Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=zP1MyiaAywg
Hamarosan elértünk egy parkolóhoz ahol megálltunk.
-Ide jöttünk? –kérdezte Evy.
-Csak egy részben. –feleltem.
Ránéztem az órámra, majd körbenéztem. A taxi éppen a sarkon fordult be, majd megállt előttünk. Evy elindult az autó felé, de megfogtam a kezét.
-Állj meg egy percre, így nem lesz meglepetés, ha tudod, merre megyünk.
-És ezt, hogy gondoltad megakadályozni Sherlock? –kérdezte. –Bekötöd a szemem vagy mi?
-Pontosan. –vettem elő egy kis kendőt a zsebemből és bekötötte vele a szemét.
-Én csak viccből mondtam. –nyújtotta előre a kezét.
-Én viszont nem. –mondtam és megfogtam a kezét.
-Rendben, de előre szólok, hogy ha bevágom valahová is a fejem azt megemlegeted. –mondta nevetve.
Elkezdtem vezetni. Beültünk a kocsiba, majd mikor becsuktam az ajtót.
-Akkor a megbeszélt úti célhoz. –mondtam a sofőrnek.
-Rendben. –válaszolta.
Elindultunk. Evy a fejét a vállamra hajtotta és még mindig fogta a kezem.
-Hamarosan ott vagyunk. –gondoltam magamba.
-Mikor érünk oda? –kérdezte halkan Evy.
-Nem sokára. –adtam egy puszit a homlokára.
Rövid idő múlva a taxi megállt és mi kiszálltunk. Evynek segítettem kiszállni, nehogy beüsse a fejét, majd elengedtem a kezét.
-Pillanat és jövök. –mondtam és átmentem az úton a vidámpark elé, hogy átvegyem az előre kifizetett jegyeket.
Gyorsan végeztem, de mikorra vissza értem Evy eltűnt. Körbenéztem és láttam, hogy az úttest felé sétál.
-Nem látja, merre megy. –gondoltam és futásnak eredtem.
Már emelte a lábát, hogy lelépjen az úttestre, ahol az autók száguldottak. Átkaroltam a derekát és visszahúztam az utolsó pillanatban.
-Te megőrültél? –kérdeztem.
-Ezt meg, hogy érted?
-Pár másodpercen múlt, hogy nem léptél ki az útra és nem ütöttek el. –mondtam.
Nagyot nyelt.
-Két percre sem hagyhatlak magadra anélkül, hogy elkóvályognál? –kérdeztem, de nem
haragudtam rá csak megijedtem, hogy baja esik.
-Bocsi. Ne haragudj. –mondta lehajtott fejjel.
-Nem haragszom, csak féltelek. –adtam egy puszit az orrára, megfogtam a kezét és elkezdett vezetni.
Vissza értünk a vidámpark elé, majd megálltunk és elengedtem a kezét, hogy kikössem a szemkendőt. Kellett pár perc mire Evy hozzá szokott a napfényhez. Úgy nézett, mint akit egy lavor hideg vízzel nyakon borítottak.
-Ne nézz így, mert a végén még megijedek. –mondtam.
-De nem vagyunk már gyerekek. –nézett rám.
-Csak azt ne mond, hogy felnőttél, mert ezt soha sem fogom neked elhinni. –mosolyogtam rá.
-Ez igaz. Akkor indulunk? –indult a pénztár felé.
-Arra már semmi szükség. –felemeltem a kezem amiben két narancssárga karszalagot tartottam.
-Nagyon tudsz valamit. –mondta és kinyújtotta a kezét, hogy feltegyem rá a szalagot, majd ő az enyémét.
Bementünk. Az első játék, amit megláttunk egy óriási hullámvasút volt. Rám nézett Evy.
-Biztos, hogy azzal akarsz kezdeni? Nem lehetne valami mással? –tettem a hülyét.
-Csak nem félsz? –nézett rá kérdően.
-Dehogy, csak…
-Na légyszi! –nézet rám boci szemekkel. –Légyszi, légyszi, légyszi…
-Jó legyen. –adtam meg magam.
Felültünk és végig kiabáltuk az egészet. A hullámvasút végén volt egy kis bódé, ahol a fotókat lehetett megnézni és venni.
-Na jó ez minden pénzt megér. –mondta a képünket nézve Evy és már vettem is elő a pénztárcáját.
A kép elég vicces hatást keltett, mivel Evy teli torokból ordít mellettem, én pedig rettegő képet vágtam és úgy tettem, mintha a körmöm rágnál félelmemben.
-Jó napot! –léptett az eladóhoz. –Az 125214-es képet kérném.
-Tessék. –mondta az eladó. -900 forint lesz.
-Köszönöm. –adta át a pénzt és vette el a fényképet. –Viszlát.
A nap további részében bejártuk a vidámpark nagy részét és egy rakás képet vettünk.Este felé a rakéta nevű hullámvasútból jöttünk kifelé, a hajunkat igazgatva és nevetve, mikor valaki a hátunk mögötti bódénál felkiáltott.
-Nézzétek az nem John vagy Edward Grimes. –mondta egy lány. –Ez a kép most készült még itt kell valahol lennie.
Bizonyára körbe nézett és nagy pechünkre észre is vett minket, pontosabban engem.
-Jajj ne. –gondoltam magamba.
-Ott van. –ezt már valaki más mondta, de mivel szintén lány hang volt, egyből tudtam, hogy rajongói csoporttal van dolgunk.
Szapora lépteket hallottunk magunk mögött. Sajnos nem tévedtem egy 10 fős lány csapat választott szét minket.
-Csinálhatunk egy képet?
-Légyszi írd alá a pólóm.
-Gyere velünk tovább, hogy ne legyél egyedül.
Körbe vettek és Evy a körön kívül került. Nem láttam hova tűnt. Próbáltam megkeresni, de nem sikerült.
-Nem megyek veletek , mert már van partnerem akivel jöttem. –mondtam, de a lányok, mint ha meg sem hallották volna. Tovább csinálták a képeket és búgták az orra alá a tollakat és a dedikálandó felületet.
Negyed óra múlva már elegem lett. Tudtam, ha azt mondom, hogy mennem kell úgysem fogok megszabadulni.
-Nézzétek ott van John. –mondtam és kihasználva az alkalmat.
Elszaladtam. Sehol sem láttam Evyt. Elindultam megkeresni. Két órát bolyongtam a vidámparkban hasztalanul, hívni is próbáltam, de nem vette fel a telefonját. Kimentem a kapun és fogtam egy taxit. Beszálltam.
-Hová parancsol? –kérdezte a sofőr.
-Székesfehérvárra a Mira hotelhez. –mondtam.
Elindult a taxi.
-Nincsen valami, jó kedve ma az embereknek. -törte meg a csendet a sofőr. –Maga a második utasom ezen a napon akit itt veszek fel és nincsen jó kedve. Mi a gond a vidámparkkal, talán…
-Az előző utasa egy hölgy volt, hosszú göndör barna hajjal? –szakítottam félbe.
-Úgy van. Talán ismeri? –kérdezte.
-Igen és hová vitte?
-Székesfehérvár Aurora út 4-be.
-Akkor legyen szíves oda menni. –mondtam. –De előtt még álljunk meg egy virágboltnál.
Megálltunk és gyorsan befutottam. Egy halványkék ezüst virággal díszített borítékot vettem és hozzá illő levélpapírt. Vissza száltam a taxiba és megírtam a levelet.
Megérkeztünk. Nem csengettem fel, mert már késő volt, ezért a kostaládába dobtam a levelet, majd tovább indultam a hotelhez.
Felmentem a 6. emeletre és bementem. John még nem volt a szobában. Elnyúltam az ágyamon. Végig gondoltam a mai napot, de észre sem vettem és elaludtam.
Reggel a telefonom ébresztett.
Edward
A negyedik fejezet címe: Homok és gyertya
John vajon hová viszi Bellarínát. Nekik szerencsésebben sikerül az együtt töltött délután, mint Evynek és Ednek? Kisebb baleset közbejön, de remélhetőleg sikerül megoldani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése