2. fejezet: Átlagos mindennapok

-Ilyen korán mész is? -ültem fel az ágyban és az órára néztem, ami még hét órát sem mutatott. -Alig látlak mostanában a gyerekekről meg nem is beszélve. -ásítottam.

-Sajnos. -kötötte meg nyakkendőjét. -Tudom, hogy keveset vagyok veletek, főleg most, de ígérem, hogy változtatok, de most, hogy Bellarína helyett Denis lett a főnök állandó a futkosás.

Szeretem nézni, amikor öltözködik. Főleg, amikor fekete élre vasalt nadrágot, fehér inget és nyakkendőt vesz. Annyira jól áll neki. Ha nem türtőztetném magam, most a nyakkendőjénél fogva húznám vissza magam mellé és leteperném. Hoppá, ez a terhesség nem csak éber alváshoz vezetett.

-Elbambultál. -mosolygott és egy puszit adott ajkaimra búcsúzóul. -Amint tudok jövök.

Átkaroltam nyakát s szenvedélyesen megcsókoltam, miközben magamra húztam vissza az ágyra.

-Nem maradhatnál még egy kicsit? -suttogtam a fülébe.

-Maradnék én, de várnak. -csókolta végig nyakam. -És ha még egyszer elkések, akkor Den beváltja ígéretét, miszerint reggel ő jön ébreszteni.

-Hát az nem lenne jó. -csókoltam meg még egyszer, majd elindult dolgozni.

Már nem tudtam vissza aludni, de még pihentem egy kicsit. Harry-t és Will-t, majd csak nyolckor keltem, mivel a suli kilenckor kezdődik.  Szórakozottam formákat rajzolgattam hasamra ujjammal és közben dúdolgatta. Még egyáltalán nem látszik, pedig egy kisbaba növekszik odabent. Már csak arra leszek kíváncsi, mit fog szólni a sajtó, ha el kezdek gömbölyödni. Mosolyt csal arcomra a gondolat, hogy lassan hét év után ismét babázhatok.

Álmodozásomat telefonom szakította meg, ami annyira megijesztett, hogy lefordultam az ágyról. A takaró teljesen betakart, megértem megtalálni a mobilom és felvenni.

-Szia anyu.

-Szia kicsim. Hogy vagy? Ugyan nem ébresztettelek fel?

-Nem dehogy, már ébren voltam. Megvagyok. És ti? Hogy megy a kávézó? -igen, anyumék saját kávézót nyitottak a belvárosban.

-Örülök. Megy, bár még kell neki pár hónap, hogy befusson, de egész jól haladunk. Mit csinálsz?

-A földön fekszek egy sátorban, ami a takaróm.

-Miért fekszel te a földön? -hökkent meg.

-Mert megijesztett a telefonom és leestem. -magyaráztam egy nagy sóhaj keretein belül.

-Leestél?! Mi?! Nincsen semmi baj?! Azonnal oda megyek, addig ne csinálj semmit, csak maradj nyugodt! -hadarta.

-Anyu elég! Nyugalom semmi bajom. Nem kell ide jönnöd. Meg különben is nem estem nagyot, csak legurultam az ágyról. -válaszoltam kapkodva, már csak az kellene nekem, hogy ide jöjjön és megint nem csinálhatok semmit.

-Biztos?

-Persze. Várj. Aú mégsem, asszem görcsöl a hasam. -tettettem magam.

-Jesszusom!

-Nyugi, csak szórakozok, nincsen semmi baj. Ennyire nem kell aggódnotok. Nem beteg vagyok, csak terhes és amúgy is még csak éppen, hogy a három hónapos. Nyugalom, mert nem én, hanem ti fogtok kikészülni. -mondtam a sablon szöveget, ami már vagy egymilliószor elhangzott a számból.

-Jó, csak féltelek, úgy mint apud, a barátaid és a vőlegényed. -az utolsó szó, még mindig furán hangzott, akaratomon kívül a jegygyűrűmet kezdtem forgatni ujjamon.

-Tudom, és azt is, hogy jót akartak, de azért engedjetek levegőt venni.

-Jó, csak tudod... na mindegy, örülök, hogy jól vagytok, gondolom Harry és Will még alszik, Ed meg dolgozik. Majd ha tudsz, akkor ugorj be hozzánk.

-Igen. Mindenféle képen megyek. Puszi.

-Puszi kicsim. Szeretlek.

-Én is és aput is puszilom. Szia.

-Szia.

Letettük. Magamra húztam a takarót, úgy hogy teljesen eltakarja a fejem, majd elnyúltam a padlón. Ám ezt nem sokáig tehettem, mert ismét csörgött a telefonom.

-Igen? -tettem fülemhez.

-Szia. Valamikor ráérsz a mai nap folyamán, lehetőleg délelőtt?

-Persze, de ugye minden rendben, olyan fura a hangod.

-Hát... majd inkább négyszemközt.

-Oké. Mit szólnál, olyan kilenc körül nálam. Addigra a srácokat is elviszem suliba.

-Az jó, akkor akkor. Szia.

-Szia.

Vissza feküdtem és mozdulatlanul szuszogtam a sátor-takaróm alatt. Így telt el vagy negyed óra, aztán feltápászkodtam, mert hív az anyai kötelességem.

Lezuhanyoztam felvettem egy ruhát mostanában eléggé kedvelem a hasonlókat. Hajamat kiengedve hagytam és neki álltam reggelit és szendvicseket csinálni. Össze pakoltam az uzsonnás dobozokba, majd mikor végeztem és megreggeliztem felkeltettem a fiúkat is. Mintha csak Ed-et látnám, amikor hétvége van, vagy saját magam pár hónappal ezelőtti énjét. Majdhogynem négykézláb másznak ki az ágyból. Bár igencsak meg tudom érteni. Én is utáltam reggelente felkelni, ha suliról volt szó, azonban muszáj volt. Felöltöztek, megreggeliztek, majd bepakolták cuccaikat és elindultunk a sulihoz. Bekísértem őket, majd adtam nekik egy egy puszit és tovább mentem anyumék kávézójához a Dean's Café-ba.

-Sziasztok. -mentem be az irodába. -Mi újság? Jöttem bemutatni magam, hogy élek és semmi bajom. -vigyorogtam.

-Ne gúnyolódj velem. -nézett rám anyu.

-Most miért, semmi rosszat nem mondtam. -játszottam a kislányt.

-Persze, a szüleidnek, meg tollas a háta és még süketek is. -nevetett apu és átölelt. -Régen láttalak.

-Az a múlthéten volt. -hámoztam ki magam az ölelésből.

-A jóhoz gyorsan hozzá lehet szokni. -ölelt át anyu.

Beszélgettünk egy kicsit, majd egy fél óra múlva egy epres és egy csokis frappéval távoztam. A rádióban Cascada egyik régi száma ment a Bad Boy. Mennyire szeretem ezt a zenét. Hangosra tekerten a kocsi rádióját és úgy énekeltem, miközben mentem haza. Fura, de az jutott így hirtelen az eszembe, hogy mennyire meglepődtek a szülők, amikor először volt értekezlet az iskolában, azt hitték, hogy bébiszitter vagy a nővérük vagyok. Hogy néztek, amikor mondtam, hogy nem az édesanyjuk vagyok. Mindig mosolyt csalnak az arcomra ezek az esetek, mivel már többször is előfordult. Elvégre nem sokan lesznek 18 évesen anyukák, ráadásul nem egyből ikrekkel. Persze, azért nekem ez nagyon gyorsan jött, de mostanában meg már az a gyakoribb, ha valaki 30-40 évesen szüli az elsőt. Mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni, bár nem ennyire, most azért örülök. Befordultam a mély parkolóba, majd fel a lakásba. Letettem cuccaimat és nekiálltam muffint csinálni. Éppen jókor, mivel pont akkor tettem be a sütibe, amikor Bellarína felcsengetett a kaputelefonon.

Evy