9. fejezet: Mozizás és búcsúzás

Ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=5KxII6AJYZY

http://www.youtube.com/watch?v=G3lkWNnnlhM

A film nem sokkal később el is kezdődött. Valaki már megint nagyon szerethetett engem odafent, mert egy romantikus vígjátékot sikerült kiválasztanunk a címe: LOL. Ennek a tetejébe még sikerült úgy leülnünk, balról jobbra, hogy: John, Bella, Én, Ed. Ennél jobb már nem is lehetne. A szék jobb oldali karfájára könyököltem és a fejemet kicsit megbillentve támasztottam. Már a film felénél jártunk, amikor véletlenül az innivalóm helyett Ed kezét fogtam meg.

-Bocsi. –mondtam halkan.

-Semmi gond. –felelte Ed, bár egy kicsit furcsa volt a hangja.

Tovább néztük a filmet. A csók jelenetnél azonban elég érdekes dolog történt. A fejemet még mindig ugyan úgy támasztottam és egyszer csak azt vettem észre, hogy Ed mellém könyököl, a fejét a fejemre hajtja és mosolyog, de nem úgy ahogy szokott ez most más volt. Nem húzódtam el tőle, de azaz érzésem volt, hogy abból az egy érintésből mindenre rájött. A film végéig így maradtunk, majd mielőtt felkapcsolták volna a villanyt felültünk mind a ketten és úgy tettünk mintha mi sem történt volna. Lementünk a mozi előtti pizzázóhoz és ott ebédeltünk, közben pedig a filmet boncolgattuk.

Fél 1 volt amikor elindultunk. John és Ed (Liam nagy örömére) felajánlották, hogy kivisznek minket is a reptérre. Út közben annyira unatkoztunk, hogy ¾ óra után kitaláltuk, hogy minden számot ami a rádióban megy sorban elénekelünk, a duettekhez pedig mindenki választhat magának párt. John és Bella alkotta az egyik duót, én és Ed pedig a másikat.

-Na akkor ki kezdi ? –kérdezte Ed.

-Hát, ha ennyire akarod akkor kezdjétek ti. –mosolygott Bella.

-Oké… -mondtam egy kicsit bizonytalanul.

Felhangosítottuk a rádiót. Egy ismerős sláger kezdődött el. Jennifer Lopez és Pitbull : Dance again.

-Na akkor kezdjük ?- kérdeztem Ed-től.

-Akkor hajrá. –mondta.

-Ugye tudsz róla, hogy az első repp részt azt megúsztad. –kérdeztem mosolyogva, de már figyeltem 
a zenét is, mert kezdődött az én részem.

-Nobody knows what I'm feeling inside I find it so stupid so why should I hide. That I love to make love to you baby. -énekeltem, majd Ed is belépett és együtt énekeltünk tovább.

-So many ways wanna touch you tonight. I'm a big girl got no secrets this time. Yeah I love to make love to you baby. -itt Edward elhalgatott.

-If this would be a perfect world. We'd be together then. Only got just one life this I've learned. Who cares what they're gonna say. -és most a refrén. - I wanna dance, and love, and dance again. I wanna dance, and love, and again. Te jössz. -mosolyogtam.

-Dance, yes. Love, next. Dance, yes. Love next. -reppelte egy kicsit, de viccesen eltúlzottan.

-Baby your fire is lighting me up. The way that you move boy is reason enough. That I lve to make love to you baby.

-Yeah make love to me.

-I can't behave. Oh I want you so much. Your lips taste like heaven. So why should I stop? Yeah I love to make love to you baby.

-Yeah make love to me.

-If this would be a perfect world. We'd be together then. Only got just one life this I've learned. Who cares what they're gonna say. -amikor elkezdtem a refrént Ed is belépett. - I wanna dance, and love, and dance again. I wanna dance, and love, and dance again. -én elhallgattam, de Edward folytatta mivel az ő része következett.

-Mr Worldwide, and the world's most beautiful woman. Modern day hugh hed. Playboy to the death. Is he really world wide? Mami let me open your treasure chest. Play dates, we play mates. I'm the king snatching gueens, checkmate. What you think? It's a rumor. I'm really out of this world Moon, luna. Make woman comfortable. Call me bloomer. Can't even show love cause they'll sue ya. But I told them, 'hallelujah, have a blessed day'. So ahead of myself. Everyday's yesterday Want the recipe? it's real simple. Little bit of vole, and she'll open sesame. -én is beléptem a reppbe. -Now dance yes. Love next. Dance yes. Love next.

Ezután együtt folytattuk.

-If this would be a perfect world. We'd be together then. Only got just one life this i've learned. Who cares what they're gonna say. I wanna dance, and love, and dance again I wanna dance, and love, and dance again.

-Ez jó volt ! -kiáltottam fel.

-Cool ! -adott egy pacsit Ed.

-Na jó ennyire ne ünnepeljétek magatokat, mert most mi jövünk. -mondta John.

-Akkor gyerünk ! -mondta mosolyogva Bellarína.

A következő zene Ciara és Justin Timberlake közös száma volt a címe pedig: Love, sex and magic. 

Az eleje ennek is szintén lemaradt a beszélgetés miatt. Bella kezdte.

-Ya touch is so magic to me Stangest thing can happen. The way that you react to me I wanna do something you can't imagine. Imagine, if it was a million me's talking sexy ta ya like that. Ya think ya can handle, boy if I give you my squeeze and I need you to push it right back. Baby show me, show me. What's your favourite trick that you wanna use on me and I'll vollunteer... -Bellarínának hirtelen elcsuklott a hangja és nevetni kezdett.

Meg akartam kérdezni, hogy mi miatt nevet. Közben viszont a pillantásom Johnra tévett és én is elkezdtem nevetni. Ed is ugyan úgy lehetett, mint én, csak neki pár perces késéssel csatlakozott. 

John úgy nézett, mint akit hasba vágtak.

-Hahó itt a Föld. Föld hívja John-t. Pibipp, pibipp. Hallod úgy nézel ki, mint akinek elvették a kedvenc nyalókáját. -mondta a nevetéssel kűzdő Ed.

Ez a beszólás azonban nekünk, csak olaj volt a tűzre, szó szerint sírtunk a nevetéstől.

-Arról nem volt szó, hogy énekesekkel van dolgunk. -nyögte ki végre John.

-Oké ezt szerintem bóknak vesszük. -mondta a könnyeit törölgetve és még mindig nevetéssel kűzdő Bella.

-De most komolyan. -felelte John. -Nagyon jó hangotok van.

-Ezt én is aláírom. -mondta Ed.

Bellarínával egymásra néztünk és újra elfogott minket a nevetés.

-Mi az? Marharépát ettetek? -kérdezte John.

-Légyszi...ne...tedd...ezt...velünk. -mondtam nevetve.

Az út további része rengeteg nevetéssel és további énekléssel telt. Sajnos, ha az ember jól mulat akkor gyorsan telik az idő. Megérkeztünk a reptérre. Az idő fél 3 lesz 5 perc múlva. Kiszáltunk az autóból, kipakoltuk a cuccainkat és elindultunk befelé. Amikor beértünk egy nagyobb csoport rajongó fogadta John-t és Edward-ot. Bella és én megpróbáltunk elvegyülni, de ez nem nagyon sikerült. Ed-éket körbezárták a csapat és mi kiszorultunk. A srácok nem tudtak mit tenni a képek és aláírások hada ellen. Bellával mentünk tovább.

-Hát ezt sem így képzeltük el. -sóhajtott Bellarína.

-Egyikőnk sem. -mondtam.

-Gyere keressük meg hol kell, majd beszállnunk. -húzott magával Bella.

Viszonylag hamar megtaláltuk a megfelelő kaput és mivel még volt majdnem fél óránk a repülő indulásáig leültünk egy padra.

-Pedig, olyan jó volt ez a nap... -mondtam.

-Igen. Tényleg nem akartam megkérdezni, de hogyhogy énekeltél ? -kérdezte Bella.

-Az úgy volt, hogy... -elmeséltem neki, hogy mi történt a moziban.

-Ne ez most komoly ? -kérdezte fülig érő szájjal.

-Nem csak viccelek...persze, hogy az ! -feleltem mosolyogva.

-ÁÁÁ -sikított fel Bellarína, majd megfogta a vállam és elkezdett rázni. -Tudsz róla, hogy te vagy a világ legmázlistább kis boszorkánya. -mosolygott.

-Ne rázzál anélkül is lehet örülni. -hámoztam le Bella kezét a vállamról. -Az viszont, hogy boszorkány vagyok egy kicsit túlzás. -mosolyogtam.

-Na jó akkor csak mázlista, de az egy jó nagy adaggal. -felelte.

-Így már jobban tetszik. Na várj mindjárt jövök csak elmegyek mosdóba. -mondtam.

-Oké, de út közben el ne tűnjél te kis mázlista. -válaszolta.

-Nincsen neked akkora szerencséd. -fordultam vissza.

-Jogos. -mosolygott rám Bella.

Rövid keresgélés után meg is találtam a keresett helységet. Bementem és megálltam a tükör előtt. Megmostam az arcom és visszagondoltam a moziban történtekre. Belenéztem a tükörbe és elmosolyodtam. Így 5 perc telhetett el. Ránéztem az órámra 15 perc múlva 3 óra. Elindultam visszafelé a gondolataimba merülve és csak mosolyogtam.

-ÁÁÁ. -sikítottam fel, mivel valaki az ölébe kapott és egyszer megforgatott, de olyan gyorsan, hogy az illető nyakába kellett kapaszkodnom. Megállt, majd felnéztem és legnagyobb meglepetésemre Ed volt az.

-Azt hitted, hogy köszönés nélkül elmennék, ilyen könnyem nem szabadulsz tűlem. -mondta mosolyogva.

-Na jó, de azért most már tegyél le. -mondtam.

Letett a földre. Körbenéztem. Csak mi voltunk ott. Se John se Bella, csak a repülökre várók. Eljött a szavak ideje, gondoltam magamba.

-Nem tudom, hogy rájöttél-e már, de a kórházban... -nem tudtam tovább mondani, mert Ed a kezét a számra tette.

-Tudom. -mondta.

Válaszolni akartam, de már nem tudtam, mert Ed megfogta az arcon és megcsókolt. Leírhatatlanul jó volt. Átkaroltam Ed nyakát és kb. 3 percig így voltunk, majd szétváltunk és csak mosolyogtunk.

-Gyere menjünk vissza a többiekhez. -mondta Ed.

-Oké. -feleltem.

Vissza mentünk Bellához és Johnhoz. Ők is egymás kezét fogták.

-Akkor eljött a búcsú ideje. -mondta Liam.

-Hát akkor sziasztok még találkozunk. -mondtuk egyszerre.

Átöleltük egymást.

-Soha nem felejtelek el. -súgta a fülembe Ed.

-Örökké emlékezni fogok rád. - mondtam.

Bella és én elindultunk a párizsi géphez, John és Ed pedig a dublinihoz. Felszálltunk a gépre. A szívem még talán sohasem volt ilyen boldog. Bella ugyan így érezhetett. Az utazásunk kezdetét vette...

Evy

Az első rész ezzel a fejezettel véget ért. A másodikra egy kicsit várni kell, de ígérem nem marad történet nélkül az oldal.

Akik elolvasták azoknak remélem tetszett és továbbra is olvasni fogják.

Köszi: Evy és Bella

8. fejezet: Az utazás napja

Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=yKht-uilWdk

Elérkezett az utazás napja, mivel csak délután 3-kor indultak a repülőink, ezért a napot Ed-nél kezdtük, akit szintén ma engedtek ki.

-Sziasztok ! –köszöntünk Bellával mikor odaértünk a szobához.

-Hali ! –köszönt John és Ed, akin már az utolsó vizsgálatokat végezték.

-Látom előbb végzünk, mint gondoltam. –mondta Bella.

-Igen. Így nagyjából van 7 szabad óránk. –felelte mosolyogva John, miközben Ed cuccait pakolta egy bőröndbe.

-Azt te csak hiszed, hogy szabad, majd csinálunk mi neked programot. Igaz ?! –kacsintott ránk Ed, aki látszólag már nagyon unta a vizsgálatot.

-Azért csak lassan a testel. Ne szabad megerőltetnie magát fiatalember. Ne feledje, hogy 3 bordája, a bal keze és a jobb lába is eltörött. –mondta az idős ápolónő.

-Jó rendben értettem nem indulok futóversenyen. –mondta Ed vigyorogva.

-Kész vagyok. –jelentette ki John és odajött hozzánk.

Tíz perc telt el mire az ápolónő megszólalt.

-Rendben. Minden a legnagyobb rendben van, de azért még kímélje a törött végtagjait minimum 3 hétig.

-Köszönjük és úgy lesz. –mondta John.

Az ápolónő kiment a szobából.

-Na akkor mit csináljunk ? –kérdezte Ed, aki már nagyon unta a semmit tevést.

-Nem tom. –felelte Bella.

-Én sem. –mondta John.

-Mivel nem gyalogolhatsz sokat és az út a repülőtérig 2 óra… mit szólnátok egy mozihoz utána meg egy ebédhez ? –gondolkodtam hangosan.

-Remek ötlet Evy. –mondta Ed fülig érő szájjal.

-Nekem is jó. –felelte John, szintén mosolyogva.

-Remek ! Akkor mit nézzünk ? –kérdezte Bella.

-Majd találomra választunk valami jót. –mondta Ed.

Elindultunk a mozi felé. A kórháztól a városig busszal, onnan pedig gyalog mentünk. Egy kicsit tartottam ettől a sötétben egymás mellet való mozizástól, valahogy olyan randi hangulata volt, de hát ez van ezt kell szeretni. Meg amúgy is csak én vagyok kakukk tojás és ennek a tetejébe még én is hoztam fel a mozi ötletet.

Megvettük a jegyeket, popcorn-t és az innivalókat, majd bementünk.

Bellarína és Evy

A 9. fejezetre még várni kell egy kicsit, de addig is a címe: Mozizás és búcsúzás

Csak, hogy fokozzam az izgalmat: A film alatt végre talán minden nyílvánvaló lesz Edward számára is ? Vajon még mit tartogat számukra a délután ?

7. fejezet: Múlnak a napok...

Másnap Bellával nem mentünk be a kórházba. A mai napot a közeli Sóstón töltöttük. Rengeteget beszélgettünk és közben megpróbáltam kibogózni a szálakat. Ez a feladat hangosan könnyebben ment, mint egyedül magamba.

-Nem tudom mit csináljak. Kezdek teljesen megőrülni egyik pillanatba hanyatt homlok futnék be a kórházba, a másik pillanatban pedig azt kívánom bárcsak sohasem találkoztunk volna velük… Pfff most őszintén szerintem valaki nem igazán szívlel engem odafent. –hüvelykujjammal az ég felé böktem.

Bellarína csak nevetett.

-Ez nem vicces tényleg valaki nem akarja, hogy végre valami egyszer az életben simán menje. –mondtam, de közben én is nevettem.

-Hhh… Látod ez az én formám történik velem valami és rögtön a legjobb barátomat használom lelki szemetes gyanánt. Komolyan mondom átállok kukabúvárnak és akkor nem tudok ártani senkinek.

-Jajj nehogy már azt hidd, hogy engem nem érdekel, hogy mi van veled. Meg amúgy is mire jó egy barát, ha nem lelki szemetesnek. –mondta mosolyogva Bella.

Elértük a játszóteret. Bementünk és leültünk egy-egy hintára, majd folyattuk a beszélgetést.

-Nem tudom te, hogy vagy vele, de szerintem Ed addig nem fog nyugodni amíg ki nem deríti, hogy ki énekelt neki.

-Most komolyan végre egy percig nem jutott eszembe se Edward se pedig az éneklés minek kellett felhoznod ??? Amúgy én is ettől tartok.

-De nem lenne könnyebb, ha elmondanád neki… vagy talán csak John-nak ??? –kérdezte.

-Nem tudom nekem lehet, hogy könnyebb lenne, de Ed-nek viszont nehezebb az hót zicsi. John-nak meg nem mondom el, mert az ugyan olyan lenne, mintha Ed-nek mondanám el. Neki meg nem akarom elmondani.

-Amúgy beszéltél Liam-nel ??? –kérdezte Bellarína.

-Most nem. Miért ???

-Csak, mert én még tegnap beszéltem vele és azt mondta, hogy miután kiengedik Edward-ot a kórházból haza repülnek. –mondta.

-Hát jó. –mondtam, de már megint úgy voltam, hogy irány a kórház és nem lehet kirobbantani onnan.

-Figyelj ! Így végül is neked is könnyebb lesz, hogy nem látod.

-Igaz, de azért valahogy csak tartjuk, majd a kapcsolatot. –mondtam, de inkább reménykedve, mint szomorúan.

-Na jó, akkor ejtsük ezt a témát… tegnap néztem a naptárat és már csak 1 és fél hét és utazunk Franciaországba, csak ketten és senki más. –mondta Bella.

-Hhhh… már nagyon várom 8 év után végre kapok egy más életet egy új lehetőséget.

-Ne már! Engem akkor teljesen el fogsz felejteni. Végül is csak púp lenne a hátadon egy 13 éves lány. –mondta Bellarína szomorúan.

-Hogy mondhatsz ilyet?! Dehogy felejtelek el te is bele tartozol az új életembe és az utazásról nem is beszélve! Kivel megyek Franciaországba? Veled nem mással csak is veled ! – mondtam mosolyogva.

-Akkor megnyugodtam. –felelte.

A nap további részében a közeledő utazást tervezgettük, hogy mi mindent fogunk csinálni. Ez a délelőtt teljesen elvonta a figyelmem a gondjaimról, így mikor este bementünk a kórházba meglátgatni Ed-et, végre sikerült a jelenlétében ugyanúgy viselkednem, mint máskor. Persze ez nem azt jelentette, hogy az érzelmeim is megváltoztak. Bár néha kellett a támogatás Bellától, mivel többször is észrevettem, hogy Ed furcsán néz rám és ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy talán elkezdte sejteni, hogy én voltam a titokzatos látogatója.

Az elkövetkező pár nap hasonlóan telt. Délelőtt az utazást terveztük a délutánt, pedig a kórházban töltöttük John, Ed és néha Liam társaságában, aki már egészen megkedvelt minket. Rengeteg finomságot vittünk be, mert a jól ismert kórházi koszt nem a mennyország. John látogatásai ezekben a napokban egyre gyakoribbá váltak az ebédeknél, ilyenkor általában rengeteg beszélgetéssel és nevetéssel telt az idő, ami valljuk be mindig gyorsan telt.

Az utána következő hét nagyon hamar eltelt, bár Ed-et tovább bent tartották, mint azt ígérték, de nem bántam, mert így egy napon utazunk el Magyarországról és legalább volt ami lefoglaljon. Bellával naponta mentünk vásárolni, hogy az útra minden meglegyen, ilyenkor néha John is csatlakozott, majd délután együtt mentünk a kórházba.

Evy és Bellarína

8. fejezet: Az utazás napja

Egy kis ízelítő: Elérkezett az utazás napja és mivel a repülőgépek csak délután 3-kor indulnak az egész délelőtt John, Bellarína, Ed és Evy előtt áll. Ám ez a nap többet is tartogat számukra, mint egyszerű búcsúzást...

6. fejezet: A rejtélyes lány... (Edward szemszögéből)

Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=rCMGUFQ9wzQ

John, Bellarína és Evy már hazamentek. Kinéztem az ablakon. Már nem volt teljesen telihold, de akkor is bevilágította az egész szobát. Minden ezüstös fényben úszott. Visszagondoltam a baleset estéjére és megpróbáltam minél több mindent felidézni. Sajnos nem sokat sikerült, de amit viszont igen azok is csak hangok voltak.

-Valaki, bizonyára egy lány énekelt. –ebben teljesen biztos voltam, de nem volt ismerős a hang.

-A dal sem volt ismerős, pedig a teljes szövegét fel tudom idézni még a dallamát is.

„Vegyél észre, fogd meg a kezem.

Miért vagyunk idegenek,

Mikor szerelmünk oly erős?

Miért folytatod nélkülem?

Mindig, mikor repülni próbálok, a szárnyaim nélkül lezuhanok,

Gyengének érzem magamat, érzem, hogy kellesz nekem.

És mindig, mikor látlak álmaimban, látom az arcodat.

Ez kísért engem, s érzem, szükségem van rád.

Elhitetem magammal, hogy itt vagy mellettem,

Ez az egyetlen út, hogy tisztán lássak.

Mit tettem?

Úgy látszik, te könnyedén továbblépsz.

Mindig, mikor repülni próbálok, a szárnyaim nélkül lezuhanok,

Gyengének érzem magamat, érzem, hogy kellesz nekem.

És mindig, mikor látlak álmaimban, látom az arcodat.

Te kísértesz engem, s érzem, szükségem van rád.

Lehet, hogy hibáztam, kérlek bocsáss meg nekem!

A gyengeségem fájdalmat okozott neked, s ez a dal a bocsánatkérésem.

Éjszaka azért imádkozom, hogy arcod hamar elhalványuljon.

Mindig, mikor repülni próbálok, a szárnyaim nélkül lezuhanok,

Gyengének érzem magamat, érzem, hogy kellesz nekem.

És mindig, mikor látlak álmaimban, látom az arcodat.

Te kísértesz engem, s érzem, szükségem van rád. "

-A hang valahonnan az ablak felől jöhetett, majd az ismeretlen ismerős megfogta a kezem. Csak egyetlen ugyanolyan érintés és rögtön felismerném, akár ezer érintés közül is.

-Már csak két rejtélyes dolog vár megfejtésre: ki az ismeretlen és miért titkolózik.

Míg próbálgattam kitalálni ki lehetett az aki itt volt nálam eltelt egy óra. Késő volt, de nem tudtam elaludni, ezért elkezdtem énekelni az ismeretlen lány által énekelt dalt.

Elaludtam. Álmomban, megint visszatért a balesetéjszakája, de ezúttal kép is társult hozzá. A lány az ablakpárkányon ült és kezével átkulcsolta a felhúzott térdét. Az arcát nem láttam, mivel a telihold felé fordította, de azért azt egyértelműen ki lehetett venni, hogy sír. Elkezdte énekelni, ugyan azt az ismeretlen dalt. Az ének vége felé járt mikor elkezdett lekászálódni a párkányról, de az arca, még mindig nem látszódott. Lefeküdt egy üres ágyra és megfogta a kezem, majd a dal véget ért és ő is elaludt, de a kezem még mindig fogta.

Reggel arra ébredtem, hogy mosolygok, bár még mindig nem tudtam, hogy ki lehet a rejtélyes lány, valahogy, olyan érzésem támadt, hogy nem tudok nélküle élni.

Edward

A 7. fejezet címe: Múlnak a napok...

Rövid tartalom: Evy megpróbálja helyre tenni érzéseit. Az utazás napja egyre közelebb és közelebb érkezik, de a történet még korán sem ér véget...

A 8. fejezet is érkezik.

5.fejezet : Egyre nehezebb az együtt töltött idő

Másnap reggel Bellarína eljött hozzám.

-Gyere menjünk be a kórházba. Beszéltem John-nal és azt mondta Ed már sokkal jobban van, de még minimum egy hétig bent tartják. Meg neked is kell egy kis levegő tegnap óta itt fekszel a 
szobádban és ki sem mozdultál. –mondta.

-Nem mondom el senkinek. –mondtam.

-Mit ??? –nézett rám értetlenül.

-Azt, hogy bele szerettem Ed-be. –mondtam lehajtott fejjel és a könnyeim is folyni kezdtek.

Bella leült mellém és átölelt, tudtam, hogy nem mondta el senkinek megvárta amíg én eldöntöm a továbbiakat.

-Miért nem mondod el ??? –kérdezte, bár az az érzésem támadt, hogy gondolta, hogy így fogok dönteni.

-Két külön világ vagyunk ő híres és bárkit megkaphat minek kellenék neki pont én ?! Nálam ezerszerte jobbat is találhat. Meg ő csak úgy szeret engem, mint a testvérét nem pedig szerelemből szeret. Ha elmondanám neki akkor csak fájdalmat okoznék, azt pedig nem akarok főleg nem most. –mondtam és neki álltam zokogni.

-Gondoltam, hogy így fogsz dönteni. Tudom, hogy nehéz, de így lesz a legjobb mindenkinek. –mondta.

Fél óra telhetett el mire meg tudtam nyugodni. Eközben Bellarína végig szorosan magához ölelt és nyugtatott.

-Akkor nem megyünk be a kórházba. –mondta.

-De !!! –kiáltottam fel, olyan hirtelen, hogy Bella teljesen összerezzent.

-Jó jó nem kell megenni, csak gondoltam nem szeretnél bemenni, mikor mindenki ott van. –mondta.

-Igazad van, de ha bujkálok akkor viszont mindenkinek fel fog tűnni, hogy valami nincsen rendben. –letöröltem az arcomról a könnyeket és nekiálltam öltözni.

Negyed óra múlva, már a buszon ültünk és a kórház felé tartottunk, ugyan nem tudtam, hogyan fogom féken tartani az érzelmeimet és úgy viselkedni, mint az előtt, hogy szerelmes lettem. 

Megérkeztünk a kórházhoz, már távolról láttam a szoba ablakát. Nyitva volt a függönyt enyhén lengette a szél. Rám törtek az előző esti események.

-Nem szabad sírnod. Ne engedd, hogy az érzelmeid felül kerekedjenek. –mondtam magamnak.

Odaértünk a szoba elé az ajtó résnyire nyitva volt. Nevetés szűrődött ki rajta. Ed már felébredt és 
John is itt volt. Liam biztos az elmaradó koncerteket intézte azért nem volt még ideje bejönni. 

Leültünk a folyosóra és vártunk, közben viszont a szobában folytatódott a beszélgetés.

-…és, hogy telt az éjszakád ??? –kérdezte John.

-Jól, bár úgy kiütöttek, hogy ilyen mélyen szerintem még soha sem aludtam… –mondta Ed.

-Megkönnyebbültem, nem emlékszik semmire. Az az éjszaka soha nem fog kiderülni, csak én tudom, hogy mi történt és nem is fogom elmondani senkinek.Ekkor hirtelen.

-…de egy valami nem fér a fejembe ki énekelt nekem még tegnap előtt este ??? –mondta Ed és el kezdte dúdolni azt a dalt amit énekeltem.

Megszorítottam Bella kezét és görcsbe rándult a gyomrom.

-Emlékszik arra, hogy mit énekeltem. –mondtam magamba.

-Biztos csak a sok altatótól képzelted azt, hogy énekel valaki. –mondta John nevetve.

-Aha biztos… -felelte Ed, de a hangjából egyértelműen kivettem, hogy most nem osztozik egy véleményen a testvérével.

Kinyílt az ajtó. Gyorsan elengedtem Bellarína kezét és megpróbáltam úgy tenni, mint ha nem is történt volna semmi különös. John megölelt minket és bementünk. Ed nagyon jól volt eltekintve attól, hogy 3 bordája eltörött, a bal keze és a jobb lába is gipszbe volt. Csak álltam, néztem és próbáltam mosolyogni.

-Hogy vagy ??? –kérdezte Bella.

-Köszi jól. –mosolygott Ed, majd megkérdezte.

–Aláírjátok a gipszem ???

-Persze !!! –feleltük, bár én egy kicsit lemaradva.

-Látom Liam is járt itt. –mondtam.

-Igen, még tegnap délután ugrott be egy fél órára. A koncertes dolgokat intézi. –felelte Ed.

-Kicsit jó ez a lazítás semmi koncert csak nyugi. –mondta John.

-Ja neked. Nem te fekszel gipszben, de végül is ki lehet bírni. –felelte mosolyogva Ed.

Egészen estig bent voltunk a kórházban, ez idő alatt sikerült valamilyen szintig áthidalnom az érzelmeim okozta szótlanságot. Egész jól csinálhattam, mert senkinek sem tűnt fel. Liam haza vitt minket. Bellarínát megkértem, hogy maradjon nálunk. Lefeküdtünk aludni.

-Nem bírom már sokáig eltitkolni, de ameddig csak tudok kitartok. –mondtam magamba és elaludtam.

Evy

6. fejezet címe: A relytéjes lány...

Tartalma: Edward-ot nem hagyja nyugodni az a furcsa álom, amit a műtét után álmodott...

A 7. fejezet is hamarosan érkezik. Addig is jó olvasást és szórakozást.

4. fejezet: Az érzelmek nyilvánvalóvá válnak (Evy szemszögéből)

Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=3A8E3grVOdw

Leültem az ágy mellé, megfogtam Ed kezét és már nem bírtam tovább elkezdtek hullani a könnyeim a megkönnyebbülés és az aggódás miatt is. A fejem az ágy szélére tettem és közben tovább sírtam.

- Bele szerettem Edward-ba. –gondoltam magamba.

Nem tudtam, hogy mennyi idő telhetett el így, de nem is érdekelt csak az az egy számított, hogy Ed minél előbb meggyógyuljon. Elaludtam. Még sötét volt mikor felébredtem az ápolónő ott állt mellettem és mosolygott a keze a vállamon volt, bizonyára ő ébresztett fel.

- Menj haza otthon már biztosan aggódnak érted. –mondta

- Nem, nem szeretnék elmenni itt akarok maradni, ha lehet.

Tudtam, hogy a szüleim nem tudják hol vagyok és biztosan aggódnak, de a szívem azt mondta maradjak.

- Persze, maradhatsz, de akkor hozok neked ide egy ágyat. –felelte mosolyogva. Ránéztem és mintha az arcomra lett volna írva a kérdés.

- Nem fog reggelig felébredni, majd talán csak holnap este.

- Köszönöm. –feleltem.

Elengedtem Ed kezét és kimentem a szobából. A folyosóra érve csak Bellarínát találtam aki rögtön odajött hozzám.

- Hogy van ??? John visszament a hotelba összeszedi a cuccokat és holnap délben jön vissza, mert el kell rendeznie még pár dolgot.

- A történtekhez képest jól. –feleltem.

- Tényleg anyukádnak írtam üzenetet, hogy mi van velünk.

- Mit írtál neki ??? –kérdeztem.

- Mindent elmeséltem neki és írta, hogy ameddig akarsz maradj és holnap ebédre vár minket.

- Jó. –feleltem.

- Mi a baj ??? –kérdezte Bella.

- Semmi.

- Miért nem mondod el tudod, hogy nekem bármi elmondhatsz. –mondta Bellarína, de nekem az az érzésem volt, hogy már sejti elég rég óta, hogy mi van velem.

- Azt hiszem beleszerettem Edward-ba. –mondtam meg végül.

Bella csak elmosolyodott és nem felelt ezzel biztossá vált az előbbi feltételezésem.

- Mióta sejted ??? –kérdeztem.

- Amióta megérkeztek a színpadhoz a mentők, de ott még csak sejtettem. Viszont amikor 
megérkeztünk ide akkor már biztos voltam benne.

- És mondtad valakinek ???

- Nem, hogy képzeled ?! Mindenki eltávolítottam valamilyen módon holnap délig. –mondta 
mosolyogva.

Nem tudtam szavakba önteni az hálámat csak átöleltem.

- Akkor én megyek és holnap jövök érted vissza olyan 11 körül jó ??? –kérdezte Bella.

- Jó, de hol fogsz aludni nem tudsz már haza menni ?! –kérdeztem.

- Liam a kapu előtt vár és elvisz a hotelba ahol ők is megszálltak. –mondta.

- Jó, akkor szia és holnap találkozunk. –mondtam.

Megöleltük egymást. Bella a lépcső felé ment, én pedig vissza mentem a szobába ahol már ott volt az ágy közvetlenül Edward-é mellett. Leültem az ágyamra, megfogtam a kezét és halkan énekelni kezdtem. Közben az ablakon néztem ki és a telihold pont bevilágított a szobába és minden ezüst fénnyel bevonva. Az ablak párkányán ültem és néztem Ed rezzenéstelen ezüstösen csillogó arcát. 
Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nem töröltem le hagytam, hogy a bőröm beszívja, mert ez már nem az aggodalom könnycseppje, hanem a szerelemé volt. Forró bélyegként égett az arcomba. Lemásztam a párkányról és lefeküdtem az ágyra, megfogtam Ed kezét és így aludtam el.

Másnap reggel Bellarína ébresztett fel. Hozott tiszta ruhákat és minden egyebet átöltöztem és összeszedtem magam. Fél 12-re már nyoma sem volt az ágynak amin aludtam. Még megvártuk az orvost és elmentünk.  Bella bizonyára megkért mindenkit, hogy nem kérdezősködjenek, mert senki sem kérdezett semmit a tegnapi napról, ezért rendkívül hálás voltam neki. Ebéd után felmentem a szobámba elfeküdtem a padlón, becsuktam a szemem és elgondolkodtam az Ed iránt érzett szerelmemről. Végül arra jutottam, hogy nem mondom el se neki se senkinek egyedül Bellarína tud róla és én. Talán egyszer Edward is megtudja mit érzek valójában iránta.

Evy

Az 5. fejezet még készül, de ígérem, hogy hamarosan az is fennt lesz addig is a címe: Egyre nehezebb az együtt töltött idő

A tartalma: Evy nem tudja, hogyan kezelje érzéseit Ed jelenlétében. Reméli nem fedezi fel senki valódi érzéseit, de történik valami amire nem is számít...

4. fejezet: Az érzelmek nyilvánvalóvá válnak (Bellarína szemszögéből)

Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=3A8E3grVOdw

Evy elrohant a szoba felé ahová Ed-et vitték.

Már teljesen biztos, hogy bele szeretett. –gondoltam magamba.

-Maga kérem velem jönne, hogy felvehessük az adatokat??? –mondta az orvos John-nak.

-Persze. –felelte.

-John figyelj szerintem Ed-et egy pár hétig bent fogják tartani. Nem hoznál be neki pár tiszta ruhát 
meg ilyen egyéb cuccokat ??? –kérdeztem.

-De… -nézett rám csodálkozva.

-Nincsen, de légyszi a testvéred jó kezekben van, már nem tudsz többet segíteni, csak azzal ha hozod azokat amiket mondtam. –feleltem.

-A kishölgynek igaza van. Holnap délben elég vissza érnie, majd csak akkor fog felébredni a testvére. 
–mondta a doktor.

-Jó rendben akkor, majd holnap. –adta meg magát John.

-Helyes akkor, majd holnap találkozunk, addig viszont szia és ne aggódj rendbe fog jönni. –mondtam majd megöleltem és adtam egy puszit az arcára.

John nem vette észre, hogy Evanna elment idő közben ezért egy kicsit hálás voltam.

-Elnézést merre találom Edward Grimes szobáját ??? –kérdeztem meg egy ápolónőt aki szintén bent volt a műtéten.

-A második emelet jobb oldali folyosóján a legutolsó szoba, de egy hölgy már bent van nála nem akartam zavarni, majd 1 óra múlva jövök vissza és akkor még elvégzek pár vizsgálatot. –felelte mosolyogva.

-Köszönöm szépen.

Gyorsan megtaláltam a szobát. Sötét volt. Megálltam a félig nyitott ajtóban. Evy Ed ágya széléje hajtott fejjel halkan sírt és közben a fiú kezét fogta.

-Semmi kétség. – gondoltam. Bele szeretett.

Behúztam halkan az ajtót és leültem a folyosó ablak mellé. Elgondolkodtam az előbb látottakon.

-Milyen nehéz lehet neki. Ed úgy tekint rá, mint a hugára és ezt Evanna is tudja. Két külön világ és élet. Egy be nem teljesedett szerelem. Hhh…

Írtam Evy szüleinek üzenetet, hogy mi történt és, hogy ma bent marad a kórházban, majd írtam Liam-nek, hogy jöjjön el értem. Ezután csak néztem a teliholdat az ablakon keresztül. Nem tudom mennyi idő telhetett el. Az ápolónő jött oda hozzám.

-Vissza jöttem, hogy elvégezzem a vizsgálatokat. A kishölgy még mindig bent van ??? –kérdezte.

-Igen még mindig bent van. –feleltem, de ekkor eszembe jutott az üzenet. –Nem maradhatna ma itt éjszakára a barátnőm a beteg mellett ??? –kérdeztem.

-De persze nyugodtan maradhat, de legkésőbb reggel 11-ig. –felelte.

-Köszönöm.

Felálltam és vártam, hogy Evanna kijöjjön. Nem kellett sokat várnom. Rögtön oda mentem hozzá.

-Hogy van ??? John visszament a hotelba összeszedi a cuccokat és holnap délben jön vissza, mert el kell rendeznie még pár dolgot. –mondtam.

-A történtekhez képest jól. –felelte Evy.

-Tényleg anyukádnak írtam üzenetet, hogy mi van velünk.

-Mit írtál neki ??? –kérdezte.

-Mindent elmeséltem neki és írta, hogy ameddig akarsz maradj és holnap ebédre vár minket.

-Jó. –felelte.

-Mi a baj ??? –kérdeztem bár tudtam, vagyis sejtettem.

-Semmi.

-Miért nem mondod el tudod, hogy nekem bármi elmondhatsz. –mondtam.

-Azt hiszem bele szerettem Edward-ba. –mondta meg végül.

Csak elmosolyodotam és nem feleltem.

-Mióta sejted ??? –kérdezte.

-Amióta megérkeztek a színpadhoz a mentők, de ott még csak sejtettem. Viszont amikor megérkeztünk 
ide akkor már biztos voltam benne.

-És mondtad valakinek ???

-Nem, hogy képzeled ?! Mindenki eltávolítottam valamilyen módon holnap délig. –mondtam mosolyogva.

Nem mondott semmit, csak átölelt, nekem nem is kellett több, mert ismertem már annyira, hogy tudjam mennyire hálás.

-Akkor én megyek és holnap jövök érted vissza olyan 11 körül jó ??? –kérdeztem.

-Jó, de hol fogsz aludni nem tudsz már haza menni ?! –kérdezte.

-Liam a kapu előtt vár és elvisz a hotelba ahol öt is megszálltak. –mondtam.

-Jó, akkor szia és holnap találkozunk. –mondta.

Elindultam a lépcső felé le a földszintre a kapu elé. Ott várt rám Liam és elvitt a hotelhez ahol ők is megszálltak. Kaptam egy saját szobát. Lezuhanyoztam, felvettem a pizsim és lefeküdtem aludni.

Másnap reggel mikor bementem a kórházba Evy még aludt, de mivel már így is 11 óra volt felébresztettem. Vittem neki tiszta ruhákat és minden egyebet átöltözött és összeszedte magam. Fél 12-re már nyoma sem volt az ágynak amin aludt. Még megvártuk az orvost és elmentünk. Még mielőtt a kórházba mentem volna mindenkit megkértem, hogy nem kérdezősködjenek semmit a tegnapi napról, hála az égnek senki sem hozta fel a témát. Ebéd után felment a szobájába és aznap már nem is láttam többet, de nem is akartam zavarni, mivel tudtam, hogy magányra van szüksége, hogy átgondolja a továbbiakat.

Bellarína