott várt minket két quad. A tulajdonos elmondta az általános tudnivalókat és a használati utasítást, majd felültünk és elindultunk a pályák felé. Mentünk egy két bemelegítő kört.
-Egy versenyt? –kérdeztem.
-Legyen csak nehogy lemaradj. –mondta Bellarína.
Átmentünk a nagy pályára és beálltunk egy vonalra.
-Akkor mehet? –kérdezte.
-Ha felkészültél. –mondtam és lehajtottam a sisakjának rostélyát.
Elkezdtett hangosan számolni.
-3…2…1…Start! –kiáltotta, de egy kicsivel előbb leindultam, csak a játék kedvéért.
Az első kanyarban ért utol.
-Érj utol, ha tudsz. –mondta és tovább gyorsított.
Legközelebb csak a célnál értem utol.
-Nyertem. –mondta.
-Visszavágó. –feleltem.
-Felőlem csak nehogy megint lemaradj. –mondta és a fejembe húzta a sisakot.
Így telt el az egész délutánunk. Már sötétedett, mikor vagy ezredszerre célba értünk. Én győztem, de nem sokkal. Megvártam, amíg mellém éret, majd levette a sisakom.
-Gyere induljunk.
-Na légyszi, csak még egy kört. –nézetett rám.
-De csak egy kört. -vettem fel a sisakom, mert ennek azoknak a szemeknek nem tudtam volna nemet mondani.
Mentünk még egy kört, majd, visszamentünk a garázshoz és átöltöztünk. Elindultunk kifelé. A kapu előtt egy taxi volt. Oda mentem és kinyitottam az ajtót.
-Hölgyem. –mondtam.
-Ez most komoly? Hová megyünk? –kérdezte nevetve.
-Igen komoly és majd megtudod. –mondtam.
Beszálltunk, majd elindultunk. Fél óra múlva meg is láttuk a kis vendéglőt. Megálltunk. A vendéglő neve Diófa étterem volt. Elindult befelé, de Bellarína megfogta a kezem és visszarántott.
-Várj egy picit. Nem mehetünk így be. –mutatott a ruhánkra, ami farmerből és sima pólóból állt.
-Nyugi nem lesz gond. –mondtam egy csók kíséretében.
Bementünk, majd leültünk az előre lefoglalt helyre. Az asztalunk egy virág lúgas alatt volt, de mivel sötét volt már apró kis gyertyák világítottak mindenütt. A kinti részen rajtunk kívül csak két asztal volt foglalt.
-Hű, de hiányozhattam én neked. –mondta.
-El sem tudod képzelni mennyire.
Leültünk és a pincér hamarosan jött is. A ház specialítását rendeltük. Az este folyamán rengeteget beszélgettünk, majd miután már a desszert is elfogyott vagy 2 órája, akkor elindultunk hazafelé.
Megérkeztünk Belláék háza elé. Felkísértem.
-Csodás volt ez a mai nap. –mondta.
-Szerintem is. –feleltem.
Az ajtó elé értünk. Szembe fordultam Bellarínával, majd megcsókoltam. Kicsit eltolt magától.
-Én is szeretlek, de légyszi engedj, mert Tereza meg fog minket ölni, ha elkésünk.
-Na azt próbálja meg. –mondtam.
-Holnap találkozunk. Remélem tudod hol találsz. –mondta és már nyitotta az ajtót.
-7. emelet balra az utolsó ablak. –mondtam.
-Szia. –mondta és becsukta az ajtót.
Elindultam a Mira hotelbe, ahol Eddel megszálltunk. Mikor kinyitottam a szoba ajtaját. Sötét volt. Edward itt volt, mert a cipője ott volt a fogasnál. Bementem a szobámba és lefeküdtem aludni.
Reggel Ed ébresztett fel.
-John, ébredj, van egy kicsit nagyon nagy gond! Hallod ébredj és öltözz! Gyere, szólnunk kell Evynek és Bellának, mert jobb ha nem hirtelen kapják a hideg vizet a nyakukba!
John
Az 5. fejezet címe: A titoknak annyi
Edward levele elérte a kívánt hatást, de vajon mi lehet az a nagyon nagy gond amivel Ed Johnt kelti és a lányok mikor szereznek róla tudomást? Hogyan sikerül az édes négyesnak kimásznia a pácból "Vagy mi vagy a hírnév" helyzet alakul ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése