10. fejezet: Részletek 3 hónapból

Mindent elmondtunk Bellának és Edwardnek. Hát megkaptuk a magunkét, de nem is számítottunk másra. Másnap a teámba cukor helyett só volt, John fejére pedig egy vödör víz borult, amikor kinyitotta az ajtót. Ezt megérdemeltük. A cikkek sorozatban készültek. A napjaink másból nem álltak, mint fotózásra, interjúkra vagy televíziós műsorok felvételére mentünk. Nem igazán volt szabadidőnk. Bellával felmondtuk a rádiós állásunkat, de Tereza mondta, hogy bármikor visszavár minket. Hayley nagyon sajnálta, hogy nem megyünk vissza mostanában, a kapcsolatot viszont továbbra is tartjuk vele.

A legérdekesebb mégis az volt, hogy bármennyire is zsúfoltak voltak a napjaink, mindig jól szórakoztunk, persze voltak, olyanok is, hogy hozzám szólsz, neked vágom a tűző gépet, vagy ami a kezembe kerül. Mind ezek ellenére tényleg nagyon jól el vagyunk. A szeptember így telt el a fejünk felett és már itt is volt az október.

Ez a hónap mindegyikünk számára a legjobb, mivel mind a négyünknek ilyenkor van a szülinapja. Bellarínáé 6-án az enyém 12-én a srácoké, pedig 16-án. A tenni valók sokasága miatt, nem igazán volt nagyobb bulira idő, de azért valahogy összehoztuk a dolgokat. Először Bellarínáét, aztán az enyémét és végül Johnét és Edwardét.

Október 6. Bellarína szülinapja:

Johnra és ezzel a lendülettel Edwardre is hagytam a helyszín kiválasztását, én pedig intéztem a vendégeket, a kaját. Ajándékról, meg mindenki gondoskodott. Helyszín az egyik nagyteremben volt az alsó szinten. Az én feladatom volt odacsalni Bellát anélkül, hogy bármit is meg sejtene. Elég nehéz volt ez a feladat, mivel örültem, hogy egyáltalán megtaláltam. Sikerült lemennem vele és így nagyon nagy volt a meglepetés, mindenki ott volt a sötét teremben és, amikor felkapcsoltam a villanyt, egyszerre kiáltották, hogy „Boldog szülinapot Bella!”. Nagyon jól sikerült ez a nap.

Október 12.:

Az én szülinapom. Volt már egy kis sejtésem, hogy hasonló meglepetésem lesz, mint Bellának, de tévedtem. Egész nap szinte senkivel sem találkoztam, vagy h igen akkor is sietett. Kivéve Stellát. Ő valamiért egyfolytában a sarkamban volt. Egyfolytában mindenféle kérdéseket tett fel, amiknek szerintem semmi értelme sem volt, de ez van. Nagyon jól összebarátkoztunk az elmúlt hetekben. Most viszont kezdett a napi napra az agyamra menni. Minden hová követett, még a mosdóba is. Megkérdeztem, hogy feltett szándéka-e, hogy a 18. szülinapomon felakasszam magam, mert akkor szóljon, keresek kötelet és az egyik csillár tökéletesen meg fog felelni. Erre, olyan választ kaptam, hogy egész nap nem tudtam semmire sem koncentrálni. Stell csak annyit mondott, hogy annak Ed nem örülne, ha felkötném magam, pláne most. Mikor visszakérdeztem, hogy miért már nem kaptam választ. Kicsit furcsának találtam, hogy egész nap nem láttam, se Bellát, Johnt vagy Edwardöt. Sötétedés után értem haza.

 Felmentem a szobánkhoz. Teljesen hulla voltam, egész nap fárasztottak. Bementem és egyből ledőltem az ágyamra. Arcomat a párnámba fúrtam, már kezdtem, majdnem az álmok világába merülni, mikor Bella elkezdte rázni a vállamat, hogy keljek fel és öltözzek, majd irány kifelé, mert elkések. Nem tudtam, miért kéne sietnem és nem, hogy honnan kések el, először nem akartam öltözni, de miután már a negyedik párna talált fejen, rávettem magam az átöltözésre. Miután végeztem elkezdett kifelé terelni az ajtón. Arra sem volt időm, hogy megkérdezzem, hová menjek, mert szinte azonnal rám csukta az ajtót, ezzel a mondattal: Jó szórakozást, boldog 18. szülinapot. Nem volt mit tennem elindultam a lift felé. Beszálltam, majd amikor meg akartam nyomni a földszint gombot egy levelet találtam a gombokon, Evy felirattal ellátva.

Boldog 18. szülinapot! Kövesd a szíved és megtalálsz!

Hát jó akkor játszunk, még négy levelet találtam és vagy tíz eligazító cetlit. Végül a szállodának egy olyan részén találtam magam, amit az elmúlt hónapban nem is láttam, pedig itt is rengeteget járkáltunk fel alá. A helységben sötét volt, bementem, majd az ajtó becsukódott mögöttem így semmit sem láttam. Azt hittem, hogy mindjárt feloltódik a villany és ugyan úgy, mint Bellánál előugranak a sötétből, de nem történt semmi. Elindultam előre, de beleütköztem valakibe. Kezemet előre nyújtottam. A mellkasára tettem a tenyerem. Elkezdtem vele egyre feljebb és feljebb tapogatózni, mire megtaláltam az arcát. Ezt az arcot már érintésből is felismerem. Megcsókoltam.

-Hol voltál egész nap? -kérdeztem.

-Az egyik ajándékod után szaladgáltam.-válaszolta Edward.

Felemelte a kezét és valami csillogott benne. Egy nyaklánc volt.

-Boldog szülinapot. –és felcsatolta a nyakamra.

Szemem egyre jobban kezdte megszokni a sötétséget. Egyedül voltunk a szobában, semmi sem mozdult. Nem értettem miért kellett ide jönnöm, mikor a nyakláncot bárhol odaadhatta volna.

-Miért vagyunk itt?

-Majd megtudod. –mosolyodott el.

Még mindig nem értettem. Átkarolta a derekam és csókolni kezdett. Nyelvünk macska egér harcot vívott egymással. Kezem hajában kalandozott. Alsó ajkamat kezdte harapdálni, majd áttért a nyakamra, én pedig kezdtem rájönni az okra, amiért ide kellett jönnöm és bevallom nagyon is tetszett az ötlet. Elkezdtem kigombolni az ingét, ő pedig az én felsőmet. A falhoz hátráltunk, közben egy pillanatra sem váltunk szét. Neki szorított, csípőjét hozzám nyomta. Levett a blúzom, amit nem hagytam „megtorlás” nélkül, így már mind a kettőnkön csak nadrág volt. Újra a nyakamat kezdte apró és forró csókjaival beborítani. Minden egyes érintéséhez egy-egy halk nyögésem társult. Sohasem éreztem még így. Teljes szívemből bíztam Edwardben, tudtam, hogy vigyáz rá, ezért nem is volt bennem semmi szorongás, amire számítottam az első alkalomnál. Az ölébe vett, a fenekembe markolt és elindult, gondoltam, mivel egy hotel szobában vagyunk az ágy felé. Ledobott az ágyra, majd fölém mászott. Csókjaival egyre lejjebb haladt, majd mikor elérte a nadrágomat, kigondolta és egy rántással lehúzta rólam és ő is megszabadult nadrágjától. Felhúztam magamhoz és újra megcsókolt. Kezem a hátára tettem, ő pedig a hátam alá csúsztatta karjait. Kicsatolta a melltartóm és levette rólam. A melleimet kezdte puszilgatni és markolászni. Egyre hangosabb sóhajok és nyögések hagyták el számat. Elindult lefelé, majd mikor a hasamhoz ért lehúzta rólam a bugyimat. Mocorgott valamit, de nem néztem fel. Végigsimított combom belső részén és gyengéden szétnyitotta lábaimat. Összefonta ujjainkat, megcsókolt, majd belém hatolt. Nagyot nyögtem csókunkba, amitől aggódva felkapta a fejét.

-Baj van?

-Nem.

Újra megcsókolt. Folyamatosan gyorsított a tempón és felváltva nyögtünk egyre hangosabban és hangosabban. Kezemet idő közben hátára raktam, párszor bele mélyesztve körmöm, amikre egy-egy felszisszenés volt a válasz. Edward a nyakamat célozta meg és néhol erősebb, máshol gyengéden megszívta. Mikor már közel volt a csúcs gerincem ívbe rándult, fejemet a párnába szorítottam, Ed karjai megremegtek és belemarkoltak az alattunk gyűrődő takaróba. Egy utolsót döfött belém és szinte egyszerre mentünk el. Éreztem, ahogy szétárad bennem a forróság. Ed mellém feküdt és egyszerre ziláltunk. Közelebb bújtam hozzá, fejemet a mellkasára tettem, ő pedig átkarolta a derekam.

-Boldog szülinapot. –tűrte el szemembe lógó haj tincsemet.

Válaszul csak egy hosszú csókot adtam. Eddig fel sem tűnt, milyen meleg lett a szobában.

-Ezt nevezik aktivitásnak. -mondtam magamban és elmosolyodtam.

Gyorsan elaludtam. Teljesen kimerültem, de ennél boldogabb még soha sem voltam.

Reggel ugyan itt ébredtem. Erős karok között és a kémlelő zöld szem pár sugarában. Este betakart, mert takaró volt rajtunk.

-Jó reggelt. –mosolygott.

-Szia. –mondtam álmos hangon.

Még egy kicsit „eljátszadoztunk” az ágyban, majd felöltöztünk a tegnapi ruhánkba és felmentünk a szobánkba. Benyitottam. Bellarína fel alá járkált, amikor meglátott, rögtön felcsillant a szeme.

-Mit kaptál ajándékba? Hol voltatok? Mit csináltatok? –jött oda hozzám és rázta a vállam.

-Nyugi. –fogtam le karmait, hogy ne pattogjon össze vissza. –Egy ezt a nyakláncot kaptam ajándékba. –mutattam rá. A többibe meg, nem foglak beavatni. Tudod, hogy neked mindent elmondok, de ez egy kicsit más. -bár tudtam, hogy egy idő után úgyis rájön, de addig is húzom az agyát, végül is ez magán ügy.

-Júj, de szép! De miért? Edward csak annyit mondott, ha megjössz, akkor küldjelek el, de semmi többet nem mondott, se nekem, se Johnnak…

-Ájájájáj! Mi?! Ti mindent tudtatok Johnnal? –döbbentem le teljesen.

-Nem, éppen ez a baj. Semmit sem tudunk. –húzta el a száját. -Ugye azt tudod, hogy addig nem foglak békén hagyni, amíg nem mondod el. -mosolyodott el ravaszul.

Tudtam, hogy komolyan gondolja.

-Kihívás elfogadva.

Október 16.: 

Bella már kezdett kikészíteni. A legváratlanabb helyzetekben kérdezett rá, hogy mit csináltunk.

-Bella nyugi már az agyamra mész inkább azzal törődj, hogy hol vannak a zakók és a hozzájuk tartozó nadrágok, plusz a torta. –könyököltem az asztalra.

-Jó, hogy mondod 20 perc és készen lesznek.

-De azt nem felejtetted el, hogy a varroda, ahol készíttettük az innen 40 percre van és a cukrászdába is el kell menned? –támasztottam a fejem.

-Tényleg?! Akkor futok, 3-kor találkozunk a nagyteremben. –azzal kiment az iroda ajtaján, de még hallottam ahogyan Emmának mondja, hogy induljanak.

A fejem találkozott az asztallappal.

-Nagyon szeretem, de néha sok belőle. –sóhajtottam.

-Kiből van eleged?

-Jaj! Szia észre sem vettem, hogy bejöttél. - Stella ült előttem.

-Én csak ilyen észrevétlenül jövök, megyek. –mosolygott.

-Jó is, hogy itt vagy. Segítenél nekem egy kicsit?

-Persze. Mondd miben és segítek.

-Segíteni kéne feldíszíteni a nagytermet? Bella és Emma elmentek az ajándékokért és a tortáért. De egyedül nem fogom tudni időben feldíszíteni a helyszínt.

-Igen, találkoztam velük a folyosón. Akkor ne késlekedjünk, menjünk a díszekért és hajrá. –pattant fel.

-Hát jó. –kaptam fel a leveleket, amiket a srácoknak írtunk és mentünk a díszekért.

Sikerült mindent időben megcsinálnunk. Belláék is megérkeztek a torta nagyon jól nézett ki és a 

ruhák… A leveleket becsempésztem az irodájukba.

-És hol vannak a srácok? Nem kéne attól tartanunk, hogy betoppannak és lebukunk? –kérdezte Stell, miközben a sütiket pakoltuk ki az asztalokra.

-Á, dehogy is. Liam lefoglalja őket. -mondta Bella egy pacsi kíséretében, ugyanis le kellett fizetnünk Leemet, hogy kösse le a fiúkat. Ugyanis, amióta beköszöntött az október egyre elviselhetetlenebbek, legalábbis Liam szerint.

A buli nagyon jól sikerült. Rengeteg süti volt és a végére oda jutottunk, hogy a maradékkal kaja csatáztunk. Ami úgy kezdődött, hogy John és Ed belenyomták Liam fejét egy nagy tálca habos sütibe. Nagyon jó képek lettek, amik hamarosan ki is kerültek a csapat falra.

Beköszöntött a november, ami a munkával telt, de azért volt egy két szabad percünk egymásra is. Nem csak négyesbe, de kettesben is. Bellarínának még mindig nem mondtam el mi volt a másik ajándékom. Ed sem mondta el Johnnak, mert akkor Bella is tudná... vagy elmondta, de megfenyegette valamivel, hogy tartsa a száját. November végére leesett az első hó. Sokat sétáltunk kint a parkban és a vásárban, ilyenkor mindig összefutottunk pár rajongóval, de már nem volt velük bajom, hisz tudtam, hogy én többet kapok Edtől, mint bármelyik fanatikus rajongó. Őszinte és igaz szeretetet.

Elérkezett a december is, ami sokkal nagyobb meglepetést tartogatott, mint egy átlagos mikulás vagy karácsonyi ajándék.

Evy