-Bellarína. –mentem át hozzá, miközben a szememet dörzsölgettem. –Hallod kelj fel, mert el fogunk késni.
Megkerestem az ágyát és elkezdtem ébresztgetni.
-Evy hagyjál már. –fordult át a másik oldalára és a fejére húzta a takarót.
-Jaj Bella ne tedd ezt velem. –mondtam álmosan. –Légyszi kelj fel.
-Nem. –mondta és már újra aludt.
Felálltam és gondolkoztam mivel tudnám kicsalni az ágyból. Visszamentem a szobámba és felöltöztem. A ruháimat előre kikészítettem mivel tudtam, hogy reggel a szekrényemet sem fogom megtalálni az álmosságtól. Átmentem a fürdőbe és megmostam az arcomat, felkötöttem pálmafának a hajam, miközben ezeket csináltam eszembe jutott egy hangfelvétel, amit még Edtől kaptam a 17. szülinapi ébresztőnek. Elmosolyodtam, megkerestem a telefonom és újra átmentem Bellához. Leültem az ágya mellé és elindítottam a felvételt. Egy kis idő után halk kuncogást kezdtem hallani, majd Balla kócos fejének körvonalait véltem kivenni a sötétben.
-Jó, felkelek, csak állítsad le, mert be BING-gelek. –mondta álmosan nevetve.
Elmosolyodtam, majd leállítottam a felvételt, telefonom a zsebembe csúsztattam és kimentem a nappaliba. Leültem, de pár perc múlva tompa koppanást hallottam.
-Jól vagy? –kérdeztem.
-Persze, csak végre megtaláltam a szekrényt. –mondta Bellarína.
Megráztam a fejem. Becsuktam a szemem és az álmomra gondoltam. 20 perc múlva Bella is kiért a nappaliba, már teljesen készen.
-Akkor indulunk? –kérdezte.
-Öhöm. –feleltem. Felvettük a cipőnket, kezünkbe vettük a táskánkat és elindultunk a stúdió felé, mivel közel laktunk hozzá, ezért gyalog mentünk. 5 óra előtt 10 perccel értünk oda. Az épület szinte teljesen kihalt volt még, csak az öreg portás volt bent.
-Jó reggelt Scott. –mondtuk szinte egyszerre.
-Jó reggelt lányok. –köszönt.
A lift felé vettük az irányt. A 7. emeletre mentünk. A lift megállt és elindultunk a folyosón balra, majd mikor a folyosó végére értünk megláttuk a második kedvenc helyünket, a saját kis stúdiónkat. A szobában egy kör asztal volt Bellarínáé, Hayleyé és az enyém. Bella és én mikrofonom alatt egy-egy bögre, forró csoki gőzölgött és egy-egy szendvics.
-De aranyos Hayley. –ült le Bellarína a székébe.
-Az. Biztos már nagyon hiányoztunk neki. –mondtam és én is leültem.
Kinyitódott az ajtó. Hayley lépett be rajta.
-Sziasztok! –mondta és már ölelt is meg minket.
-Szia Hayley. –mondtuk.
-Na lássunk munkához, két perc és adás. –mondta Helena izgatottam.
-Akkor hajrá. –mondtam és még egy kortyot ittam a forró kocsiból, a felvettem a fejhallgatót és bekapcsoltam.
Elindult a bevezető szlogenünk. „Minden reggel a stúdióban a legjobb zenei forró drótban, melyre ébredsz és indul a reggel, mert ezt itt a Stars FM, ahol igazi csillagokra kelsz. A stúdióban Evy, Bellarína és Hayley.”
-Jó reggelt minden kedves korai hallgatónak. A nevem Evy és ez itt a Napfelkelte reggeli műsor.
Hallgatóink nyugodtan dobhatnak fel témákat a napfelkelte@gmail.com e-mail címen vagy akár honlapunk a www.starsfm.com live chat-jén, de telefon is várjuk az érdekes témákat. A telefonszámunk: 06/30-125-0214. –kezdtem. –A mai napi programokat Hayley fogja elmondani.
-Szép jó reggelt mindenkinek. A mai program 5 órától – 7 óráig Napfelkelte, majd egy órás hírek, útinfó és sztár pletykák, ezt követően pedig 9 órától egészen 11 óráig Nyári koktél kívánság műsor.
Ki nem hagyják műsorainkat. –sorolta Helena.
-Most viszont térjünk vissza mai első műsorunkra. Bellarínával az elmúlt két héten Rio de Janeiro-ból jelentkeztünk. –folytattam.
-Pontosan. –mondta Bella. –És már itt is az első kérdés Gittától: Milyen volt Rio de Janiro? Rio-ról tömören annyit tudok így utólag elmondani, hogy gyönyörű hely, de itthon jobban szeretek lenni.
-Ezzel egyet értek. –mondtam. A következő kérdést Lénárd írta: És milyen volt a tengerpart?
-Lénárd nagyon jó volt a víz és a part is, de ha hallgattad a múlt heti adásunkat, akkor abban bővebben is nyilatkoztunk. Közben nézem… -akartam mondani, de Bellarína közbe szólt.
-Lénárd még annyit hozzá fűznék Evy válaszához, hogy olyan színe lett műsorvezetőnknek, mint aki tejcsokiban fürdött.
-Oké Bellarína köszönöm. –mondtam nevetve. –De tudd meg, hogy neked is olyan színed van. Akkor visszatérve félbeszakított mondatomhoz. Közben nézem, hogy mi folyik honlapunk live chat-jén. Összesen 5-en vannak fent rajtunk kívül. Zita, Martin, Adam, Lucky és Valakik. Nektek is jó reggelt. Martin írja, hogy Tunéziából jelentkezik és örülne, ha mi is ott lennénk.
-Hát Martin sajna egy hónappal ezelőtt voltunk ott, de azért jó nyaralást. –mondta Bella. –Bocsi és még valami a Jelli fagyizóban isteni ízek vannak hatalmas mennyiségben, csak ajánlani tudom.
-Adam üzeni, hogy legyen még egyszer sztár chat. –olvastam fel az üzenetet. –Adam felőlem lehet. Egy kérdés Adam Lambert vagy? –kérdeztem.
-Zita szeretne kérni egy Jeniffer Lopez számot. Zita ez még nem a kívánság műsor, de felírom és ez lesz az első szám a Nyári koktélban. –mondtam. –Luckynak úgy nézem, ma szerencsés napja van. Most már nekünk is az. Köszi, hogy minket hallgatsz. Végül, de nem utolsó sorban pedig Valakik írják, hogy imádják a műsort… bocsi nem a műsort, hanem a műsorvezetőket Bellarínát és Evy-t. Köszönjük mi is szeretünk benneteket, bár nem tudom, hogy ismerjük-e egymást.
-Bella megkérnélek, hogy egy kicsit vedd át a szót, mert kezdek éhen halni. –mondtam mosolyogva. –Mindenkinek bocsi, de itt van előttem egy isteni szendvics és egy bögre, forró csoki Hayleynek köszönhetően, én meg még semmit sem ettem. –neki álltam enni, de a mikrofont bekapcsolva hagytam csak feljebb hajtottam. -Jó étvágyat Evy. Akkor nézzük tovább a kérdéseket. Bátor írta: Mióta vagytok a Stars FM-nél? Kedves Bátor tegnap néztük pont Evyvel ezt a dátumot pontosan ma vagyunk itt 2 és fél éve Hayley pedig fél éve, ha jól emlékszem.
-Igen. –mondta Helena.
-Bella bocsi, hogy közbe vágok, de live chaten érkezett hozzád egy kérdés Valakiktől. Bellarína te nem halsz éhen? –mondtam.
-Valakik nem halok éhen, mert ameddig Evy beszélt én ettem. Bella folytatta a műsort én pedig figyeltem a live chat-et, miközben ettem.
-Valakik nem akarjátok megmondani, hogy kik vagytok? (már ha nem vagyok indiszkrét) –írtam.
-Te soha sem vagy indiszkrét, de nem mondjuk meg. Találd ki. –érkezett a válasz.
Felvontam a szemöldököm.
-Bellarína bocsi, hogy félbeszakítalak, de meg kéne nézned a chat-et.
Megnézet és cinkosan rám mosolygott.
-Szerintem már megint Milán és Tomi szórakoznak. –mondtam.
-Akkor szórakozzunk mi is. –mondta.
-Hát jó, ha szórakozni akartok, ám legyen.
-Live chat-en igen érdekes dolog van kialakulóban. Van kettő vagy több rejtélyes hallgatónk
Valakik néven. Evy megpróbálja kideríteni a titokzatos alakok személy azonosságát. Evy Colombo
nyomoz. –mondta.
Nem igazán figyeltem, hogy Bella a továbbiakban miket mondott.
-Találkoztunk már? –írtam.
-Igen. –válaszoltak.
-És mikor?
-Rejtély.
-Sokat segítettél. Akkor csak annyit mondjatok meg, hogy az elmúlt pár hónapban vagy régebben?
-Régebben.
-Pfff…a Valakik fedőnév hány főt rejt magában?
-Kettőt.
-Oké akkor 5 kérdés 5 válasz. Benne vagytok?
-Benne vagyunk.
Elmosolyodtam.
-Bellarína ez kommentálásra kerülő. 5 kérdés 5 válasz. –kacsintottam rá.
-Na most elég izgalmas dolgokat fogok közvetíteni live chat-ről akik megtehetik kövessék az eseményeket szintén a chat-en, de akik nem azoknak kommentálok. –mondta Bella.
-Egyet én kérdezek egyet ti. A szabályok megfelelőek? –kezdtem belemenni a játékba.
-Teljesen. Te kezded. Bellarína jó kommentálást. –érkezett a válasz.
Bella természetesen mindent közvetített.
-Akkor itt az első kérdésem: Honnan és mióta hallgattok minket?
-Kb. 2 éve és mindig máshonnan.
-Rendben, de most honnan?
-Már kérdeztél mi jövünk. Az épületen belül hol van a stúdiótok? (az ablakot is)
-7. emelet az utolsó ablak balra.
-Második kérdés: Ha járnánk, akkor hova vinnél el randira? –erről rögtön Ed jutott eszembe.
-Csónakázni vinnélek. Teliholdkor.
-Hallod nagyon jól ismersz. –mondtam a mikrofonba.
-Ezt most hallottuk. –érkezett a válasz.
-Mi a kedvenc virágod?
Kicsit furcsáltam a kérdést, de válaszoltam rá.
-A fehér liliom.
-Harmadik kérdésem: A randira a választ, miért egyes számban írtátok?
-Mert azt csak egyikőnk írta.
-Szabad vagy?
-Bocsi ez nem társkereső, de amúgy lekéstél 3 évvel, mert sajna foglalt.
-Negyedik kérdésem: Most a stúdió közelében vagytok?
-Igen egész közel.
Ránéztem az órára. Negyed hetet mutatott.
-Még háromnegyed óra és futkoshatok salátáért. –gondoltam magamba.
-Benne vagy egy kis keresgélésbe Bellarínával együtt?
-Bella benne vagy? Még van háromnegyed óránk.
-Benne vagyok. –mondta.
Hayleyhez fordultam.
-Telóról, majd folyamatosan írunk live chat-re addig átveszed a vezetést? –kérdeztem.
-Biztos vagy benne? Még csak egyszer csináltam. Nem akarom elrontani. –mondta.
-Ügyes vagy és meg tudod csinálni. Bízunk benned. –mosolyogtam rá.
Bólintott.
-Akkor indul a mandula. –mondtam, kézen fogtam Bellát és már futottam is vele a folyosón.
Beszálltunk a liftbe, megnyomtam a földszint gombot és már kaptam elő a mobilom, hogy tudjam követni az utasításokat.
-Remélem nem megint Milán és Tomi szórakoznak velünk. –mondtam.
-Azt nem ajánlom nekik, különben nem állok jót magamért. –felelte Bellarína.
Közben megérkezett a lift. Elindultunk kifelé az épületből. Amikor az ajtó elé értünk elkezdtem írni.
-Az épület előtt állunk. Merre menjünk? –írtam.
-Jobbra egészen az utca végéig.
Követtük az utasítást.
-Itt vagyunk. Merre tovább?
-Megint jobbra egészen a sarki panelházig.
Hamar megérkeztünk.
-Oké. Itt vagyunk.
-Ballra egészen a Szirom saláta bárig.
-Akkor be is mehetünk, legalább nem kell kétszer jönnöm.
-Oké.
Oda értünk. Nem írtam semmit, gondoltam bemegyünk Falatka salátájáért és csak utána indulunk tovább.
-Szia Márió. –köszöntünk.
Mivel még korán volt senki sem volt a bárban.
-Ó milyen csinik ma a kisasszonyok. A szokásos saláta lesz? –kérdezte.
-Köszönjük a bókót. Igen a szokásos. –feleltem.
Márió hátra ment.
-Evy én kilépek a mosdóba. Pár perc és itt vagyok. –mondta Bella.
-Oké itt várlak.
Bellarína elment, majd kis idő múlva azt vettem észre, hogy valaki hátulról átölel és a fülembe súg.
-Megtaláltalak.
Ismerős volt a hang. Rögtön tudtam, hogy nem Milánék szórakoztak velünk. Megfordultam és megcsókoltam, majd felnéztem rá. Edward volt az.
-Nagyon hiányoztál. –mondta.
-Te is nekem.
-Sokat változtál.
-Az elmúlt 2 és fél évben. Valószínű. –mosolyogtam. –És miben változtam?
-Szebb lettél. –mondta és adott egy puszit.
-Ezt bóknak veszem. És hogyhogy itt vagy?
-Már augusztus vége van és nekünk is jár egy kis szabadság. Meg persze hiányoztál. –vonta meg a
vállát.
-A többes számról jut eszembe. Hol van John?- néztem át Edward válla felett.
-Na szép itt vagyok és őt hiányolod. –mondta sértődötten. -Nehogy, már féltékeny legyél. –átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. –De most tényleg hol van?
-Majd megtudod. Pontosabban, majd Bellarína megtalálja.
-Jaj tényleg. –eszembe jutott Hayley és a chat.
Előkaptam a telefonom és már írtam is.
-Kettőből egy megvan. Személyazonosság titkos. (majd felviszem)
-Miért nem írtad le, hogy ki vagyok? –kérdezte.
-Szerinted, ha egy világszerte hallgatott rádióban bemondanák, a live chat-es beszélgetés után, hogy műsorvezetőnk Edward Grimes karjaiból egy salátabárból jelentkezik. Mi történne? Szerintem még Timbuktuból is ideküldenének egy csapat újságírót. Plusz még, ha lehetséges szeretnék elmenni vásárolni és azt nem vakuk fénykörében akarom megtenni.
-Honnan veszed, hogy nem tudnak rólunk?
-Azt már tudnám. Tudod rádiós vagyok. Csak azon töröm a fejem, hogy hogyan tudtatok észrevétlenül megszökni?
-Egyszerű volt, de ez ráér később is. –mosolyodott el. –Szia Bellarína! –nézett oldalra.
-Hát te? –nézett döbbenten Bella. –És John merre? Jaj annyira örülök neked. –ölelte át Edet.
-Ő máshol van. De tovább írja az utasításokat.
-Oké akkor szaladok. A stúdióban találkozunk. –mondta. és már ki is ment az ajtón.
-Kész a saláta. –mondta Márió.
-Köszi. –vettem el a zacskót. –Légyszi írd Tereza számlájához.
-Rendben meglesz. Szia! –mondta.
-Szia! Megfogtam Ed kezét és elindultam vele a stúdió felé.
-Héhéhé állj meg! Hova megyünk? –húzott vissza.
-Vissza a stúdióba. Tudod én jelenleg dolgozok. –mondtam, de tovább ellenkezett.
-De pont te mondtad, hogy nem akarod, hogy megtudja a sajtó, hogy együtt vagyunk.
-Nem is fogják megtudni. Na gyere már és ne húzasd magad. -kötélnek állt, olyan gyorsan mentem, hogy 3 perc alatt vissza értünk a székházhoz. A hátsó bejárathoz mentem. Megnyomtam a stúdiónk kapugombját. Nem vártam meg, hogy Helena végig mondja a köszönő szövegünk.
-Szia Hayley! Légyszi engedj be, majd mindent elmondok.
-Oké.
Azonnal nyitottam az ajtót. Egyenesen a kis lifthez húztam Edwardot. Beszálltunk és megnyomtam a 7. emeletet. Becsukódott az ajtó. Hátammal a lift oldalának dőltem és türelmetlenül kopogni kezdtem a körmömmel.
-Nyugi senki sem tudja, hogy itt vagyunk Johnnal. Még Liam se. –lépett elém.
Megérkeztünk a 7. emeletre. Elindultam a folyosó vége felé. Ed is követett, amikor az ajtó elé értünk megálltam és szembe fordultam vele.
-Az egy dolog, hogy szerintetek nem tud senki arról, hogy hol vagytok, de még néha és is elgondolkozom azon, honnan tudnak ennyit és ilyen észrevétlenül az újságírók. Na mindegy várj meg itt egy pillanat és jövök. –néztem a szemébe.
Tudtam, hogy erre már ő is gondolt, de nem szerettem volna, hogy délutánra ezzel legyenek tele az újságok. Szeretem és nem is zavarna, ha egyfolytában a nyakunkon lennének, de még egy pár napig legyen nyugi. Bementem a stúdióba oda mentem Hayleyhez és mielőtt bármit is mondhatott volt kikapcsoltam a mikrofont.
-Figyelj nem akárkiket találtunk. John és Edward Grimes-szot. Még csak Ed van itt, de arra kérnélek, hogy ne mond be, hogy ki van itt. Rendben?
-Rendben, de ez most komoly és hogyhogy ilyen jóba vagytok és most mi? –nézett rám értetlenül.
-A hírek alatt mindent elmesélünk, de légyszi segíts nekem.
Bólintott.
Visszakapcsoltam a mikrofont, majd kimentem.
-Oké mindent megbeszéltem Hayleyvel. Ti is benne lesztek a mai adásban, de nem a saját neveteken, hanem te leszel Milán John meg, majd Tomi.
-Rendben, de ők kik? –kérdezte.
-Hírek közben minden kérdésre válaszolok, de most gyere menjünk. –mosolyogtam adtam egy puszit a szájára, majd megfogtam a kezét és bementünk.
Hayley amikor meglátott minket elakadt a lélegzete. Megfogtam egy széket és a sajátom mellé tettem. Leültünk egy más mellé, felvettem a fejhallgatóm bekapcsoltam a mikrofonom és elkezdtem beszélni.
-Sziasztok Evy visszatért és hozott magával egy régi barátot Milánt. Bellarína még nem ért vissza, de szerintem ő is hamarosan érkezik. –mondtam, majd elkezdtem a még mindig szóhoz sem jutó Hayleynek, hogy folytassa.
-Most néztem az órára és 7 óra lesz 2 perc múlva, úgyhogy a további információkat, majd a hírek után a Nyári koktélban folytatjuk. Aki eddig hallgatott minket azok se menjenek sehová, mert egy óra múlva itt a kívánság műsor. Addig is jó étvágyat és a most ébredőknek pedig jó reggelt.
Ezzel véget ért a Napfelkelte. Levettük a fejhallgatót és kikapcsoltuk a mikrofont és a hírek kezdődtek el. Ezt nem mi mondtuk be, hanem előre felvett hang.
-Akkor most mi van? –kérdezte egyszerre Hayley és Ed.
-Oké ne egyetek meg. Egy kérdés innen egy kérdés onnan. –mondtam.
Ekkor lépett be Bellarína és John.
-Sziasztok! –mondtuk mind az öten.
Belláék is leültek és ekkor Hayley teljesen elvesztette a türelmét.
-Elárulná nekem valaki, hogy mi folyik itt? –nézett ránk kérdően.4
Egymásra néztünk Bellával.
-Kezd te. –mondta Bellarína.
-Hát jó… Ez az egész három évvel ezelőtt kezdődött… -kezdtem mesélni, természetesen néhány részletet kihagytam. –és egészen eddig neten tartottuk a kapcsolatot. –fejezte be Bella.
-Ez most komoly? –nézett ránk döbbenten.
-Igen Hayley. –mondtam mosolyogva.
-Na jó, most már ti is kérdezhettek. –mondta Helena, Johnnak és Ednek. –addig én megemésztem a hallottakat.
-Rendben. Ki az a Milán? –kérdezte Edward tőlem.
-Na erre a kérdésre számítottam. –kezdtem. –Amikor ide jöttünk velük dolgoztunk 1 éven keresztül és, mint utóbb kiderült Milán belém Tomi pedig Bellába szeretett bele, de miután megmondtuk nekik, hogy már foglaltak vagyunk elmentek. Azóta mindig szórakoznak velünk. –mondtam.
-Hát jó. –felelte.
-És, merre jártatok az elmúlt 3 év alatt? –kérdezte Bellarína.
-Nagyából körbejártuk a világot… -kezdte John.
Folyamatosan beszéltünk. Egyszer szakadt csak meg, amikor Tereza bejött, a salátáért amit
Falatkának hoztunk. Kifele menet csak ennyit mondott.
-A szerelmi ügyeiket ne itt intézzék. –mindig magázott minket.
Becsukta az ajtót és mi csak nevettünk. 9 óra előtt 10 perccel előkerestem a két pótfelszerelésünk és bekötöttem. A Kívánság műsor fergeteges volt. Volt, olyan, hogy meg se tudtunk szólalni két zene között a hülyéskedés miatt. Negyed 12-kor együtt léptünk ki az székház ajtaján. Hayleyt elkísértük a buszmegállóhoz.
-Akkor hol is van az a bolt ahová te annyira szeretnél menni? –kérdezte tőlem Edward.
-Gyertek megmutatom. –mondtam.
Elidultunk hazafelé, mivel ahol laktunk annak az utcának a sarkán volt. Bementünk és mindent vettünk ami csak kellett. Amikor ki jöttünk mindegyikőnknél volt legalább három kisméretű szatyor.
-Akkor ezeket most először haza visszük, utána meg, majd kitalálunk valamit. –mondta Bella.
John el is indult a buszmegálló irányába.
-Serlock erre megyünk. –nevetett Bella.
-De nem azt mondtátok, hogy… -nézett ránk.
-Már nem lakok ott. –mondtam.
-Akkor merre?
5 perc múlva már a zárat nyitottam. Bementünk és letettük a cuccokat.
-Érezzétek otthon magatokat. –mondtam.
-Közben pedig törjétek a fejeteket, hogy mit csináljunk.
-Szép kis lakásotok van. –mondták.
-Köszi. –feleltük.
Kipakoltuk a cuccokat amiket vásároltunk, majd csatlakoztunk addigra mára kanapén ülö Johnhoz és Edhez.
-Akkor kitaláltatok valamit? –kérdeztem.
-Igen.
-És mit fogunk csinálni? –kérdezte Bella.
-Elmegyünk valahová.
-Bővebben? –kérdeztük.
-Majd megtudjátok. –felelték.
-Akkor menjünk.
Újra elindultunk kifelé, majd az utca végén Bella és John balra Edward és én jobbra mentünk.
-Hová megyünk? –kérdeztem.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik. –felelte.
Ebből tudtam, hogy nem érdemes tovább kérdezősködnöm, mivel úgysem fog semmit sem mondani.
Evy és Bellarína
A harmadik fejezet címe: Én inkább megyek
Ed elviszi valahová Evyt. A nap nagyon jól alakul amikor egy váratlan esemény keresztbe töri az egész programot.
