Tinitörténetek: 7. fejezet: Reflektorfényben

Ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=LF_3tU-kuW8

Egy igen emlékezetes mondat a fejezet írása folyamán: Hülye vagyok most, ahhoz, hogy bármit is csináljak… -.- NÉZD EL NEKEM !!! *lö boci szemek és lila köd

Bellarínának, Evytől

A repülőn egy kicsit elbóbiskoltam. Mikor elindultunk még szép napsütéses idő volt, de az érkezés már nem volt olyan kellemes. Tipikus ír klíma, plusz még egy kis szitáló eső, köddel megtoldva. Leszállt a repülő. A reptérről kiérve egy fekete kisbusz jött értünk.

Hamar odaértünk a zenestúdióhoz, bőröndjeinket az egyik hotelbe vitték, ahogyá, estefelé megyünk, majd. Kívülről hasonlított a miénkhez, de belülről teljesen más volt. Szépen felújított, inkább iroda épülethez hasonlított. Bár nem volt panaszra okunk, mert a rádió épülete sem egy kísértet ház, de azért ennek a nyomába sem ér.

Beléptünk a halba. Üvegajtó sötétzöld szőnyeg és világos barna, szinte fehér fa bútorok. A pultnál egy szökésbarna hajú 160 centi körüli lány. Szegénynek éppen egy nagy rakat papírt adtak a kezébe. Éppen, hogy elbírta az óriási kupacot, de mikor megfordult az egész stócot elejtette és elkezdett felénk, pontosabban John és Edward felé. Odaért hozzájuk és átölelte őket.

-Sziasztok, jaj úgy hiányoztatok! És merre jártatok, mindent el kell mesélnetek! –hadarta fülig érő szájjal.

-Szia te is hiányoztál nekünk. –mondta Ed és John egyszerre.

-És kiket hoztatok magatokkal? –nézett ránk.

A fiúk mellénk léptek.

-Bemutatom Evy-t – mondta Ed és közvetlenül utána John. –Én pedig bemutatom Bellarínát.

-Sziasztok Emma vagyok. Titkárnőként segítkezek a srácoknak. –mondta egy-egy ölelés kíséretében.

Elindultunk beljebb, Emma elkezdte összeszedni a papírokat, amiket elejtett.

-Segítsünk valamit vinni? –kérdeztük Bellával és mi is elkezdtük a lapokat szedni.

-Azt nagyon megköszönném, mert a negyedikre kell ezeket felcipelnem.

Liam jött oda hozzánk.

-Emma légyszi körbevezetnéd a lányokat, nekünk még van egy kis dolgunk. Az 5. emeleti tárgyalóban leszünk. –mondta.

-Örömmel legalább egy kicsit megismerjük egymást.

John és Ed, Liam-mel egyetemben elindultak a lift felé. Mi is nem sokkal később elindultunk, de nem a lift, hanem a lépcső felé és közben Emma folyamatosan mesélt, kérdezett, de a lényeg az volt, hogy nem is tudtam, mikor vesz levegőt, olyan gyorsan beszélt.

-El se hiszitek mennyire vártam, hogy találkozzunk John és Ed csak rólatok beszéltek. Pont így képzeltelek el titeket. Szinte egész nap a srácok közelében vagyok, mivel én megyek velük tárgyalásokra, intézem az ügyes bajos dolgaikat, meg persze Liam-nek is rengeteget segítek. Hasonló a munkánk csak ő szokott utazni, meg ő végzi az utolsó simításokat. Amúgy 19 éves vagyok, bár sokan mondják, hogy 16-nak nézek ki. Akinek tudlak, bemutatlak titeket, de majd Daniel körbe vezet titeket, mert nekem van még egy kis dolgom. –mutatott a papírokra. –Amúgy csak, hogy ne legyen félre értés, köztünk csak testvéri szeretet van a srácokkal és semmi több. És amúgy mi jót csináltatok az elmúlt napokban? –nézett ránk.

Észre sem vettem, de már a 4. emeleten jártunk.

-Húha, hát látom, elég sok mindent tudsz rólunk. –mosolyogtam. –Az elmúlt napokban sok mindent csináltunk, de ezt az újság is megírta. Többek között ezért is vagyunk itt.

-Hát igen… De végülis nagyon jól sikerült az a pár nap. Meg, ha az újság nem tapos bele a dolgokba, akkor most nem lennénk itt. –mondta Bella.

-Itt vagyunk. –nyomta le könyökkel a kilincset Emma.

Szép kis iroda volt. Itt sötétebb volt a bútor, de minden fából, ugyan úgy, mint eddig bárhol. A fal lila virág mintákkal díszített. Rengeteg növény volt az irodában, de nagyon kis vidám helységnek tűnt.

-Hát ez az én irodám itt töltöm a nap nagy észét. –rakta le a papírokat az asztalra, amin már így is három hasonló kupac helyezkedett el.

-Szép irodád van. Te rendezted be? –kérdeztem.

-Igen, de mindig van valami alakítani való. Az életem nagy részét itt töltöm. –nézett körbe. –Na jó gyertek először megmutatom a stúdiókat. –fogta meg a kezünk és húzott ki minket.

Olyan sebességgel haladtunk lefelé, hogyha valaki látott minket, azt hihette, valaki üldöz minket. A 2. emeleten megálltunk egy ajtó előtt és Emma csendre intett Bellát és engem. Óvatosan lenyomta a kilincset és intett, hogy mi is menjünk. Az ajtónak háttal egy barna hajú fiú ült. Emma rá akart csapni a vállára, de nem sikerült neki.

-Ha megpróbálod, akkor nem éled túl a mai napot. –mondta, de fel sem nézett a lapokból, amik előtte voltak.

-De gonosz vagy. –mondta Emma.

-Nem vagyok, gonosz csak ismerlek. –fordult meg. –Oh sziasztok. Matthew vagyok, de csak simán Matt. –mutatkozott be.

-Szia én Evy vagyok. –mondtam.

-Én pedig Bellarína.

-Na jó most már hiszek nekik. –nézett ránk Matt.

-Na látod… -bokszolta vállon Emma. –Nem hitt a srácoknak. –nézett ránk.

-Mit meséltek, amit nem hittél el? –kérdeztük egyszerre Bellával.

-Jaj ne már mindenki?! –csapott a homlokára Matt.

-Ezt, hogy érted? –kérdezte Bella.

-Úgy érti, hogy… várj, ezt én sem tudom. –nézett kérdően Matt-re, Emma.

-John és Edward gyakran mondják ugyan azt egyszerre. Én és Glory is állandóan ezt csináljuk és most már ti is?!

Emma nevetett, de mi nem igazán értettük, ki az a Glory és, miért beszélnek egyszerre. Matt észrevette, hogy nem értjük miről beszél így elkezdte magyarázni.

-Gloria és én ikrek vagyunk. Amikor felvétel közben Glory fényképez, nem lehet megmaradni. Folyamatosan jár a szánk, de amúgy szerintem egyeltalán nem hasonlítunk.

-Akkor itt ragályos az egyszerre beszélés. –mondta Bella.

-Hát igen… -gondolkozott el Matt. –De ha már itt járunk, akkor gyertek, bemutatom Glory-t. –indult el ki a folyosóra, mi pedig követtük. -Nagyon fog nektek örülni. Ugye Emma? –nézett hátra. –Ha én nem vagyok ott, akkor a beszédkészség alapján simán elmentek testvéreknek.

-Van benne valami… -mondta Emma.

-Itt is volnánk. –mondta Matthew. -2. emelet fotós és divat részleg.

-Ne beszélj már ennyit Matt! Gyertek, bemutatlak titeket, mert Miszter Szószátyárral egy év múlva sem juttok el Gloriáig és Danielig. –öltött nyelvet Emma Danielre menet közben.

-Hali mindenkinek! –nyitott be az egyik ajtón Em. –Bemutatom Bellarínát és Evyt. A mi új sztárpalántáinkat.

A helyiség egyik része új nézett ki, mint egy fodrász és sminkes stúdió. A másik része, pedig fotós kellékekkel volt tele.

-Sziasztok csajszik! Milyen jól néztek ki, de, majd alakítunk még egy kicsit rajtatok. Glory egy teljes fotósorozat készül! A nevem Daniel, nyugodtan hívjatok Dannek. Én vagyok a csapat stylistja.

Dan egy szőkésbarna hajú, kék szemű 20-on év körüli fiú volt. A Gloriának nevezett lány, pedig teljesen ugyan olyan volt, mint a testvére Matthew, csak lányba. Ugyan az a barna haj, és zöldes barna szem.

-Hello Lányok! –nyomott egy-egy puszit az arcunkra, ölelések kíséretében. –Gyertek Dan kezelésbe vesz titeket és csinálunk pár képet. –ültetett le minket.

-Emma ezt tudd meg, hogy nagyon fájt! –viharzott be a nyitott ajtón.

-Jaj Matt ne szívd mellre. –mondta Em. –De nekem most már mennem kell, mert még rengeteg dolgom van. Bella, Evy, Glory-ék, majd ha végeztetek felkísérnek titeket a 7. emeleti tárgyalóhoz.

-Hali! –mondta, és már viharzott is ki.

-Szia Matty! Már észre sem veszel? –mondta Glory.

-Ne hívj Mattynek, már mondtam! –válaszolta Matthew.

-Jó jó értettem főnök. –nyomta meg az utolsó szót Gloria.

-Jaj, na jó, megyek én is, mert még nekem is van dolgom bőven és nem szeretnék itt éjszakázni.

-Sziasztok! –köszönt el.

-Akkor csinálhatjuk, azokat a képeket? –jött oda hozzánk Glory és Dan.

A délután további része nagyon sok beszélgetéssel és nevetéssel telt.

-Nagyon jók lettek ezek a képek! –mondta Glory a képeket nézegetve.

-Fantasztikusak! –kontrázott Dan.

-Köszi, de a ti érdemetek is. –mondtuk Bellával.

Idilli hangulatunkat egy ajtócsapódás, szakította meg.

-Ő Stella az újságírónk. –súgta oda Dan.

-Úr Isten! De örülök, hogy végre találkozhatunk! Mizujs? Láttam az újságcikket, eléggé kiakadhattatok. Nem? De. Ugye?

-Szia Stell!- köszöntek a többiek.

-Evy, Bella! Gyertek kávézni, én állom. – mondta és már húzott is kifelé minket az ajtón.

A többiektől el sem tudtunk köszönni, éppen csak arra volt időm, hogy felkapjam a mappát amiben a képeink voltak. Felmentünk az 3. emeletre, a kávézóba. Rendeltünk két cappuchinot magunknak. Stella folyamatosan a telefonját nyomogatta.

-És meséljetek, mit csináltatok?- kérdezte.

-Hát sokat utaztunk és – kezdte Bellarína, de Stella közbevágott.

-De jó képek! Megnézhetem őket? – kérdezte, miközben rámutatott az asztalon lévő mappára.

-Persze! – válaszoltam meglepődve.

Stella nézegette őket egy darabig, majd kivett párat közülük.

-Ezeket kirakhatom Ed és John emlékfalára?- kérdezte.

-Ahogy gondolod. – mondtam.

Stella elrakta a képeket, majd ránézett az órájára és felkiáltott.

-Fú! Mennem kell! Ne haragudjatok, de fontos dolgom van. Majd beszélünk! Sziasztok! – és azzal a sebességgel, ahogy az ajtón pár perce berontott, felállt és sietve ment is el.

-Na akkor azt hiszem, nekünk kell megkeresnünk a tárgyalót. –nézett rám Bellarína.

-Ezek szerint… -megittam a maradék cappuchinomat és elindultunk.

Út közben megbeszéltük kiről mi a véleményünk.

-Szerintem mindegyikük nagyon aranyos. –mondta Bella.

-És nagyon beszédes. –mosolyogtam. -Hát nem fogunk itt unatkozni az egyszer biztos.

-Hát nem.

Mire felmásztunk a 7. emeletre, nem is kellett nagyon keresgélnünk. John, Ed, Liam és még egy két ember nem sokkal később jöttek ki az egyik ajtón, ami ezek szerint a tárgyaló volt. A fiúk intettek nekünk, hogy menjünk oda. Egy öregebb, kopaszodó pasival beszélgettek. Mikor oda értünk, John és Edward azonnal témát váltottak.

-Akkor be is mutatnánk Bella Mondora-t és Evanna Dean-t.

-Áá milyen csinosak a kisasszonyok. Az újságok és az olvasók egyaránt imádni fogják őket. –mosolygott a kopaszodó férfi. –A mihamarabbi viszont látásra. Örülök, hogy megismerhettem magukat és úgy hiszem, nem sokára találkozunk. –biccentett felénk és már indult is.

Elindultunk lefelé.

-Ez mi volt? –kérdeztem a mosoly látszatát tartva szinte csukott szájjal.

-Reflektorfénybe kerültök. –halad el mellettünk Liam.

-Hát legyen… -néztünk döbbenten Bellával.

-Majd lent egy süti mellett megbeszéljük. –mondta Ed.

Pár kép, amiket csináltunk és még egy kettő amiket találtam, plusz pár hozzá fűzés: