Másnap Bellával nem mentünk be a kórházba. A mai napot a közeli Sóstón töltöttük. Rengeteget beszélgettünk és közben megpróbáltam kibogózni a szálakat. Ez a feladat hangosan könnyebben ment, mint egyedül magamba.
-Nem tudom mit csináljak. Kezdek teljesen megőrülni egyik pillanatba hanyatt homlok futnék be a kórházba, a másik pillanatban pedig azt kívánom bárcsak sohasem találkoztunk volna velük… Pfff most őszintén szerintem valaki nem igazán szívlel engem odafent. –hüvelykujjammal az ég felé böktem.
Bellarína csak nevetett.
-Ez nem vicces tényleg valaki nem akarja, hogy végre valami egyszer az életben simán menje. –mondtam, de közben én is nevettem.
-Hhh… Látod ez az én formám történik velem valami és rögtön a legjobb barátomat használom lelki szemetes gyanánt. Komolyan mondom átállok kukabúvárnak és akkor nem tudok ártani senkinek.
-Jajj nehogy már azt hidd, hogy engem nem érdekel, hogy mi van veled. Meg amúgy is mire jó egy barát, ha nem lelki szemetesnek. –mondta mosolyogva Bella.
Elértük a játszóteret. Bementünk és leültünk egy-egy hintára, majd folyattuk a beszélgetést.
-Nem tudom te, hogy vagy vele, de szerintem Ed addig nem fog nyugodni amíg ki nem deríti, hogy ki énekelt neki.
-Most komolyan végre egy percig nem jutott eszembe se Edward se pedig az éneklés minek kellett felhoznod ??? Amúgy én is ettől tartok.
-De nem lenne könnyebb, ha elmondanád neki… vagy talán csak John-nak ??? –kérdezte.
-Nem tudom nekem lehet, hogy könnyebb lenne, de Ed-nek viszont nehezebb az hót zicsi. John-nak meg nem mondom el, mert az ugyan olyan lenne, mintha Ed-nek mondanám el. Neki meg nem akarom elmondani.
-Amúgy beszéltél Liam-nel ??? –kérdezte Bellarína.
-Most nem. Miért ???
-Csak, mert én még tegnap beszéltem vele és azt mondta, hogy miután kiengedik Edward-ot a kórházból haza repülnek. –mondta.
-Hát jó. –mondtam, de már megint úgy voltam, hogy irány a kórház és nem lehet kirobbantani onnan.
-Figyelj ! Így végül is neked is könnyebb lesz, hogy nem látod.
-Igaz, de azért valahogy csak tartjuk, majd a kapcsolatot. –mondtam, de inkább reménykedve, mint szomorúan.
-Na jó, akkor ejtsük ezt a témát… tegnap néztem a naptárat és már csak 1 és fél hét és utazunk Franciaországba, csak ketten és senki más. –mondta Bella.
-Hhhh… már nagyon várom 8 év után végre kapok egy más életet egy új lehetőséget.
-Ne már! Engem akkor teljesen el fogsz felejteni. Végül is csak púp lenne a hátadon egy 13 éves lány. –mondta Bellarína szomorúan.
-Hogy mondhatsz ilyet?! Dehogy felejtelek el te is bele tartozol az új életembe és az utazásról nem is beszélve! Kivel megyek Franciaországba? Veled nem mással csak is veled ! – mondtam mosolyogva.
-Akkor megnyugodtam. –felelte.
A nap további részében a közeledő utazást tervezgettük, hogy mi mindent fogunk csinálni. Ez a délelőtt teljesen elvonta a figyelmem a gondjaimról, így mikor este bementünk a kórházba meglátgatni Ed-et, végre sikerült a jelenlétében ugyanúgy viselkednem, mint máskor. Persze ez nem azt jelentette, hogy az érzelmeim is megváltoztak. Bár néha kellett a támogatás Bellától, mivel többször is észrevettem, hogy Ed furcsán néz rám és ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy talán elkezdte sejteni, hogy én voltam a titokzatos látogatója.
Az elkövetkező pár nap hasonlóan telt. Délelőtt az utazást terveztük a délutánt, pedig a kórházban töltöttük John, Ed és néha Liam társaságában, aki már egészen megkedvelt minket. Rengeteg finomságot vittünk be, mert a jól ismert kórházi koszt nem a mennyország. John látogatásai ezekben a napokban egyre gyakoribbá váltak az ebédeknél, ilyenkor általában rengeteg beszélgetéssel és nevetéssel telt az idő, ami valljuk be mindig gyorsan telt.
Az utána következő hét nagyon hamar eltelt, bár Ed-et tovább bent tartották, mint azt ígérték, de nem bántam, mert így egy napon utazunk el Magyarországról és legalább volt ami lefoglaljon. Bellával naponta mentünk vásárolni, hogy az útra minden meglegyen, ilyenkor néha John is csatlakozott, majd délután együtt mentünk a kórházba.
Evy és Bellarína
8. fejezet: Az utazás napja
Egy kis ízelítő: Elérkezett az utazás napja és mivel a repülőgépek csak délután 3-kor indulnak az egész délelőtt John, Bellarína, Ed és Evy előtt áll. Ám ez a nap többet is tartogat számukra, mint egyszerű búcsúzást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése