8. fejezet: Éjszaka a szállodában

A délután nem tartott sokáig. A sütizés után szinte azonnal a szállodába, mentünk. A központban volt, neve Izadora Hotel. Szép és hatalmas, nálunk legalábbis nem igen találni ekkorákat. A szobánk a 17. emeleten a 314-es és a 315-ös egymással szemben. A cuccainkat, már felhozták nekünk. 314-es lett Belláé és az enyém. Kipakoltunk, majd lemosakodtunk és az időeltolódás miatt le is feküdtünk aludni.

-Hát akkor úgy látszik bőven lesz dolgunk. –mondtam a sötétben.

-Lesz bizony, de nagyon jó a társaság.

-Az…jó. –mosolyodtam el, ahogy eszembe jutottak a nap eseményei.

-De én örülök neki, hogy cikkre, cikkel támadunk. –kuncogott Bella.

-Szerintem is jó ötlet, bár még mindig nem értem, hogy hogyan is tervezik ezt egész pontosan. –tűnődtem.

-Még bennem sem teljesen tiszta, de, ha eljön a mi időnk úgyis tudni fogjuk. –érkezett a válasz a sötétből.

-Remélem. Én nagyon örülök, hogy újra itt vagyunk, bár az előző írorszái látogatásunk is jó volt, de most, hogy Ed és John is itt van sokkal jobb.

-Ezerszer jobb, de most már, ha nem gond, akkor alszom, mert nagyon fáradt vagyok. –ásított Bellarína.

-Nyugodtan aludj. Jó éjt.

-Neked is.

Átfordultam a másik oldalamra és megpróbáltam aludni, de bármennyire is fáradt voltam, nem tudtam elaludni. Egy idő után hallottam Bellarína egyenletes szuszogását a másik ágy felől. Én csak forgolódtam, de nem tudtam aludni. Mikor már vagy ezredszerre fordultam a hátamra meg vissza, úgy döntöttem, hogy járok egyet a szállodában. Kikeltem az ágyból és a lehető leg halkabban magamra vettem hálóköntösöm és papucsom, majd kiosontam a szobából. Senki sem volt a folyosón. Ránéztem a falon lógó órára. Éjfél múlt öt perccel. Elindultam a lépcső felé, aztán le a földszintre. Mehettem volna lifttel, de semmi kedvem nem volt hozzá, valahogy sétálni jobb volt. Mikor leértem a földszintre azon töprengtem, hová tűnt az a 13 emelet, mert valahogy eltűntek a 11. szinttől a lépcsőfokok. Körbe néztem. Sehol senki. A falom egy tábla jelezte mi merre van, de hiába volt csak 3 méterre tőlem, egyszerűen nem tudtam elolvasni a ráírt szövegeket. Közelebb mentem és így már sikerült. Balra a medencék és a wellness rész van jobbra, pedig az étterem és a bár. Mivel fürdőruha nem volt nálam, meg nem is találtam célszerűnek a vízbefulladás, ezért jobbra vettem az irányt. Az étterem be volt zárva, de a bár nyitva volt. A pincér a pultnál állt és a poharakat törölgette. Odamentem hozzá. Még ki sem nyitottam a számat, de már kérdezte is, hogy mit szeretnék fogyasztani.

-Egy Sex on the beach-et kérnék. –mondtam.

-Rendben azonnal készítem. –mosolygott rám a pincér, majd hátrament.

Körbe néztem a bárban és megdöbbenésemre nem voltam az egyetlen, aki nem tudott aludni. John a sarokban ült az egyik kanapén és a telefonját pörgette az asztalon, közben pedig zenét hallgatott. A pincér visszajött.

-Elnézést szeretnék kérni még egy ugyan ilyet, ha nem gond.

-Nem probléma. –mondta és már csinálta is a másikat.

Mikor készen lett letette elém a pultra.

-Melyik szobaszámra írhatom?

-314-re. Köszönöm.

Megfogtam a két koktélt és megcéloztam John-t. Leültem mellé.

-Szia. –húzta ki a fülhallgatót a füléből..

-Hali. –mosolyogtam. –Hoztam neked egy koktélt. Remélem, szereted.

-Köszi. Hát hogyhogy itt vagy?-kérdezte.

-Nem tudtam aludni és gondoltam járok egyet. És te?

-Velem is ez van. Tele van a fejem mindennel és hiába próbáltam, nem tudtam elaludni. Aztán, gondoltam lejövök ide.

-Hát igen. Ilyenkor annyira tudom irigyelni Bellát. Neki mindegy hol van, bárhol tud aludni, én bezzeg nem. –könyököltem az asztalra és kevergettem a szívószállal a koktélomat. És amúgy mióta vagy idelent?

-Talán egy fél órája, de nem tudom.

-Ühümm…-mondtam, majd eszembe jutott egy régi szokásom és elmosolyodtam.

-Mi a mosoly oka? –kérdezte érdeklődve.

-Semmi, csak eszembe jutott, hogy mikor kicsi voltam és nem tudtam aludni, akkor mindig, olyan dolgokat csináltam, ami amúgy eszembe szem jutott előtte, pedig nagyon jó dolog volt, vagy valami csínyt eszeltem ki és reggel senki sem tudta ki volt,mert elvileg én egész éjjel aludtam.

-Hallod te sem vagy semmi. Lehet, hogy tartanom kéne tőled. –mosolygott.

-Azért, annyira nem vagyok gonosz. –játszottam az ártatlant.

-És ezt higgyem is el? –nézett rám kételkedve.

-Jó egyszer, még táborban az egyik ellenségem arcát bekentem mézzel és tollat mellé, majd egy másik tollal az orrát kezdtem csikizni és teljesen elkente. Akkor sem buktam le.

-Hallod teljesen össze illetek Eddel. Ő is szokott hasonló dolgokat csinálni, csak többnyire én vagyok az áldozat. –húzta el a száját.

Elképzeltem azt a szituációt, ahogyan Edward ugyan azt csinálja John-nal, mint amit még régen én és kitört belőlem a nevetés.

-Hidd el nekem akkor nem volt ennyire vicces. –nézett rám sértődötten John.

-Jól van, na ne vedd a lelkedre. –mondtam. –Képzeld el, hogy én hogyan néznék ki mézzel az arcomon… -már a gondolattól is nevettem.

Belőle is kitört a nevetés. Az este további részében, részben a koktél hatására, csínyekről és szivatásokról beszélgettünk. Voltak, amiket megtettünk másokkal, velünk történt meg, vagy csak megtennénk egyszer. Nagyon sokat nevettünk.

Másnap reggel: (Evy szemszöge)

-Mi a fene?! JOHN!!! EZ MOST KOMOLY?! Én értem, hogy ezzel akartál bosszút állni a múltkoriért, de ez azért sokkal durvább! Fel méltóztatnál kelni és rám figyelni? Ezt estig sem szedem ki a hajamból! JOHN!!! –kiabálta Edward.

Szörnyen hasogatott a fejem. Felültem az ágyban és lecsusszant rólam a takaró. Körbe néztem. A srácok szobájában voltam, John ágyában, de ő nem volt itt.

-Mit keresek itt? –túrtam a hajamba. –Ahmm, de fáj a fejem. –motyogtam.

Edward viharzott be a szobába.

-Jo… Evy? –nézett rám döbbenten.

Elég vicces látványt nyújtott. Arca, haja és mellkasa tiszta liszt volt. Kezében ott lógott a hajszárító. Valószínű, hogy zuhanyozhatott, mert csak egy törülköző volt rajta. Enyhén nedves és fedetlen testréseit pedig vékony fehér por.

-Ne kiabálj légyszi, mert nagyon fáj a fejem. –mondtam.

-Hol van John? És te, hogy-hogy itt aludtál? –kérdezte.

-Nem tudom mi történt… -motyagtam a fejemet fogva. –Nem emlékszem semmire.

-Mi az, hogy nem emlékszel semmire?! És hol van John? Esküszöm, ezért kitekerem a nyakát. Amúgy, tudtad, hogy az én ingem van rajtad?–járkált fel alá a szobában.

-És tényleg, de, hogy került rám? -gondolkodtam az inget nézve, de eszembe jutott három másik igen lényeges kérdés is. –Mit csináltam, illetve csináltunk éjjel John-nal? Vajon merre lehet John és hol van a másik ruhám?

Másnap reggel: (John szemszöge)

-Ez meg mi?! EVY!!! Mi a fészkes fenét műveltél te?! -ébredtem szörnyű fejfájással.

-Mit keresek én itt? –motyogtam.

A szobában félhomály volt. Felültem és a térdemre könyökölve fogtam a fejem, mert úgy éreztem, hogy szét fog szakadni.

-Felébredtél már vagy még mindig alszol? EVANNA MIT MŰVELTÉL? –viharzott be a szobába Bella.

Felemeltem a fejem és ránéztem.

-Mi van rajtad? Olyan fehérnek tűnsz? –kérdeztem.

-Nem fehér vagyok, hanem lisztes, mert valaki lisztet rakott a hajszárítómba. Te nem Evy vagy. –nézett rám.

-Ezt eltaláltad, de légyszi beszélj halkabban, mert szétreped a fejem.

-De te, hogy kerülsz ide? Amikor lefeküdtem aludni, még Evy volt itt, de most te. Mi folyik itt? –járkált fel alá.

-Bellarína légyszi ne kiabálj. Én is szeretném tudni, hogyan kerültem ide, ide, szerintem jobban, mint te. –feleltem.

Most, hogy egy kicsit jobban kitisztult a kép előttem, láttam, hogy Bellarínán csak egy törülköző van, haja és bőre, pedig tiszta liszt. Közben több kérdés is megfogalmazódott bennem. Mi történt este? Hol van Evy, mert, hogy itt, ahol kéne lennie, nincsen és hol van a cuccom, ami tegnap volt rajtam a bárban?

Következő fejezet: Másnaposok nyomoznak