9. fejezet: Hagyj békén Ámor

Bár nem jött össze az öt komment, azért itt a következő rész. A blogon oldalt elindítok egy szavazást, légyszíves szavazzatok. Remélem tetszeni, fog ez a rész is és most többen kommenteltek.

Evy

-Hát srácok, most már tényleg mindenhol tiszta homok vagyok, de titeket inkább nem említelek meg ezen a téren. -szórtam ki cipőmből a homokot, amiből, feltűnően nagy mennyiség hullott ki. -Gyertek srácok, szedjétek a játékokat, aztán megyünk haza.

Vissza vettem cipőmet és ruhámat leporolva álltam fel a homokozóból, amikor beleütköztem valakibe.

-Nem tudunk, úgy össze futni, hogy nem találnál el valamivel? -mosolyogtam Conorra.

-Úgy tűnik. Szia. -nézett rám.

Kicsit elméláztam szemein, amik, mint utóbb feltűnt nagyon elvarázsoltak. Étcsokoládé, majdnem fekete szemei voltak.

-Öhm... Bocsi. -mondtam, kissé szégyenlősen és egy lépéssel hátrébb léptem. -És hogy-hogy erre jártál?

-Csak sétáltam és megláttalak titeket. És gondoltam, köszönök.

-Aha. -nem tudtam, mit mondjak, ezért hátra néztem a fiúkra. -Össze szedtetek mindent? -bólogattak, miközben megpróbálták egymást homokba fojtani, legalábbis, ahhoz hasonló kinézetet öltött a szituáció. -Akkor gyertek menjünk haza. -vettem kezembe a táskám és a két homokozó vödröt, ami tele volt játékokkal.

-Verseny? -kérdezte testvérétől Will.

-Utolsó a záptojás. -válaszolta Harry és futni kezdtek.

-Óvatosan és a saroknál álljatok meg! -kiáltottam utánuk. -Bocsi, majd még biztos össze futunk, de most mennem kell. -mondtam Conornak és elindultam a srácok után.

-Várj egy kicsit. -fogta meg a kezem.

Először a kezére néztem, majd a szemébe.

-Nem lenne kedved, ma velem vacsorázni? -kérdezte.

-Most legyél okos. -mondtam magamba. -Conor, figyelj én ne...

-Csak baráti alapon. -vágott a szavamba, de nekem az volt az érzésem, hogy hangjába egy kis csalódottság is vegyült.

-Hát nem is tudom, nekem itt vannak a srácok. Meg hát...

-9-kor megyek érted. -jelentette ki.

-Jó. -adtam be végül a derekam.

Végül is egy vacsora még nem jelent semmit. Mikor haza értünk. Felhívtam Emilyt, hogy tud-e ma este vigyázni a gyerekekre. Hála az égnek ráért. 7 óra, Harry és Will tiszta, a nappaliban mesét néznek, én viszont neki állhatok készülődni.

-Mosás elindítva, hajamból a homok eltávolítva és végre én is tiszta vagyok. Most, pedig keresnem kéne valami ruhát. -mondtam magamban.

Lassan az egész szekrényt kipakoltam, de valahogy nem találtam a tökéleteset. Egy órája öltözködöm és még nincsen ruhám. Már vagy a negyvenedik összeállítást próbáltam fel, mikor Emily megjött.

-De jó, hogy itt vagy. Segítened kell. -húztam be a szobámba. -Melyiket vegyem fel?

-Hú te randira mész? -örvendezett.

-Nem csak baráti vacsira. Na melyik legyen? -vettem kezembe egy összeállítást.

 -Jó, bár inkább egy csajos, vásárlós délutánhoz. -mondta.



-Túl fodros, ezt inkább koktélozáshoz venném fel.

-Lehet, hogy az lesz. Nem mondta, hogy hova megyünk. -dobtam félre és kerestem egy másikat.

-Akkor még vissza térünk rá, ha nem lesz másik.

-Túl kék, nem vagy te delfin. -nevetett.

-Pedig én szeretem a kéket, az az egyik kedvenc színem. -néztem a ruhára, bár nekem is ez volt vele a gondom, túl kék.

-Akkor is, most hanyagoljuk.

-Ez legyen! -mondta, csillogó szemmel. -Ez nagyon szexi, csak a kesztyűt ne vedd fel és tökéletes, neked, honnan van, ilyen csizmád, meg egyáltalán, ennyire jó cuccaid? -kérdezte.

-Kaptam, vettem, terveztem aztán össze jöttek. De viszont ez így egy kissé kihívó lenne, én viszont nem akarok, semmit sem Conortól.

-Milyen Conor?

-Whittecker. -emeltem fel a következő összeállítást.

-Az a Conor Whittecker, akire gondolok? -kapta kezét a szája elé.

-Nem tudom, melyikre gondolsz. De milyen a ruha?

-A barna hajú és szemű, röpis, eszméletlen szexi, kigyúrt testű, Conor Whitteckerre gondolok. -sorolta, akárcsak könyvből olvasná.

-Valami hasonló, de...

-Ó te mázlista dög, kifogod a part egyik legjobb, pasiját és nem akarsz tőle semmit. Vele mész vacsorázni és nem akarod felvenni azt a vörös cuccot? Neked elment az eszed! -mondta.

-Nem ment el az eszem, de halkabban és ha elfelejtetted volna van két gyerekem, akik ismerik az apjukat. Na ez milyen? -mondtam kissé türelmetlenül, de úgy, mintha egy kisgyereknek magyaráznám, hogy miért ne nyúljon a forró dolgokhoz.

-Na és oké, hogy az apjuk, de attól, még nem a férjed, szabad vagy csajszi, előtted az éjszaka, ha gondolod egész éjjel vigyázok a srácokra.

-Jó Emy elég lesz. Milyen ez a ruha? -emeltem fel egy kicsit a hangom.

-Nem temetésre mész.

-Jó és ez?

 -Nem.

-Ez?

-Eddig ez a második a piros után. Én viszont kitartok a mellett, szerintem csavard el a fejét, neked is kijár a boldogság.

-És ez az utolsó.

-Maradjunk az előző masnisnál, de nagyon nagy hibát követsz el, ha nem élsz a lehetőséggel, hogy barátságnál több is legyen közted és Conor között. -fonta karba a kezét.

Felöltöztem, kisminkeltem magam, de csak szolidan és megcsináltam a hajam, majd kimentem a nappaliba.

-Na srácok hogy nézek ki?

-Nagyon lányos. -nyújtotta ki a nyelvét Will.

-Nem eléggé. -jött oda Emy.

-Most, miért? -kérdeztem. -Auh... -szisszentem, fel, mert Emily kivette a csatot a hajamból és meghúzta a hajam.

-Na így, már jobb. -tette féloldalasan előre a hajam. -Legalább a sminket tehetted volna egy kicsit erősebbre. Gyere -ragadott kézen. -megigazítom gyorsan.

Csengettek.

-Elkéstél. -mosolyogtam kárörvendően.

-Sziasztok srácok. Aztán jól viselkedni és szót fogadni a kerítőmnek. -adtam egy puszit Willnek.

-Mi az, hogy kerítő? -kérdezte Harry, miközben adtam egy puszit az arcára.

-Ha nagyobbak lesztek, majd elmondom.

-Te meg számíts arra, hogy vissza jövök, még ma. -mondtam viccesen Emilynek és átöleltem.

-Egy kicsit legyél rossz lány ma este.

-Nem. -mosolyogtam.

-Csak a kedvemért, akkor gondold azt, hogy te nem te vagy, hanem én. -nézett rám boci szemekkel.

-Te hibbant vagy. -ráztam meg a fejem nevetve.

Még egyszer csengettek.

-Mennem kell. -indultam az ajtó felé. -Nemsokára jövök.

-Ne siess, én egész este ráérek. -mondta Emily.

-Én viszont két gyerekes anyuka vagyok Emy. -nyitottam ki az ajtót.

-Szia. -köszöntem Conornak.

-Szia, ezt neked hoztam. -nyújtott felém, egy szál rózsaszín rózsaszálat. -Virágot a virágnak.

-Köszönöm. -mondtam és elvettem a rózsát.

-Mehetünk? -kérdezte.

-Persze. -léptem ki az ajtón.

>3 óra múlva<

-Köszönöm, az estét, nagyon jól éreztem magam. -értünk a ház elé.

-Én is jól éreztem magam.

-Nem bántam meg, hogy elfogadtam a meghívást. -mondtam. -Jó volt egy kicsit ezen a téren is kikapcsolódni. -mosolyogtam és elkezdtem keresni a kulcsomat a táskámban.

-Esetleg megismételhetnénk máskor is, ha nincs ellenedre. -mondta.

-Egy kis szórakozás néha nem árt. -matattam a táskámban, mert a kulcsom, valahol a legeslegalján lehet.

-Az igaz. -mondta.

-Add, hogy ne legyen egy randi guru, hasonmás, mert félre érti, hogy nem találom a kulcsom. -morogtam magamban.

-De én szeretném, ha a következő, találkozásunk...

-Jaj, ne kezd, annyira jó volt az este, légyszi, ne baltázd el. -mondtam magamban és lassan már kétségbe esetten kerestem a kulcsom.

-Szóval, szeretném, ha a következő találkozásunk, nem csak baráti alapon lenne.

-Ááá... meg is van. -mondtam kivéve a kulcsom a táskából, ami a legalján a legeldugottabb kis részen volt.

-Én nem tudok, rád, csak barát ként nézni. -fogta meg mind két kezem. -Az első perctől, kezdve, mikor megláttalak, megbabonáztál és úgy érzem, hogy nélküled, semminek sincsen értelme.

-Conor, van két fiam, akik szintén bele tartoznak az életembe, nem dobhatom, félre őket miattad.

-A fiaid is nagyon aranyosak és nem kell őket félre dobnod. -simított végig karomon.

-Conor, légyszíves...

-Sss... -tette ujját a számra. -Szeretlek, te butus. -mondta, majd megcsókolt.

Egy pillanatig, nem ellenkeztem, még az is lehet, hogy élveztem, ahogyan ajkaimmal játszik. Teljesen más volt, mint Edward. Akaratosabb. Keze. arcomról elindult lefelé derekam irányába. Tudtam, hogy hova tart.

-Ne... -toltam el magamtól. -Ezt még ne. -mondtam.

-Jó megértem, ha te nem...

-Nem azt mondtam,hogy nem szeretlek, csak még nem tudom, hogy mit érzek irántad. Adj egy kis időt, hogy átgondoljam. -néztem rá.

-Rendben. -mosolyodott el csalódottan.

-Jó éjt. -adtam egy puszit az arcára, majd elfordítottam a kulcsot a zárban.

-Jó éjt neked is. -búcsúzott.

Bementem. Emy a nappaliban aludta a kanapén. Nem akartam felébreszteni. A srácok a szobájukban aludtak. Én is bementem a saját hálómba. Átvettem a pizsim és lemostam a sminkem, majd elnyúltam az ágyon. A plafont bámultam. Lábaim iszonyatosan fájtak a magassarkútól, mivel mostanában nem igen viseltem. Nem tudtam, mit érzek Conor és, mit Edward iránt. Szerelem, barátság vagy ragaszkodás. Totális zűrzavar. Mind a kettőjük mellett vannak pozitívumok és negatívumok is. Edwardöt, még mindig szeretem, bár nem tudom, eldönteni, hogy ragaszkodás, hisz mégiscsak tőle van két gyerekem, vagy, mint régen. Conor, pedig rendes pasi és még jól is néz ki, a jelek szerint, pedig szerelmes belém, de nem tudom, hogy én mit érzek iránta, meg ott van, amit Harry kérdezett, nekem ők a legfontosabbak és, ha nem rajonganak Conorért, akkor nem erőszakolom rájuk. Kinyújtottam kezem a plafon felé és úgy tettem, mintha egy nyíllal céloznék.

-Hagyj békén Ámor, mert kicsinállak. -majd kilőttem a képzeletbeli nyilamat.

Lelki szemeim előtt, valami hasonló kép jelent meg.

Nem gyerek gyilkosnak nevezni, mert ez nem igaz, de, nem bírom, ha az érzelmeimmel játszadoznak és az idegeimet zsinórnak használják hozzá.

-Hát ez jó lesz. -motyogtam.

Bemásztam a takaró alá, nem tudom meddig néztem az üres plafon vagy meddig voltam ébren, de reggel, mintha egy másodpercet sem aludtam volna, bár volt egy olyan érzésem, hogy tényleg nem aludtam. A nap a szokásos rutin szerint indult, attól eltérve, hogy Emy is ott volt, aki viszont elég pihent volt, ahhoz, hogy a maradék energia szintemet is leszívja. Másodpercre pontosan be kellett számolnom a tegnap estéről. Lassan ott tartottunk, hogy az a három óra alatt hányszor vettem levegőt vagy pislogtam.

-Júj, de jó neked! -ujjongott mikor befejeztem a mesélést, ő jobban örült, mint én. -És lesz további randi? -nézett rám csillogó szemmel.

mondom, hogy nem randi volt és még egyel talán nem vagyok biztos abban, hogy lesz-e folytatás.

Csengettek. Nem vártam senkit. Ajtót nyitottam és elég érdekes látvány fogadott. A postás volt az és még három ember, kezükben két-két nagy vörös rózsa csokorral. Egy pillanatig, hogy szépen fogalmazzak, köpni, nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Felocsúdva a döbbenetből, átvettem a csokrokat, amiket bevittek a konyha asztalra.

-Remélem nem az küldte, akire gondolok. -mondtam.

-Pedig szerintem jóra gondolsz. -mondta fülig, vagy még talán tovább is érő mosollyal Emily, ami azt a látszatot keltette, hogy ő játszotta Alíz csodaországban című filmben a vigyorgó macskát, fura egy látvány, nem ajánlom senkinek, de én így szeretem Emyt. -Köszönöm, a tegnap estét... nagyon jól éreztem magam... remélem hamarosan sikerül, döntened.... és megismételjük, az estét... csak mint egy pár... Conor. -olvasta fel a hat kártyát Emily.

Oda léptem az egyik csokorhoz és bele szagoltam, nagyon jó illatuk volt, bár a rózsa nem tartozott a kedvenceim közé, azért el kell ismernem ennyi együtt gyönyörű.

-Légyszi Evy, a kedvemért, adj neki egy esélyt. Légyszi, légyszi, légyszi! -nézett rám.

-Jó átgondolom. -mondtam, arcomat még mindig a rózsákba temetve.

-Ez az! -boxolt az ég felé.

-Csak át gondolom. -mondtam, de már nem igazán érdekelte.

-Sokba fog nekem még kerülni, ez az egy esély. Ámor, te, pedig hivatalosan is halott leszel. -mondtam magamban.

Evy