Mindent elmondtunk Bellának
és Edwardnek. Hát megkaptuk a magunkét, de nem is számítottunk másra. Másnap a
teámba cukor helyett só volt, John fejére pedig egy vödör víz borult, amikor
kinyitotta az ajtót. Ezt megérdemeltük. A cikkek sorozatban készültek. A napjaink
másból nem álltak, mint fotózásra, interjúkra vagy televíziós műsorok
felvételére mentünk. Nem igazán volt szabadidőnk. Bellával felmondtuk a rádiós
állásunkat, de Tereza mondta, hogy bármikor visszavár minket. Hayley nagyon
sajnálta, hogy nem megyünk vissza mostanában, a kapcsolatot viszont továbbra is
tartjuk vele.
Október 12.:
Válaszul csak egy hosszú csókot adtam. Eddig fel sem tűnt, milyen meleg lett a szobában.
-Ezt nevezik aktivitásnak. -mondtam magamban és elmosolyodtam.
Tudtam, hogy komolyan gondolja.
Október 16.:
A legérdekesebb mégis az
volt, hogy bármennyire is zsúfoltak voltak a napjaink, mindig jól szórakoztunk,
persze voltak, olyanok is, hogy hozzám szólsz, neked vágom a tűző gépet, vagy
ami a kezembe kerül. Mind ezek ellenére tényleg nagyon jól el vagyunk. A
szeptember így telt el a fejünk felett és már itt is volt az október.
Ez a hónap mindegyikünk
számára a legjobb, mivel mind a négyünknek ilyenkor van a szülinapja.
Bellarínáé 6-án az enyém 12-én a srácoké, pedig 16-án. A tenni valók sokasága
miatt, nem igazán volt nagyobb bulira idő, de azért valahogy összehoztuk a
dolgokat. Először Bellarínáét, aztán az enyémét és végül Johnét és Edwardét.
Október 6. Bellarína
szülinapja:
Johnra és ezzel a lendülettel Edwardre is hagytam a helyszín
kiválasztását, én pedig intéztem a vendégeket, a kaját. Ajándékról, meg
mindenki gondoskodott. Helyszín az egyik nagyteremben volt az alsó szinten. Az
én feladatom volt odacsalni Bellát anélkül, hogy bármit is meg sejtene. Elég
nehéz volt ez a feladat, mivel örültem, hogy egyáltalán megtaláltam. Sikerült
lemennem vele és így nagyon nagy volt a meglepetés, mindenki ott volt a sötét
teremben és, amikor felkapcsoltam a villanyt, egyszerre kiáltották, hogy
„Boldog szülinapot Bella!”. Nagyon jól sikerült ez a nap.
Az én
szülinapom. Volt már egy kis sejtésem, hogy hasonló meglepetésem lesz, mint
Bellának, de tévedtem. Egész nap szinte senkivel sem találkoztam, vagy h igen
akkor is sietett. Kivéve Stellát. Ő valamiért egyfolytában a sarkamban volt.
Egyfolytában mindenféle kérdéseket tett fel, amiknek szerintem semmi értelme
sem volt, de ez van. Nagyon jól összebarátkoztunk az elmúlt hetekben. Most
viszont kezdett a napi napra az agyamra menni. Minden hová követett, még a
mosdóba is. Megkérdeztem, hogy feltett szándéka-e, hogy a 18. szülinapomon
felakasszam magam, mert akkor szóljon, keresek kötelet és az egyik csillár
tökéletesen meg fog felelni. Erre, olyan választ kaptam, hogy egész nap nem
tudtam semmire sem koncentrálni. Stell csak annyit mondott, hogy annak Ed nem
örülne, ha felkötném magam, pláne most. Mikor visszakérdeztem, hogy miért már
nem kaptam választ. Kicsit furcsának találtam, hogy egész nap nem láttam, se
Bellát, Johnt vagy Edwardöt. Sötétedés után értem haza.
Felmentem a szobánkhoz. Teljesen hulla voltam, egész nap fárasztottak. Bementem és egyből ledőltem az ágyamra. Arcomat a párnámba fúrtam, már kezdtem, majdnem az álmok világába merülni, mikor Bella elkezdte rázni a vállamat, hogy keljek fel és öltözzek, majd irány kifelé, mert elkések. Nem tudtam, miért kéne sietnem és nem, hogy honnan kések el, először nem akartam öltözni, de miután már a negyedik párna talált fejen, rávettem magam az átöltözésre. Miután végeztem elkezdett kifelé terelni az ajtón. Arra sem volt időm, hogy megkérdezzem, hová menjek, mert szinte azonnal rám csukta az ajtót, ezzel a mondattal: Jó szórakozást, boldog 18. szülinapot. Nem volt mit tennem elindultam a lift felé. Beszálltam, majd amikor meg akartam nyomni a földszint gombot egy levelet találtam a gombokon, Evy felirattal ellátva.
Felmentem a szobánkhoz. Teljesen hulla voltam, egész nap fárasztottak. Bementem és egyből ledőltem az ágyamra. Arcomat a párnámba fúrtam, már kezdtem, majdnem az álmok világába merülni, mikor Bella elkezdte rázni a vállamat, hogy keljek fel és öltözzek, majd irány kifelé, mert elkések. Nem tudtam, miért kéne sietnem és nem, hogy honnan kések el, először nem akartam öltözni, de miután már a negyedik párna talált fejen, rávettem magam az átöltözésre. Miután végeztem elkezdett kifelé terelni az ajtón. Arra sem volt időm, hogy megkérdezzem, hová menjek, mert szinte azonnal rám csukta az ajtót, ezzel a mondattal: Jó szórakozást, boldog 18. szülinapot. Nem volt mit tennem elindultam a lift felé. Beszálltam, majd amikor meg akartam nyomni a földszint gombot egy levelet találtam a gombokon, Evy felirattal ellátva.
Boldog 18. szülinapot! Kövesd a szíved és megtalálsz!
Hát jó akkor játszunk, még
négy levelet találtam és vagy tíz eligazító cetlit. Végül a szállodának egy
olyan részén találtam magam, amit az elmúlt hónapban nem is láttam, pedig itt
is rengeteget járkáltunk fel alá. A helységben sötét volt, bementem, majd az
ajtó becsukódott mögöttem így semmit sem láttam. Azt hittem, hogy mindjárt
feloltódik a villany és ugyan úgy, mint Bellánál előugranak a sötétből, de nem
történt semmi. Elindultam előre, de beleütköztem valakibe. Kezemet előre
nyújtottam. A mellkasára tettem a tenyerem. Elkezdtem vele egyre feljebb és
feljebb tapogatózni, mire megtaláltam az arcát. Ezt az arcot már érintésből is
felismerem. Megcsókoltam.
-Hol voltál egész nap? -kérdeztem.
-Az egyik ajándékod után
szaladgáltam.-válaszolta Edward.
Felemelte a kezét és valami
csillogott benne. Egy nyaklánc volt.
-Boldog szülinapot. –és
felcsatolta a nyakamra.
Szemem egyre jobban kezdte
megszokni a sötétséget. Egyedül voltunk a szobában, semmi sem mozdult. Nem
értettem miért kellett ide jönnöm, mikor a nyakláncot bárhol odaadhatta volna.
-Miért vagyunk itt?
-Majd megtudod. –mosolyodott
el.
Még mindig nem értettem.
Átkarolta a derekam és csókolni kezdett. Nyelvünk macska egér harcot vívott
egymással. Kezem hajában kalandozott. Alsó ajkamat kezdte harapdálni, majd
áttért a nyakamra, én pedig kezdtem rájönni az okra, amiért ide kellett jönnöm és bevallom nagyon is
tetszett az ötlet. Elkezdtem kigombolni az ingét, ő pedig az én felsőmet. A
falhoz hátráltunk, közben egy pillanatra sem váltunk szét. Neki szorított,
csípőjét hozzám nyomta. Levett a blúzom, amit nem hagytam „megtorlás” nélkül,
így már mind a kettőnkön csak nadrág volt. Újra a nyakamat kezdte apró és forró
csókjaival beborítani. Minden egyes érintéséhez egy-egy halk nyögésem társult. Sohasem
éreztem még így. Teljes szívemből bíztam Edwardben, tudtam, hogy vigyáz rá, ezért nem is volt bennem semmi szorongás, amire számítottam az első alkalomnál. Az
ölébe vett, a fenekembe markolt és elindult, gondoltam, mivel egy hotel szobában
vagyunk az ágy felé. Ledobott az ágyra, majd fölém mászott. Csókjaival egyre
lejjebb haladt, majd mikor elérte a nadrágomat, kigondolta és egy rántással
lehúzta rólam és ő is megszabadult nadrágjától. Felhúztam magamhoz és újra
megcsókolt. Kezem a hátára tettem, ő pedig a hátam alá csúsztatta karjait.
Kicsatolta a melltartóm és levette rólam. A melleimet kezdte puszilgatni és
markolászni. Egyre hangosabb sóhajok és nyögések hagyták el számat. Elindult
lefelé, majd mikor a hasamhoz ért lehúzta rólam a bugyimat. Mocorgott valamit,
de nem néztem fel. Végigsimított combom belső részén és gyengéden szétnyitotta
lábaimat. Összefonta ujjainkat, megcsókolt, majd belém hatolt. Nagyot nyögtem
csókunkba, amitől aggódva felkapta a fejét.
-Baj van?
-Nem.
Újra megcsókolt.
Folyamatosan gyorsított a tempón és felváltva nyögtünk egyre hangosabban és
hangosabban. Kezemet idő közben hátára raktam, párszor bele mélyesztve körmöm,
amikre egy-egy felszisszenés volt a válasz. Edward a nyakamat célozta meg és
néhol erősebb, máshol gyengéden megszívta. Mikor már közel volt a csúcs
gerincem ívbe rándult, fejemet a párnába szorítottam, Ed karjai megremegtek és
belemarkoltak az alattunk gyűrődő takaróba. Egy utolsót döfött belém és szinte
egyszerre mentünk el. Éreztem, ahogy szétárad bennem a forróság. Ed mellém feküdt és egyszerre ziláltunk. Közelebb bújtam hozzá, fejemet a mellkasára
tettem, ő pedig átkarolta a derekam.
-Boldog szülinapot. –tűrte
el szemembe lógó haj tincsemet.
Válaszul csak egy hosszú csókot adtam. Eddig fel sem tűnt, milyen meleg lett a szobában.
-Ezt nevezik aktivitásnak. -mondtam magamban és elmosolyodtam.
Gyorsan elaludtam. Teljesen
kimerültem, de ennél boldogabb még soha sem voltam.
Reggel ugyan itt ébredtem. Erős karok között és a kémlelő zöld szem pár sugarában. Este betakart, mert
takaró volt rajtunk.
-Jó reggelt. –mosolygott.
-Szia. –mondtam álmos
hangon.
Még egy kicsit
„eljátszadoztunk” az ágyban, majd felöltöztünk a tegnapi ruhánkba és felmentünk
a szobánkba. Benyitottam. Bellarína fel alá járkált, amikor meglátott, rögtön
felcsillant a szeme.
-Mit kaptál ajándékba? Hol
voltatok? Mit csináltatok? –jött oda hozzám és rázta a vállam.
-Nyugi. –fogtam le karmait, hogy ne pattogjon össze vissza. –Egy ezt a nyakláncot kaptam ajándékba. –mutattam rá. A többibe meg, nem foglak beavatni. Tudod, hogy neked mindent elmondok, de ez egy kicsit más. -bár tudtam, hogy egy idő után úgyis rájön, de addig is húzom az agyát, végül is ez magán ügy.
-Júj, de szép! De miért?
Edward csak annyit mondott, ha megjössz, akkor küldjelek el, de semmi többet
nem mondott, se nekem, se Johnnak…
-Ájájájáj! Mi?! Ti mindent
tudtatok Johnnal? –döbbentem le teljesen.
-Nem, éppen ez a baj. Semmit
sem tudunk. –húzta el a száját. -Ugye azt tudod, hogy addig nem foglak békén
hagyni, amíg nem mondod el. -mosolyodott el ravaszul.
Tudtam, hogy komolyan gondolja.
-Kihívás elfogadva.
Bella már
kezdett kikészíteni. A legváratlanabb helyzetekben kérdezett rá, hogy mit
csináltunk.
-Bella nyugi már az agyamra
mész inkább azzal törődj, hogy hol vannak a zakók és a hozzájuk tartozó
nadrágok, plusz a torta. –könyököltem az asztalra.
-Jó, hogy mondod 20 perc és
készen lesznek.
-De azt nem felejtetted el,
hogy a varroda, ahol készíttettük az innen 40 percre van és a cukrászdába is el
kell menned? –támasztottam a fejem.
-Tényleg?! Akkor futok,
3-kor találkozunk a nagyteremben. –azzal kiment az iroda ajtaján, de még hallottam ahogyan Emmának mondja, hogy induljanak.
A fejem találkozott az
asztallappal.
-Nagyon szeretem, de néha
sok belőle. –sóhajtottam.
-Kiből van eleged?
-Jaj! Szia észre sem vettem,
hogy bejöttél. - Stella ült előttem.
-Én csak ilyen észrevétlenül
jövök, megyek. –mosolygott.
-Jó is, hogy itt vagy.
Segítenél nekem egy kicsit?
-Persze. Mondd miben és
segítek.
-Segíteni kéne feldíszíteni
a nagytermet? Bella és Emma elmentek az ajándékokért és a tortáért. De egyedül
nem fogom tudni időben feldíszíteni a helyszínt.
-Igen, találkoztam velük a folyosón. Akkor ne késlekedjünk,
menjünk a díszekért és hajrá. –pattant fel.
-Hát jó. –kaptam fel a
leveleket, amiket a srácoknak írtunk és mentünk a díszekért.
Sikerült mindent időben
megcsinálnunk. Belláék is megérkeztek a torta nagyon jól nézett ki és a
ruhák…
A leveleket becsempésztem az irodájukba.
-És hol vannak a srácok? Nem
kéne attól tartanunk, hogy betoppannak és lebukunk? –kérdezte Stell, miközben a sütiket pakoltuk ki az asztalokra.
-Á, dehogy is. Liam
lefoglalja őket. -mondta Bella egy pacsi kíséretében, ugyanis le kellett
fizetnünk Leemet, hogy kösse le a fiúkat. Ugyanis, amióta beköszöntött az
október egyre elviselhetetlenebbek, legalábbis Liam szerint.
A buli nagyon jól sikerült.
Rengeteg süti volt és a végére oda jutottunk, hogy a maradékkal kaja csatáztunk.
Ami úgy kezdődött, hogy John és Ed belenyomták Liam fejét egy nagy tálca habos
sütibe. Nagyon jó képek lettek, amik hamarosan ki is kerültek a csapat falra.
Beköszöntött a november, ami
a munkával telt, de azért volt egy két szabad percünk egymásra is. Nem csak
négyesbe, de kettesben is. Bellarínának még mindig nem mondtam el mi volt a
másik ajándékom. Ed sem mondta el Johnnak, mert akkor Bella is tudná... vagy
elmondta, de megfenyegette valamivel, hogy tartsa a száját. November végére leesett az első hó. Sokat
sétáltunk kint a parkban és a vásárban, ilyenkor mindig összefutottunk pár
rajongóval, de már nem volt velük bajom, hisz tudtam, hogy én többet kapok Edtől,
mint bármelyik fanatikus rajongó. Őszinte és igaz szeretetet.
Elérkezett a december is,
ami sokkal nagyobb meglepetést tartogatott, mint egy átlagos mikulás vagy
karácsonyi ajándék.
Evy
Helgaaa!!!! jó lett!! :D és elárulod nekem ha szépen megkérlek és bociszemeket meresztek rád, hogy melyik részeknél inspiráltunk mi téged ??? És akkor anyukád miatt már nem kell izgulni szóval hozhatsz még ilyen jó részeket :D
VálaszTörlésHol a folytatást?? szükségem van rá :D
Boci szemű barátosném! Szerinted? 1. Lilla új része: Evy szülinapi ajándéka Te meg: SÜTI CSATA :D Amint tudom hozom a következő részt, de amíg nincsen meg a 4 komi addig semmi... És igen hozok még ilyen jó részeket :D
VálaszTörlésnagyon tetszik :)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésWoW, jó lett :DD
VálaszTörlésLe a kalappaaaaal :D Nagyon jó lett :PP Hamar kövit :)
VálaszTörlésHuh, nagyon jó lett rég biztam benne,hogy eĺjön ez a pillanat -legnagyobb rajongod
VálaszTörlésMég még happy endet annyíra aranyosak :)
VálaszTörlésKöszi mindenkinek a dicséreteket :D Sajnos technikai problémák miatt lehet hogy késni fog a következő rész :/ Sajnos a gépem tönkre ment, de amint megjavítják kirakom az új részt! Jelenleg egy iskolai számítógépről írok...
VálaszTörlésKedves Névtelenek!
Légyszi facebook-on jelentkezzetek :) Csak szeretném tudni kik olvassák a sztorit :D
Puszi Evy
Ui.: MINDENKI SZAVAZZON, HOGY HOGYAN FOLYTATÓDJON A TÖRTÉNET :D
jó lett naon :)
VálaszTörlés