2. fejezet: Hát te, hogy kerülsz ide?

Hát akkor itt a második fejezet :D Remélem ez is tetszeni fog :) Egy kicsit előbb hozom, mert dolgom lesz, de a 3. bónusz rész a kommentektől fog függni, hogy mikor hozom!!! Eredetileg 10 óra körül, de minden megjegyzés -10 perc :)

Jó olvasást!!! Remélem tetszeni fog!!!

Leparkoltam a csarnok mögött és a hátsó bejárat felé vettem az irányt. Felmutattam a kártyám, hogy beengedjenek. Mikor beértem a hátsó folyosóra, megkérdeztem, hogy merre kell mennem. Hamar oda találtam az utasítások alapján. Villanyt kapcsoltam, majd kipakoltam a cuccaimat. A folyosóról hoztam be két széket és vártam. Kicsit elgondolkoztam, amikor megszólalt a telefonom. Anyum hívott.

-Szia anyu. -vettem fel.

-Szia drágám, nem zavarlak?

-Nem még várok, hogy megérkezzenek a sztár alanyok.

-Akkor jó, azért hívtalak, hogy, hogy vagytok?

-Megvagyok és a gyerekek is jól vannak. Jó a munka, az idő is. Most Emily vigyáz Harryre és Willre. És ti, hogy vagytok?

-Mi is jól vagyunk. Azon gondolkoztunk, hogy mivel, már régen láttunk titeket, tartanánk egy család látogatást, persze, csak, ha nem vagy túl elfoglalt.

-Rátok anyu mindig van időm. És mikor jönnétek? -kérdeztem lelkesen.

-Most két hétig egyikőnk sem dolgozik, úgyhogy, szerintem most szombaton, ha jó és akkor tovább maradnánk.

-Jaj, de örülök neki, olyan régen láttalak már titeket és a srácok is nagyon örülni fognak nektek, akkor szombaton találkozunk.

-Puszi csillagom.

-Puszi anyu.

Visszatettem táskámba a telefonom. Nagyon örültem, hogy szombaton jönnek a szüleim, olyan régen láttuk már egymást. Kotorásztam még egy darabig, majd valaki kinyitotta az ajtót.

-Evy? -hallottam az ismerős hangot.

Kezem a táskámban volt, amit éppen fogtam beleejtettem. Egy pillanatra megfagytam, majd felnéztem. John állt az ajtóban.

-Hát te? Hogy vagy, mit keresel itt, olyan régen láttalak? -jött felém, majd megölelt.

-Jól vagyok, köszi és dolgozom. -böktem a tükör előtti cuccokra. -De ezt én is kérdezhetném. Te, hogy vagy és a többiek? -kérdeztem mosolyogva, már, annyira hiányzott az ölelése és a hangja.

Válaszolni akart, de az ajtóban feltűnt az akiről, az elmúlt pár másodpercben teljesen megfeledkeztem, pedig gondolhattam volna, ha John itt van, akkor Edward is, nem csak Bella.

-John te kivel be... -állt meg az ajtóban, amikor észrevett, majd őszinte döbbenet ült ki az arcára.

-Ed ne álljál már meg az ajtóban, nem fog megdobálni a fodrász. -mondta viccesen Bella és tolta befelé Edet a szobába. -Hallod, ne tolasd, már... magad. -nézett rám Bella. -Oké vissza szívom, nem vagyok benne biztos Ed, hogy nem fognak megdobálni. -nézett rám, majd kapcsolt és azon kaptam magam, hogy nem kapok levegőt az ölelésétől.

-Jó, jó elég lesz Bellarína, én is örülök neked, de kinyomod belőlem a szuszt. -mondtam lefúló hangon.

Elengedett. Edward továbbra is csak nézett rám, de nem tudott megszólalni. Csak néztünk egymás szemébe és szinte megszűnt a külvilág. Hallottam Bella hangját, hogy Johnt kirángatja a szobából, azzal az indokkal, hogy ki kéne próbálnia a mikrofonokat. Egy ideig akadékoskodott, de beadta a derekát. Ketten maradtunk a szobában. Farkasszemet néztünk egymással.

-Gyere megcsinálom a hajad, meg a sminket. -tettem a székre a kezem.

Szótlanul ült le. Elkezdtem a haját csinálni, először megmostam a haját, majd ecsetesre szárítottam, mikor készen lettem, leültem vele szembe és nekiálltam a sminkelésnek, csak éppen egy kicsit, amit a fellépés megkövetelt. Nagyon furcsa volt, újra megérinteni és ilyen közel lenni hozzá.

-Hogy vagy? Miért nem mondtad meg, hogy itt laksz? -nem válaszoltam, még csak a szemébe sem néztem. -Sajnálom ezt az egészet, de meg kell hallgatnod, nem az történt, amit te gondolsz. Nem csaltalak meg.

-Nekem ne akard azt magyarázni, amit a saját szememmel láttam. -néztem gyönyörű zöld szemeibe.

-Nem csaltalak meg, esküszöm, még mielőtt bármi is történt volna, megállítottam Stellát. Nem voltam magamnál, valamit tett az innivalómba. Kérlek, higgyél nekem. -tette arcomra a kezét és meg akart csókolni.

-Mit csinálsz?! -löktem el magamtól. -Ne esküdözzél nekem. Láttam, amit láttam most pedig szólj Johnnak, hogy jöhet. -álltam fel és hátat fordítottam neki.

Johnnal is elkészültem, majd elkezdődött a koncert. Bellával a színfalak mögött maradtunk és beszélgettünk.

-Beszéltetek? -kérdezte Bella.

-Csak röviden, de az is elég volt. -mondtam, még mindig mérgesen.

-Ne legyél már ilyen, miért nem akarsz vele beszélni?

-Mert, már ezzel a találkozással is sikerül felszakítani a régi sebeket, még nem és kész. Sikerült új életet kezdenem, már amennyire lehet, de semmit sem érzek iránta.

-Ezt te sem hiszed el ugye? -nézett rám.

-De igen is elhiszem, mert ez az igazság.

-Evy látom rajtad, ahogyan rá nézel, ismerlek már ennyire. Csak egy esélyt adj neki és magadnak is.

Bellarína azt mondta ki, amit nem, hogy neki, de magamnak sem merek bevallani, még mindig szeretem Edwardöt.

-Nem, meg különben is nem is tud arról, hogy van két fia, tudod rájuk is kell vigyáznom, nem szédeleghetek minden felé csak úgy. Anyumék hétvégén jönnek, úgyhogy, most kisebb gondom is nagyobb ennél.

-És mikor fogod elmondani neki, hogy van két fia? Most itt lenne az alkalom, hogy megismerjék egymást.

-De ez nem olyan egyszerű, érted Bellarína. Szerinted nem lenne kiakadva, hogy van két három éves gyereke, akiknek eddig a létezéséről sem tudott?

-Jó legyen, ahogyan akarod, de tudd meg, hogy ebben nem értek veled egyet. Váltsunk témát. Valamikor meglátogatnálak titeket, már régen láttam a srácokat.

-Jó, de se John se Edward nem jön. Ugye? -néztem rá.

-Nem csak én és senki más. Eskü. -tette a szívére a kezét.

-Jaj ne kezd te is. Aki még egyszer esküdözik nekem, hozzá vágom a hajszárítót.

Bella nagyon jót nevetett ezen, én pedig azon, hogy ő nevet.

Vége lett a koncertnek. Elköszöntem mindenkitől, Bellarínával, még a koncert alatt megbeszéltük, hogy pénteken jöjjön át.

Késő volt már, mikor haza értem Harry és Will már aludtak. Megköszöntem Emilynek, hogy vigyázott rájuk, majd elment. Bementem a srácok szobájába. Édesen szuszuogtak. Harry lerúgta magáról a takarót. Betakartam és mindegyikük homlokára adtam egy puszit. Átmentem a saját szobámba és felvettem a pizsim. Lefeküdtem az ágyamba és kinéztem az ablakon.

-Miért nem hagyod, hogy boldogan éljek Ed nélkül?  -suttogtam a Holdat nézve.

Sohasem tudtam elfelejteni Edwardöt, mivel Harry és Will, szinte ugyan olyanok, mint ő, de William, még viselkedésre is. Gondolkodtam, egyideig, majd elaludtam. Hajnalban, az ikrek átjöttek mellé. Furcsa, hogy mindig akkor jöttek át hozzám aludni, amikor a legnagyobb szükségem volt arra, hogy valaki legyen mellettem. Befészkelték magukat mellém a takaró alá. Ilyenkor, mindig eszembe jutott, hogy sohasem leszek egyedül és persze, hogy jó döntés volt a franciaágy.

Evy