4. fejezet: Az érzelmek nyilvánvalóvá válnak (Bellarína szemszögéből)

Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=3A8E3grVOdw

Evy elrohant a szoba felé ahová Ed-et vitték.

Már teljesen biztos, hogy bele szeretett. –gondoltam magamba.

-Maga kérem velem jönne, hogy felvehessük az adatokat??? –mondta az orvos John-nak.

-Persze. –felelte.

-John figyelj szerintem Ed-et egy pár hétig bent fogják tartani. Nem hoznál be neki pár tiszta ruhát 
meg ilyen egyéb cuccokat ??? –kérdeztem.

-De… -nézett rám csodálkozva.

-Nincsen, de légyszi a testvéred jó kezekben van, már nem tudsz többet segíteni, csak azzal ha hozod azokat amiket mondtam. –feleltem.

-A kishölgynek igaza van. Holnap délben elég vissza érnie, majd csak akkor fog felébredni a testvére. 
–mondta a doktor.

-Jó rendben akkor, majd holnap. –adta meg magát John.

-Helyes akkor, majd holnap találkozunk, addig viszont szia és ne aggódj rendbe fog jönni. –mondtam majd megöleltem és adtam egy puszit az arcára.

John nem vette észre, hogy Evanna elment idő közben ezért egy kicsit hálás voltam.

-Elnézést merre találom Edward Grimes szobáját ??? –kérdeztem meg egy ápolónőt aki szintén bent volt a műtéten.

-A második emelet jobb oldali folyosóján a legutolsó szoba, de egy hölgy már bent van nála nem akartam zavarni, majd 1 óra múlva jövök vissza és akkor még elvégzek pár vizsgálatot. –felelte mosolyogva.

-Köszönöm szépen.

Gyorsan megtaláltam a szobát. Sötét volt. Megálltam a félig nyitott ajtóban. Evy Ed ágya széléje hajtott fejjel halkan sírt és közben a fiú kezét fogta.

-Semmi kétség. – gondoltam. Bele szeretett.

Behúztam halkan az ajtót és leültem a folyosó ablak mellé. Elgondolkodtam az előbb látottakon.

-Milyen nehéz lehet neki. Ed úgy tekint rá, mint a hugára és ezt Evanna is tudja. Két külön világ és élet. Egy be nem teljesedett szerelem. Hhh…

Írtam Evy szüleinek üzenetet, hogy mi történt és, hogy ma bent marad a kórházban, majd írtam Liam-nek, hogy jöjjön el értem. Ezután csak néztem a teliholdat az ablakon keresztül. Nem tudom mennyi idő telhetett el. Az ápolónő jött oda hozzám.

-Vissza jöttem, hogy elvégezzem a vizsgálatokat. A kishölgy még mindig bent van ??? –kérdezte.

-Igen még mindig bent van. –feleltem, de ekkor eszembe jutott az üzenet. –Nem maradhatna ma itt éjszakára a barátnőm a beteg mellett ??? –kérdeztem.

-De persze nyugodtan maradhat, de legkésőbb reggel 11-ig. –felelte.

-Köszönöm.

Felálltam és vártam, hogy Evanna kijöjjön. Nem kellett sokat várnom. Rögtön oda mentem hozzá.

-Hogy van ??? John visszament a hotelba összeszedi a cuccokat és holnap délben jön vissza, mert el kell rendeznie még pár dolgot. –mondtam.

-A történtekhez képest jól. –felelte Evy.

-Tényleg anyukádnak írtam üzenetet, hogy mi van velünk.

-Mit írtál neki ??? –kérdezte.

-Mindent elmeséltem neki és írta, hogy ameddig akarsz maradj és holnap ebédre vár minket.

-Jó. –felelte.

-Mi a baj ??? –kérdeztem bár tudtam, vagyis sejtettem.

-Semmi.

-Miért nem mondod el tudod, hogy nekem bármi elmondhatsz. –mondtam.

-Azt hiszem bele szerettem Edward-ba. –mondta meg végül.

Csak elmosolyodotam és nem feleltem.

-Mióta sejted ??? –kérdezte.

-Amióta megérkeztek a színpadhoz a mentők, de ott még csak sejtettem. Viszont amikor megérkeztünk 
ide akkor már biztos voltam benne.

-És mondtad valakinek ???

-Nem, hogy képzeled ?! Mindenki eltávolítottam valamilyen módon holnap délig. –mondtam mosolyogva.

Nem mondott semmit, csak átölelt, nekem nem is kellett több, mert ismertem már annyira, hogy tudjam mennyire hálás.

-Akkor én megyek és holnap jövök érted vissza olyan 11 körül jó ??? –kérdeztem.

-Jó, de hol fogsz aludni nem tudsz már haza menni ?! –kérdezte.

-Liam a kapu előtt vár és elvisz a hotelba ahol öt is megszálltak. –mondtam.

-Jó, akkor szia és holnap találkozunk. –mondta.

Elindultam a lépcső felé le a földszintre a kapu elé. Ott várt rám Liam és elvitt a hotelhez ahol ők is megszálltak. Kaptam egy saját szobát. Lezuhanyoztam, felvettem a pizsim és lefeküdtem aludni.

Másnap reggel mikor bementem a kórházba Evy még aludt, de mivel már így is 11 óra volt felébresztettem. Vittem neki tiszta ruhákat és minden egyebet átöltözött és összeszedte magam. Fél 12-re már nyoma sem volt az ágynak amin aludt. Még megvártuk az orvost és elmentünk. Még mielőtt a kórházba mentem volna mindenkit megkértem, hogy nem kérdezősködjenek semmit a tegnapi napról, hála az égnek senki sem hozta fel a témát. Ebéd után felment a szobájába és aznap már nem is láttam többet, de nem is akartam zavarni, mivel tudtam, hogy magányra van szüksége, hogy átgondolja a továbbiakat.

Bellarína